Rövid távon csak felpörgeti, de ha a konfliktusok rendszeresek a folytonos készenlét testileg és lelkileg is tönkreteszi.
Konfliktusba keveredni nem jó érzés. Különösen nem jó konfliktusba keveredni valakivel, aki igazán közel áll hozzánk. De akármilyen kellemetlen és béna, a problémás helyzetekbe érdemes beleállni, érdemes felvállalni a vitát, a veszekedést, azt, hogy kiállunk gondolataink, elképzeléseink mellett, hogy elmondjuk, ha rosszul érezzük magunkat, ha a másik megbántott minket, ha valami fáj. Ha ugyanis kerüljük a konfliktusokat, ha magunkba zárjuk a problémákat az hosszú távon megöli a kapcsolatokat. Ezekben a helyzetekben az érzelmekkel telített titkok az intimitás ellen hatnak, növelik a felek közötti távolságot, a magányosság érzését. A magányosság pedig átkozottul fáj. Sokkal jobban fáj és sokkal károsabb a testi és lelki jóllétünkre hosszú távon, mint az, ha belemegyünk egy vitába. De mi a helyzet akkor, ha a viták mindennaposak, ha folyton készen kell állnunk a harcra? Az bizony éppen annyira káros a szervezetünkre, mint az elszigetelődés és a magány.
Arról, hogy a magány mit tesz a testünkkel írtunk már itt, itt és itt is, de vajon egy vita, veszekedés idején mi történik pontosan a testünkben? Ezt szedte most össze egy csodás infografikában a Connections.Mic, és ennek lényegét foglaljuk most össze mi is. (Az eredeti infografikát itt nézheti meg. Vigyázzon, angolul van!)
Harcolj vagy menekülj!
Megvan az a pillanat, amikor egy szempillantás alatt önti el az elméjét a düh? Na, akkor aktiválódott agyában az amygdalának nevezett terület, ami az érzelmi reakciók feldolgozásában, tárolásában, az emberi társas kölcsönhatásokban is szerepet játszik, és felelős a stresszre adott reakcióért, az ősi “harcolj vagy menekülj” rendszer beindításáért. Amikor a harcolj vagy menekülj reakciónk aktiválódik szervezetünk felkészül a veszélyre, felgyorsul a szívverésünk, megnő a vérnyomásunk, vércukorszintünk, immunrendszerünk működése pedig lecsökken. Ezt a folyamatot hormonális változások regulálják, például a testünket stressz idején elöntő kortizol, vagy az izgalmas, zaklatott szituációkban bennünk lubickoló adrenalin és noradrenalin. Vita közben elöntenek minket az érzelmek, elborít minket a düh, és közben a fenti változásokon túl a hangerő, a hangszín is megváltozik, megfeszülnek az izmaink, szorítjuk a fogunkat, kapkodjuk a levegőt, a figyelmünk beszűkül, a problémamegoldó képességeink csökkennek, a memóriánk akadozik.
Ideális esetben egy pár életében ez a jelenet ritkán játszódik le, a vita, a düh jön majd távozik, a problémák, a felek kisimulnak és a vége az, hogy mindenki nagy szeretettel ölelgeti a másikat. Ebben az esetben egy vitának, dühöngésnek fizikailag nincs káros következménye, lelkileg meg kimondottan jót tehet, baj akkor van, ha a konfliktusok rendszeresen ismétlődnek odahaza.
A szív, az immunrendszer mind odalesz
A kutatások azt mutatják, hogy a krónikus, hosszú távon fennálló düh esetén ötször nagyobb az esélyünk a szívbetegségekre, ahogy akkor is, ha régóta élünk rossz házasságban, vagy bántalmazó kapcsolatban. Ezek az eredmények részben abból fakadnak, hogy ha a fenti vitajelenet rendszeresen ismétlődik, ha folyamatosan készen kell állnunk a harcra az súlyos stresszforrás, stressz idején pedig – ahogy fenti is láttuk – megbomlik a szervezet egyensúlya, máshogy működünk, mint egyébként. A rendszeres magas vérnyomás a szívizomra, a vesékre, a perifériás keringésre is rossz hatással van, viszont a stroke és a szívroham kockázatát növeli. A folyamatosan magas kortizol szint az immunrendszer működésének romlásához vezet, növeli a gyulladásos megbetegedések kockázatát. A kortizol szintje egyébként nemcsak a konkrét veszekedések idején ugrik meg, stresszt simán generálhat a csendes érzelmi bántalmazás, a megvetés és a rendszeres kritika is. Egy házastársakkal végzett vizsgálatból például kiderült, hogy a férfiak szervezetében kimutathatóan nő a kortizol szintje, ha a partner kritizálja őket.
Annak, hogy a rendszeres konfliktusok egészségügyi problémákhoz vezetnek a dühből fakadó stresszen kívül még egy oka van: a magány. A magány ugyanis szintén súlyos stresszforrás, ami hosszú távon megölni is képes, és azokban a viszonyokban, ahol gyakori a konfliktus, ahol nem ért meg minket a másik, ahol nem számíthatunk rá, ott bizony - hiába élünk együtt - magányosak vagyunk. Ilyenkor ráadásul nemcsak 50 százalékkal nagyobb az esélyünk, hogy előbb halunk meg , de hajlamosabbak leszünk a depresszióra és a szorongásos zavarokra is.
A folyamatos viták tehát kikészítik a szervezetünket, egy rossz kapcsolatra tehát a testi és a lelki egészségünk is rámehet. Ez pedig az a helyzet, amikor akármennyire is szeretnénk, felesleges kitartani.
