Paleolit lakásétterembe, aminek mind a paleolit, mind a lakásétterem része őrülten felkapottnak számít mostanában. Minket nyilván elsősorban a paleolit ételek érdekeltek, mert remek paleolit vacsorát kapni azért nem olyan könnyű Budapesten. Nem mintha egyetértenénk a paleolit diétával, de azt el kell ismerni, hogy fogyni valóban lehet tőle, különösen ha mozgással kombinálja az ember. A menüben szerepelt kacsapástétom, medvehagymakrém-leves, rákkoktél, párolt lazacszelet és csirkenyárs, valamint francia almatorta.
A paleolit étrend lényege röviden, hogy az ember nem fogyaszthat gabonaféléket (mint a búza vagy rizs), hüvelyeseket (mint a borsó vagy babfélék), semmilyen tejterméket (bár a megengedőbb irányzatban különböző kemény sajtok ehetőek), burgonyát, növényi olajokat és cukorféléket. Ebből jól látható, hogy eléggé szűken lehet választani, könnyen összefoglalható, hogy miket fogyaszthatunk: gyümölcsöket, zöldségeket, tojást, és mindenféle húsokat korlátozás nélkül. Ebből pedig könnyen kiderül az is, hogy nem könnyű változatosan főzni. Ezért is érdekes egy ilyen vacsora.
Okosan hümmögni
Ha az ember elmegy egy ilyen (mondjuk hogy) speciális étterembe, azért is teszi, mert kíváncsi arra, hogy nála vélhetően avatottabbak hogyan készítenek el bizonyos dolgokat. Amellett tehát, hogy élvezni szeretné az ízeket, tanulni is szeretne valamicskét, vagy legalábbis okosan hümmögni, hogy oké, ezt és ezt akkor így is el lehet készíteni. A paleolitosok esetében ez azért is vicces, mert sokan ragaszkodnának egy-egy régebbi ízhez, és azok pótlásáért folyamatosan kísérletezgetnek. A sült krumpli ízét például meglepően jól felidézi a sült zeller.
A paleolit vacsoránkon majdnem minden nagyon finom volt, a medvehagymakrém-leves különösen, csakhogy ez nem kifejezetten paleolit vacsora volt. Legalább is nem úgy, ahogy mi elképzeltük. Ez mindössze egy olyan menüsor volt, ami történetesen jól beleillett a paleolitosok étrendjébe. Mintha megkerülték volna a szellemes, trükkös fogásokat azzal, hogy eleve olyan dolgokat válogattak össze, amik önmagukban is megállják a helyüket. A rákkoktél vagy a lazacszelet ugyanis nem valaminek a paleolit újrafogalmazása, hanem - kapaszkodjanak meg - rákkoktél és lazacszelet.
Kísérletezgetésre kárhoztatva
Egy paleolit háztartásban mindemellett általában gondot okoz a különböző tészták elkészítése, így mondjuk egy tisztességes paleo kenyér megsütése. Ez nem lenne kifejezetten nagy erőfeszítés, csak össze kell keverni a hozzávalókat, aztán 20-30 percre be kell vágni a sütőbe. Csakhogy a végeredmény valahogy soha nem lesz tökéletesen kielégítő, úgyhogy a paleo étrendet követő állandó kísérletezgetésre van kárhoztatva. Ha a különböző liszteket már megunta, vagy kudarcot vallott velük, akkor jönnek a magok (például mandula), amiket még le is kell darálni.
Szóval a tészta készítés nem könnyű, úgyhogy kitüntetett figyelmet kapott, egy paleo vacsorán vajon hogyan sikerülnek. Ebben sajnos csak felemásan teljesítettek a házigazdák. A lenmagliszt és őrölt szezámmag keverékéből készített ropogós, amit a májhoz adtak, finom volt, az almatortának viszont, ami szintén őrölt szezámmagból készült, simán fűrészpor íze és állaga volt. Azt szerényen ők is elismerték, hogy a sütemény tésztáján még dolgozniuk kell, mert szeletelésnél teljesen szétesett. Ahol tehát villogni lehetett volna, csak részben hozott sikert.
Rendben volt, de ez kevés
Ezen kívül tényleg minden abszolút rendben volt, csak paleolit vacsorának azért ez kevés. A menü összeállításánál például érdemes lenne figyelni arra, hogy a hat fogásból legalább öt szolgáljon valami érdekességgel, mert lazachoz is, és csirkéhez is szinte bárhol hozzájuthat az ember, egyébként nem paleós helyeken is, és így simán beleférne az is, ha valami éppen nem sikerülne tökéletesen. Az asztaltársaságban is rengeteg tipp elhangzott például arra, hogy miből lehet megcsinálni a spagettit: erre kell ráfeküdni.
