Szakértőt kérdeztünk arról, hogy mikor, mennyit és hogyan sétáljunk, ha biztosra akarunk menni.
A gyaloglás nem tűnik valami izgalmas és hatékony sportnak, de igenis lehet vele fogyni, ha ügyesen beépítjük a napi rutinunkba. Szakértőt kérdeztünk arról, hogy mikor, mennyit és hogyan sétáljunk, ha biztosra akarunk menni.
Amikor és amennyit csak lehet?
Hogy pontos fogalmunk legyen arról, mégis mennyi időt és energiát kell belefektetünk a gyaloglásba, számoljunk egy kicsit. Rosszabb esetben nap mint nap ülőmunkát végzünk, legfeljebb egyik teremből a másikba sétálunk át és mindenhova kényelmesen, autóval közlekedünk – azaz csak minimális távokat teszünk meg saját lábunkon. Jobb esetben több kilométert sétálunk le naponta, ami hozzátartozik a megszokott rutinunkhoz és életmódunkhoz. Ilyenkor természetesen ehhez a távhoz kell hozzáadni azt a tízezer lépést.
A fogyás érdekében egy kilométert legfeljebb 1300-1400 lépéssel kellene letudni, ami egy átlagos és kényelmes tempó, de persze a fizikai adottságokon is múlik, hogy kinek mennyire gyors ez az iram. Ezalatt kb. 60 kcalt égethetünk el. Fél kiló leadásához pedig kb. 3500 kcal elégetésére van szükség. Ha napi 500 kcal mínusszal számol – természetesen a megszokott étrendje mellett –, akkor hetente fél kiló súlyfeleslegtől szabadulhat meg koplalás és önsanyargatás nélkül. Jól hangzik, ugye? Ez napi plusz 6-7 km gyaloglásnak felel meg, ami lehet, hogy elsőre túl soknak tűnik, de csak néhány apró változtatást kellene beiktatnia a rutinjába, hogy elérje ezt az átlagot: vezetés helyett sétáljon a munkahelyére vagy a közértbe, liftezés helyett lépcsőzzön vagy a baráti találkozókat szervezze a szabadba, hiszen séta közben is lehet jókat beszélgetni, nem csak ücsörögve.
Lépésről lépésre
„Ha a zsírégető tartományban mozgunk, a napi 40-60 perces mozgás az ideális. Kezdőknek, nagyobb túlsúllyal küzdőknek ajánlom a fokozatosság elvének figyelembe vételét. Kezdetben 15-20 percet tűzzenek ki célul, és ezt hétről hétre emelhetik néhány perccel. Motivációs szempontból érdemes egy lépésszámlálót beszerezni, de szerencsére ma már ingyenesen is letölthetők az okostelefonokra lépésszámláló és aktivitásmérő alkalmazások. Még jobb azonban, ha egy pulzusmérő övet vagy órát viselünk, amely nemcsak az edzőteremben, hanem szabadtéri sporttevékenységek alkalmával is jó szolgálatot tehet” – mondta a Díványnak Bogár Orsolya Erika személyi edző.
Pulzusértékek - még több matek
„Az optimális tempó a lépések hosszától is függően fürge (4,5-6 km/h), illetve élénk, nagyokat lépdelő (> 6 km/h). Bár ezt inkább a pulzusértékek határozzák meg, a zsírégető tartományban történő gyaloglás célravezető. Az edzéspulzust (célpulzus) legegyszerűbben a Karvonen-képlettel lehet kiszámítani: 220-ból kivonjuk az életkort, ekkor megkapjuk a maximális pulzusszámot, aminek túlhaladását kerülni kell, majd ebből levonjuk az ébredési pulzust. A kapott értéket megszorozzuk a választott intenzitással (zsírégetésnél pl. 80%), és a legvégén hozzáadjuk az ébredési pulzust. Egy 28 éves, 65-ös ébredési pulzusú, egészséges, közepes állóképességgel rendelkező embernél 80%-os intenzitás esetén tehát (220-28-65) x 0,8 + 65, azaz körülbelül 167-es pulzusértéket határozok meg a zsírégető tartomány felső értékeként" – magyarázta a szakértő.
A helyes technika
A gyaloglás és a futás mechanizmusa közti legnagyobb különbség, hogy a járás támasztó- és lengőfázisból tevődik össze. A kétlábas támasztó fázis az a pillanat, amikor a hátul lévő lábat még nem emeltük fel, de az előrenyújtott láb (lengőláb) már talajt ért. Ennek időtartamát a járás sebessége határozza meg. Futásnál hiányzik ez a kettős támasztási szakasz, gyors futásnál pedig két támasztó fázis között rövid lebegő fázis is van.
„A sportként végzett gyaloglás főképp a kéztartásban és a tempóban tér el a hétköznapitól. Nagyon fontos az egyenes felsőtest, hiszen ha kihúzzuk magunkat és vállainkat leengedjük, akkor szabadabb a légzés. Célszerű a levegővétel egyenletességére figyelni: orron be és szájon ki. Ez hatékonyabbá teszi a gyaloglást, és az oldalunkban sem alakul ki a kellemetlen szúró érzés. Lehetőleg mellőzzük a kapaszkodást és a karokat a futáshoz hasonlóan mozgassuk behajlítva a test mellett" – javasolta Bogár Orsolya.
Így lesz kihívás
Az a jó a gyaloglásban, hogy azok is bátran csinálhatják, akiknek egészségügyi okokból (gerincpanaszok, térdproblémák) miatt nem ajánlott a futás. Unalmas pedig legfeljebb annak lesz, aki mindig ugyanazt az útvonalat járja be és a fejlődés ellenére is megelégszik a kezdő szinttel. Ha télen nem szeret a szabadban mozogni, akkor irány az edzőterem vagy az otthoni futópad! „Még jobb, ha az állóképesség fejlesztése, a zsírégető tartományban végzett gyaloglás mellett erőfejlesztés is történik – természetesen az egyén fittségi szintjének megfelelő arányban és formában –, így elkerülhető a monotónia is. Az intervall gyaloglás során választunk két szélsőértéket, ehhez pedig vagy a sebességet vagy az emelkedő szögét változtatjuk: például végig 6 km/órás sebességgel gyalogolunk, és kétpercenként változtatjuk az emelkedő két értékét (pl. 4% és 12%). A pulzusértékek függvényében szabadon lehet játszani a terheléssel” – mondta a személyi edző.
„Az elsődleges cél legyen az életminőség hosszú távon fenntartható javítása és a fittebb életvitel kialakítása, amelynek kellemes mellékhatása a fogyás, az állóképesség javulása és az erőszint növekedése” – tette hozzá Bogár Orsolya Erika.
