Ha a notórius későnek szerencséje van, előbb-utóbb átkattanhat benne valami, és ráérezhet az időre.
Párkapcsolatokban dühöt, indulatot, haragot válthat ki a partnerből, ha rendszeresen elkésünk, a főnökünkről nem is beszélve. De mi a teendő akkor, ha az állandó csúszás mögött több áll puszta trehányságnál? És hogyan segíthetünk a másiknak, ha notórius késő? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat dr. Valló Ágnes magatartásterapeutával.
A notórius későkre valaki mindig haragszik – hogy ki, az csak attól függ, hogy aktuálisan hova nem érnek oda időben. Pedig náluk semmire sem megy a sértődéssel, a nyomasztással – ők ugyanis nem azért késnek el, mert lusták, hanem mert nem az időben élnek – fogalmazott Valló Ágnes magatartásterapeuta. "Ha családtag, vagy a párom az illető, akkor az elfogadás és a türelem a legfontosabb, hiszen ő nem azért késik el, hogy megbántson vagy bosszantson ezzel bárkit, hanem mert nem érzékeli az időt. Ha megbeszélek vele egy találkozót, akkor érdemes úgy időpontot mondani, hogy pontosan tudom, sokat fog késni. Ezt bele kell kalkulálni. Emiatt jó, ha nem az utcára, hanem valami fűtött helyre beszéljük meg a találkozót" – adott gyakorlati tanácsokat Valló Ágnes.
A magatartásterapeuta nem reprezentatív mintája alapján úgy látja, hogy ez a magatartási zavar vagy probléma egyforma arányban jelentkezik a nőknél és a férfiaknál, a különbség csak annyi, hogy a nők kevésbé viselik jól a notórius későket, mint a férfiak. "Ők valahogy jobban beletörődnek, azt szokták mondani, hogy a nők már csak ilyenek, állandóan tollászkodnak a tükör előtt" – mondta a terapeuta, megjegyezve, hogy habár a férfiak azt hiszik, a notórius késés a legkevésbé sem nemi tulajdonság.
Valló Ágnes kérdésünkre elmondta, többször találkozott már azzal, hogy akár komoly párkapcsolati problémák is adódtak a notórius késők viselkedéséből. Visszatérő példaként említette azt a szituációt, amikor a nő már indulásra készen áll kabátban az ajtóban, a férfi pedig még visszaszalad megnézni valamit – majd ott ragad. "Vagy vegyük azt, hogy mindketten időre megyünk valahova, mondjuk színházba, de a párom késik. Én pontos vagyok, de ő mindig, folyamatosan késik, bárhová is megyünk. Ebből is komoly gondok adódhatnak. De olyan is előfordulhat, hogy bemenekül a mellékhelyiségbe, mert ott legalább sokáig egyedül lehet, hiszen ott úgysem zavarják."
Akkor mi a megoldás? A terapeuta szerint a partner részéről sok humorra és némi szelíd erőszakra van szükség ahhoz, hogy átlendüljenek a nehézségeken, gyakorlati tanácsként pedig azt javasolta, hogy állítsanak előre egy órát. "Nyugodtan megmondhatjuk a partnerünknek, hogy előre van állítva, a lényeg úgyis az, hogy amikor ránéz, akkor legyen valamiféle sürgetettség érzése. Bár hozzáteszem, hogy a nem időben élők simán ránéznek úgy az órára, hogy nem is látják azt."
A notórius késő a legnagyobb változást egy aprólékosan beosztott napirenddel érheti el, ezzel ugyanis szerkezetbe foglalhatja az életét, amire neki különösen nagy szüksége van. "Mivel a késéshez gyakran társul halogatás is, hajlamosak teljesen elcsúszni a dolgaikkal. Ezért a napirendbe be kell írni azt is, hogy mikor, mit, hogyan csinál majd. Ha például este hétre színházba megy, akkor azt is írja be, hogy (mondjuk) hatkor kilép a munkahely ajtaján. És még erre is számoljon rá pluszba egy jó negyedórát, tehát a hat helyett háromnegyed hat legyen, és így tovább minden időpontnál" – magyarázta a terapeuta. Valló Ágnes szerint elképzelhető, hogy idővel "átkattan valaki és megérzi az időt", de ez elég nehéz feladat – részben a színvaksághoz hasonlítható.
Fejleszthető az állapot bizonyos sportokkal is, ha időmérőre végezzük őket. "A biciklizés vagy a futás olyan sportok, amik összeférnek a fantáziában élő emberek személyiségével, mert monotonabb mozgásformák, a végzésük közben elmerülhetnek a gondolataikban, de közben mégis látják az órát" – jegyezte meg Valló Ágnes. Hozzátette még: az ilyen jellegű késésekből eredő munkahelyi konfliktusokat úgy oldhatjuk fel a leghatékonyabban, ha rugalmas munkahelyet, illetve munkakört keresünk.
