Nos, bevalljuk, mi sem, mivel nem lehet valami bonyolult és izgalmas az ilyen sportmasinák születésének története. A minap azonban belefutottunk egy érdekes TED-es videóba, amely a futópad eredetét és múltját boncolgatja. Hirtelen el is ment a kedvünk az edzőtermektől.
A futópad (angol nevén treadmill, ami szó szerint taposómalmot jelent) elődje igazi kínzó- és munkaeszköz volt az 1800-as évek angliai börtöneiben. Nyilván mondani sem kell, hogy a 19. században sem volt aranyélete a raboknak, minden egyes napjukat koszos, mocskos cellákban kellett tölteniük, ezért sokan – többek között Charles Dickens is – azért kampányoltak, hogy az elítéltek egy kicsit jobb körülmények között élhessenek. A mozgalom sikeres volt, több börtönben is új rendszert vezettek be, és az új módszerek/eszközök között helyet kapott a taposómalom is.
Az emberi (vagy állati) erővel hajtott taposómalmot persze már jóval korábban feltalálták, de a börtönökben alkalmazott szerkezetet Sir William Cubitt alkotta meg 1818-ban. Ennek az eszköznek a gabonaőrlés vagy vízpumpálás mellett a fogvatartottak fitten tartása, de inkább kínzása volt a fő funkciója, ugyanis a raboknak napi hat órán keresztül folyamatosan taposniuk kellett a kereken, és ha a maximum teljesítménnyel számolunk, ez felért a Mount Everest heti többszöri megmászásával. Az angol gazdaság a napóleoni háborúk után az ő izzadságos munkájuknak köszönhetően kapott újra erőre, így mindenki nyert az árukapcsolással, illetve majdnem mindenki.
Aki nem bírta az iramot, a zuhanás miatt sérült meg, aki pedig végigcsinálta a kemény edzéseket, az előbb-utóbb a túlterhelés és a szerény börtönkoszt miatt betegedett le. Nem véletlenül nevezte a mai köznyelv a fárasztó és monoton munkát taposómalomnak. A hatékony mezőgazdasági és büntetőeszköz ezután nemcsak Angliában, de amerikai börtönökben is elterjedt, mígnem a foglyok nagy örömére 1898-ban kegyetlenségre hivatkozva betiltották használatát.
A futópad történetének következő említésre méltó évszáma 1911, ekkor ugyanis egy futópados szabványkérelmet nyújtottak be az Egyesült Államokban, de a mai edzőtermi eszköz legkorábbi változata csak 1952-ben debütált. Igazán nagy népszerűségre pedig az 1970-es években tett szert, ekkor vált ugyanis igazi divattá a kocogás és a futás. Ha tehát legközelebb felpattansz a futó- vagy taposógépre, gondolj bele, mennyire szerencsés vagy, mert lehet, hogy néha neked is igazi szenvedés a mozgás, azért mégsem akkora tortúra, mint kétszáz évvel ezelőtt.
