A boldogságot felesleges keresni, az - ha úgy éljük az életünket - egyszerűen megjelenik a jelenben. Dr. Szondy Mátéval beszélgettünk a boldogságról.
Hogyan lehetünk boldogok? Egyáltalán mi a boldogság? Vajon boldogok vagyunk-e akkor is, ha néha dühöngünk, szomorúak vagyunk vagy elesettek? És létezhet-e boldogság a negatív érzések nélkül? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológussal, családterapeutával a Tilos rádió szombati Teszt és lélek című műsorában.
A boldogság nem egyértelmű, de érdemes tudnunk, mi az
A pszichológia, mint tudomány sokáig leginkább az elme és a lelek problémáira, zavaraira az ember szenvedésre, elakadásaira fókuszált, aztán a 20. század legvégén bekövetkezett egy fontos fordulat. “A nyugati társadalmak egyre tehetősebbé váltak, egyre jobban éltünk, mindeközben azonban nem váltunk boldogabbá.”- kezdte Dr. Szondy Máté - “Ez a különös tény hívta fel a figyelmet arra, hogy nem értjük, mitől függ a boldogság. Nem tudjuk, mi az, ami ténylegesen boldogabbá tesz minket.” Ekkor jelent meg a pszichológiában empirikus tudományágként a pozitív pszichológia, ami éppen ezt a kérdést kezdte vizsgálni.
Persze ahhoz, hogy a témával egyáltalán foglalkozni lehessen, nem árt, ha definiálni tudjuk, mit is értünk boldogság alatt. Definíciókból persze az emberiség története során rengeteg született, a pszichológus ezek közül az arisztotelészi verzió lényegét emelte ki. “Ha önmegvalósító módon megéljük azokat a valódi emberi szükségleteinket, amik motiválnak, akkor várhatóan - mintegy mellékhatásként - megjelenik a boldogság élménye.” A boldogság tehát ideális esetben nem cél, hanem egy szerencsés melléktermék. Hasonló elképzelés köszön vissza a pozitív pszichológia egyik atyja, Martin Seligman kutatási eredményeiben is, melyekről bővebben itt olvashat.
De miért is fontos mindez? Dr. Szondy Máté szerint azért, mert “ha rosszul definiáljuk a valódi boldogságot önmagunk számára, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel eshetünk bele a boldogságcsapdába, és sokkal nagyobb a boldogságfetisizálás veszélye.”
Boldogságcsapda és boldogságfétis
“A valódi boldogság nem a negatív érzések, a negatív gondolatok teljes hiánya, ez ugyanis egy elérhetetlen, utópisztikus állapot. A valódi boldogsághoz hozzátartozik az is, hogy képesek vagyunk megélni azt, hogy időnként feszültek, szomorúak, dühösek vagyunk.” A valódi boldogságba ugyanis benne foglaltatnak a negatív érzések, élmények is. Ez persze elsőre fura gondolat, hiszen a fejünkben élő idealisztikus boldogságképben a negatív érzések eltűnnek, elmúlnak az életünkből. Ha a boldogságra gondolunk, gyakran ezt a hamis képet kergetjük, hisszük - külső vagy belső nyomás hatására - ,hogy ez az, amit meg kellene élnünk, és kínlódunk, amiért nem sikerül. Ebben persze az sem segít, hogy a média, az önjelölt tanítók és a Facebook falunkon landoló motivációs üzenetek is mind a pozitív pszichológia egy, a leegyszerűsített, vulgarizált és így tudománytalan üzenetét közvetítik. “Légy pozitív!” “Ha pozitív vagy, akkor bevonzod a pozitív dolgokat.” “Csak akarnod kell!” “A boldogságod csak rajtad, az elhatározásodon múlik.”
Hogy mi következik az ilyen gondolatokból? “Amikor arra fókuszálok, hogy nehogy eszembe jusson valami, amikor megpróbálok elkerülni egy élményt, egy gondolatot, akkor azzal paradox módon máris erősebbé teszem. Ha arra koncentrálok, hogy nehogy valami negatív dolog az eszembe jusson, mert akkor “bevonzom”, megbetegszem vagy nem jön a “bőség”, akkor ezzel már automatikusan felerősítem ezt a gondolatot.” Nem hiszi? Akkor a következő öt percben próbálja ki, hogy egyáltalán nem gondol egy fehér medvére. Semmilyen körülmények között ne gondoljon egy fehér medvére. Zárja ki az elméjéből a fehér medvéket. A nagyokat. Meg az egészen kicsiket is.
Na, hogy megy?
Nagy valószínűséggel több fehér medvére gondolt az elmúlt pillanatokban, mint az elmúlt napokban bármikor, és elképzelhető, hogy a következő órákban sem lesz nyugta tőlük. Ezt a jelenséget nevezi a pszichológia a gondolatelnyomás paradox hatásának, és részben ez hozza létre a boldogságcsapdát is: minél inkább próbáljuk elkerülni a negatív érzéseinket, annál valószínűbb, hogy ezek az eszünkben jutnak, és ettől egyre nyomorultabbúl érezzük magunkat.
Társas kapcsolatok, a flow és a jelentudatosság
A negatív élmények elleni harc feloldása, hogy megengedjük magunknak ezeket, hogy megfigyeljük, észrevesszük, ahogy a pozitív és negatív gondolatok váltakoznak bennünk anélkül, hogy küzdenék ellenük, és közben tudatosítjuk magunkban a tényt, hogy ezek mind csak belső élmények, csak gondolatok, nem többek. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, remek eszköz egy különleges figyelmi állapot, a tudatos jelenlét vagy mindfulness gyakorlása. Erről részletesen itt olvashat.
A negatív érzések hiánya tehát nem egyenlő a boldogsággal, ahogy a kutatások szerint nem érhetjük el a boldogságot azzal sem, ha gazdagok, vonzók, egészségesek, sikeresek vagyunk. Még akkor sem, ha a társadalmunkban ezek a boldogság szimbólumai. Akkor mitől leszünk jól a bőrünkben? A kutatások alapján leginkább az emberi kapcsolataink minősége határozza meg, mennyire vagyunk boldogok, és az, létezik-e az életünkben olyan tevékenység, amiben teljesen fel tudunk oldódni, ami megadja számunkra az áramlat, a flow élményét. A boldogságot tehát valahol ezekben kell keresni, azokban a dolgokban, amelyek itt és most teljesebbé teszik az életünket, és nem a jövőben, nem a kitűzött célok elérésében, nem akkor, amikor végre megtaláljuk a szerelmet, megnyerjük a lottót vagy megszelídítünk egy krokodilt.
“Ahelyett, hogy mindenképpen megpróbálnánk maximalizálni az átélt pozitív, érzéseket és küzdenénk a negatív érzésekkel, negatív gondolatokkal, ehelyett sokkal fontosabb és hasznosabb, ha a kapcsolatainkra figyelünk, az áramlatélményeinkre, arra, hogy vajon tudatosan jelen vagyunk-e vagy sem, és ennek hatására mintegy mellékhatásként időnként megjelenik a boldogság élménye is. Ha mi mindenképpen, görcsösen megpróbálunk boldogabbak lenni hogy majd ennek hatására mindenfélét bevonzzunk, akkor ez szinte biztos hogy kialakítja a boldogságcsapda jelenlétét" - összegzi a pszichológus.
