Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Január elsejétől elkezdek fogyókúrázni, és egészségesebben eszem.
Futok, fitt leszek. Soha többet nem gyújtok rá. Többet foglalkozom a családommal. Vagy inkább többet foglalkozom a munkámmal, keresek egy jobb állást. Vagy inkább mindezek együtt. Ugye milyen jól hangzanak az idei újévi fogadalmaim? Nekem nagyon tetszenek! De őszintén: mennyi esélyt jósoltok nekem, hogy mindezek meg is valósulnak? És mennyi esélyt jósoltok a saját listátok megvalósulásának?
Újévkor mindannyian tettünk már szépen hangzó ígéreteket saját magunknak, és a többieknek, de ezeket az esetek többségében nem váltottuk valóra. Egy-két napig éltünk egészségesen, aztán 2-án visszaszoktunk a dohányzára, és minden folytatódott, úgy, ahogy eddig. Mi lehet ennek az oka? Vajon miért nem teljesülnek az újévi fogadalmaink?
Amiért kitaláltuk…
Az első lépés jó: a célok és tervek sokat segítenek. Még hozzá sem kezdünk a megvalósításhoz, máris jobb kedvünk lesz tőlük, és elkezdjük optimistábban látni a saját jövőnket. Úgy tűnik, ellentétben a múlttal és a jelennel, a jövőben egy vagy akár több fontos dolog az életünkben sokkal inkább rendben lesz, mint eddig. Amikor a saját életünkről gondolkodunk, mindannyian szeretnénk valami értelmet és fejlődést látni benne, és lehangoló, ha ezt nem találjuk. Ha gyorsan teszünk egy újévi fogadalmat, akkor egy kis időre megnyugodhatunk: a célkitűzés már önmagában is jutalmazó értékű, hiszen értelmet ad a közeljövőnek, és biztosítja a fejlődés esélyét egy (vagy akár több) fontos(nak tűnő) területen. Szóval, eddig jó… De akkor miért hagyjuk abba a megvalósítást az első héten?
Ezt biztos, hogy mi találtuk ki?
Szépen hangzott az újévi fogadalom, mégsem valósítjuk meg. Hogyan lehetséges ez? A rövid válasz az, hogy bármilyen ígéretes is volt, nem tudtunk elköteleződni iránta, nem tudtunk erőfeszítéseket tenni érte, áldozatokat hozni, vagy valamiről, ami eddig jólesett, lemondani. Az elköteleződés hiánya pedig arra utal, hogy ez a cél bizony nem is a sajátunk volt. Úgy kaptuk valahonnan, de átmenetileg a magunkévá tettük, mert jól hangzott.
Ha az önértékelésünk bizonytalan lábakon áll, akkor ez a pszichológusok által már sokszor leírt hiánymotivált működéshez vezet. A belső hiányt, elégedetlenséget, bizonytalanságot, és a másoktól kapott negatív üzeneteket (kövér vagy, szegény vagy, lusta vagy, rosszul tanulsz…) igyekszünk pozitív külső visszajelzésekkel pótolni. Aki pedig nagyon kifelé figyel, attól állandóan akarnak valamit. Rengeteg elvárással találja magát szemben, és mindig ezekhez méri magát. Ebben a helyzetben nagyon csábítónak tűnik a gondolat, hogy végre teljesítsünk egyet-kettőt ezekből, és végre begyűjthessünk egy pár „Fú, de jól nézel ki, hogy csinálod?” típusú piros pontot.
Az első ellenőrző kérdés tehát így hangzik magunkhoz: a saját újévi fogadalmam valóban az enyém, a saját igényemet, vagy valaki másét tükrözi? Biztosan ezt akarom? Ezt biztosan ÉN akarom?
Biztos, hogy erre van szükségünk?
Lehet, hogy valódi a cél. Ha őszinték akarunk lenni, előfordulhat, hogy mondjuk, valóban túlsúlyos vagy egy kicsit… Mégis felmerülhet a kérdés, tényleg ezt kell-e először, akár most rögtön megoldanod, hogy magaddal és az életeddel elégedettebb legyél? Sokszor előfordul, hogy a konkrét tartalmukat tekintve reális, értelmes célokat tűzünk ki magunk elé, mégis túl sokat várunk a megvalósításuktól. És akkor csalódunk igazán, ha végül teljesül egy nagy fogadalmunk. Kiderül, hogy mégsem ez hiányzott, hogy nem ez volt a boldogság titka. Ráadásul türelmetlenek is vagyunk: ha valamit szeretnénk, azt akarjuk, hogy lehetőleg azonnal teljesüljön. Ne kelljen rá várni, ne kelljen érte túl sokat dolgozni, és a dicséretet is minél hamarabb begyűjthessük. Ez jól is van így, de ehhez akkor érdemes egy valóban egy nap alatt valóban teljesíthető célt kitűzni. „Az újévben a végéről nyomom a fogkrémes tubust, nem középről!” –ez egy könnyen elérhető, gyors siker, és gyorsan érkező pozitív visszajelzés jutalmazza. Minden adott egy jó újévi fogadalomhoz.
Ha mégis valódi célt akarsz, gondold végig: mi hiányzik igazán az életedből? Mi az, aminek az elérése valóban boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tenne? Ha van ilyen, és találtál egy igazi célt, az több befektetést is megér, mint egy gyors újévi fogadalom, és egy-két nap erőlködés. És ha megvan, tervezzünk!
Milyen a jó újévi fogadalom?
Az eddigiekből az tehát biztos nem következik, hogy ne lehetne nagy elhatározásokat tenni, megfogadni, akár újévkor, hogy változtatunk az életünkön, és elérünk valami fontosat. De ha azt szeretnéd, hogy meg is valósuljon, érdemes a fentieket, és még néhány további szabályt betartani:
- Gondold végig, mik a saját céljaid, mi az, ami a számodra valóban fontos, és koncentrálj ezekre! Mások elvárásait pedig igyekezz kizárni!
- Legyenek a célkitűzéseid reálisak és elérhetők! Készíts fontossági sorrendet! Érdemes egyszerre csak egy célt belőni, és arra koncentrálni.
- Fogalmazz meg valami konkrét célt! A „jövőre jobb ember leszek” jól hangzik, de sokkal érdekesebb, hogy mitől? Érdemes minél pontosabban megfogalmazni, hogy mit kell ehhez tenni vagy elérni.
- Szánj időt a megvalósításra! Jó lenne, ha egy fogadalmunk azonnal teljesülne, ha egy problémánk egy pillanat alatt megoldódna, de nem fog. Ha türelmetlen vagy, ha gyors eredményt akarsz, tűzz ki részcélokat! Lehet, hogy még nem lesz kész, de így menet közben is mindig lesz minek örülni, és a haladás is lemérhető.
- Legyél türelmes! Egy fontos változáshoz valódi életmódváltásra van szükség, új szokásokat, új rendszert kell kialakítani. Ezek beépítése az életedbe pedig csak rendszeres próbálkozás és gyakorlás útján valósítható meg.
- Szerezz társakat! Már az is elég, ha elmondod a többieknek, mire készülsz, ez is az elköteleződés egy formája. De még jobb, ha igazi partnert is találsz. Csináld együtt valakivel, bármi is legyen a cél! Egy edzőpartner, vagy akinek már van tapasztalata a témában, nagyon sokat segíthet. És egy kicsit versengeni is lehet, az sem bűn, de nagyon motiváló.
- A részsikereknél, a terv teljesítése közben ne felejtsd el rendszeresen megjutalmazni magad, és megünnepelni az egyes lépések sikeres teljesítését!
- Ha egyszer-egyszer hibázol, vagy akár visszaesel, ebből pedig ne vonj le hosszú távú következtetést! Kerüld a maximalizmust, és a hosszú távú cél teljesítésére koncentrálj!
Hát, igen, így újévi fogadalmat tenni kicsit bonyolultabbnak tűnik, mint éjfél előtt 2 perccel, a pezsgőspohárral a kézben csak annyit mondani, hogy „holnaptól nem iszok”. De van egy nagy előnye: így nemcsak jól hangzik majd, de nagy eséllyel teljesülni is fog. Boldog új évet!
