Az az igazság, hogy már bele is vágtam. Egész pontosan ötödik napja nyúzom magam vele, tudod, azzal a kilencven napossal, aminek minden negyedik napján csak gyümölcsöt szabad enni, és aminek hatására olyan szép karcsú leszek, hogy nem is öt, hanem huszonöt kilóval is szebb meg karcsúbb, és aminek hatására soha többé nem jönnek vissza a hülye kilók, és aminek hatására megváltozik az anyagcserém, és bármennyit ehetek majd, amennyit csak bírok, még pacalos csülökpörköltet is juhtúrós galuskával, és aminek hatására azt mondja majd a postás bácsi, ha meglát az utcán, hogy tessék mondai, nem tetszik tudni, itthon van-e a Berni, és aminek hatására én majd keblemre ölelem a postás bácsit, és a fülébe súgom, hogy hát nem tetszik megismerni, Jóska bácsi, hát én vagyok az, a Berni, aminek hatására összecsapja a két kezét, és azt mondja, hát hová tetszik már elfogyni, drága szép virágszálam, aminek hatására én felemelkedek a levegőbe, és körberöpködöm a postás bácsit, kacagva, gurgulázva, boldogan, mert a diéta hatására ezt is meg tudom majd csinálni, simán.
Már csak nyolcvanöt nap van hátra.
Eddig tizenöt dekát fogytam. Öt kilót szeretnék. Minimum.
Nyolcvanöt nap alatt még vagy huszonegy gyümölcsnapot kell túlélnem, fázva, vacogva és vicsorogva, mint a rühös kutya, és mindenhová csak kenőmájas kenyeret gondolva, még a tévébemondónő arca közepébe is.
És a nyolcvanöt nap alatt még huszonegy húsnapot kell végigszenvednem, ami a gyümölcsnapot követi, és amikor már hajnalban arra gondolok, hogy de jó dolga van a Berninek, mert ma grillcsirkét habzsolhat kolbásszal, sültoldalast sonkával, és alig bírom ki délig, amíg még mindig csak gyümölcsöt ehetek.
Aztán az ebéd felénél félretolom a még mindig púpos tányért, és leellenőrzöm, tényleg szétrepedt-e a pocakom, vagy csak úgy érzem, mert az agyament gyümölcsnap alkalmával összeszűkült a szép nagy bendőm öklömnyire. Ekkor enyhe émelygés kíséretében ötlik eszembe, hogy még egy pohár húslevest is meg kell innom, ez a szabály, és gyorsan a szám elé kapom a kezem.
Rég láttalak, kedves klotyó
És sóvárogva gondolok a gyümölcsnapra, amikor könnyű voltam és fürge és üde. És ugyanakkor dühödten is gondolok a gyümölcsnapra minden második órám első negyedében, amit ugyanis a vécén töltök. Nagy úr ám a gyümölcs meg a húsleves, meggyorsítja az anyagcserét, meg ám, ezért aztán gyorsan rohanok, nehogy elébb legyen az, aminek lennie kell.
És még huszonegy keményítő napot is át kell vészelnem valahogy, amikor a fülemen potyog ki a rizs meg a főtt répa, a sült zöldség belevigyorog a pofámba, és azt súgja, miért nem inkább husit eszel vagy pizzát, te szerencsétlen. A keményítőnapon ugyanis, amikor az ember már megint a vécén trónol, de most nem az okból, mint a húsnapon, hanem épp ellenkező okból, arra gondol, minden mást jobban szeretne enni, mint keményítőt.
És ott van aztán a szénhidrát nap, hátra van még belőle huszonegy, amikor is ellenállhatatlan kényszer tör rám, hogy a jövő hetet is megegyem, mert tudom jól, a következő nap a gyümölcs nap leszen, amikor aztán jön a hasmarás és szédülés, vacogás és vicsorgás, hát jól bespájzolok a hasamba. Felesleges, mert a tésztákkal az a baj, hogy bármennyit is ehetsz belőlük, egy óra múlva elillannak, mint a káposztalepkék nyáridőben.
Hajrá, menni fog!
Valaki azt mondta, hogy ő is megcsinálta az amerikai sikerdiétát, és ő is küzdött a gyüminapokkal, a húsnapokkal meg pláne, mert nem is szereti a húst, nem beszélve a keményítőnapról, amikor úgy felfújódott, mint egy lufi, ami kitartott a szenes napon is, hogy rossz volt nézni, de ne keseredj el, Berni, mondta ez a valaki, én is lefogytam szépen, tizennyolc kilót dobtam le, neked is sikerülni fog, kicsi Berni, majd meglátod, és hajrá, és szurkolok neked, és én megköszöntem, kicsit meg is hatódtam, hogy így velem érez, és közben bámultam bután, mert ez a valaki, ez az én régi ismerősöm, akinek sikerült, aki csak úgy ledobta azt a szörnyű tizennyolc kilót, a büdös életben nem volt még ilyen dagadt.
Lefogyni vagy nem lefogyni? 4.
Lefogyni vagy nem lefogyni? 3.
