Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
„Csak egészség legyen” szól a rettenetes közhely, és valóban. Az egészségesség örve alatt szinte bármit rá lehet sózni az emberekre, éppen ezért egy egészségügyi hír esetében különösen fontos, hogy el tudjuk dönteni, igaz-e vagy sem. Ebben segít a Mayo Klinika cikke.
Manapság, ha kinyitjuk az újságot, bekapcsoljuk a tévét vagy a számítógépet, szinte naponta ütközünk bele valamilyen egészségügyi világszenzációval, orvostudományi áttöréssel kapcsolatos hírbe. De hogyan olvashatunk a sorok között, hogyan dönthetjük el, hogy igaz-e a hír, vagy pedig csak amolyan médiafelfújt? És ha a frissen olvasott hír teljesen ellentmond annak, amit a témáról előző nap olvashattunk? Mit higgyünk el, melyik tanácsot fogadjuk meg? Dr. Scott Litin, a Mayo Klinika belgyógyásza (egyben a Klinika által rendszeresen kiadott Családi Egészségkönyv egyik főszerkesztője is) segít megfejteni a hírek dekódolásának titkát. A vele készült teljes interjút, amely a cikk alapjaként szolgál, a Mayo klinika honlapján olvashatjuk el.
Először is azt kell megtanulni, magyarázta a doktor, hogy képesek legyünk eldönteni, mikor találhatunk valódi és megbízható hírt a hangzatos cím mögött, és mikor kell inkább marketingfogásra vagy kacsára gyanakodni. Ha ez sikerült, akkor már azt is sokkal könnyebb lesz megállapítani, hogy számunkra mekkora hasznossággal bír az adott hír.
Dr. Litin szerint mindez nem annyira bonyolult, mint amilyennek hangzik – mindössze úgy kell nézni a híreket, ahogyan az orvosok teszik, akik tudják milyen kérdéseket kell feltenni. Elsőre persze nem könnyű a dolog. Teljesen normális például, hogy mindenki felkapja a fejét, amikor azt a címet olvassa az újságban, hogy a hasnyálmirigyrákot okoz a kávé. A tudományos munka a hír mögött (vagy éppen annak a hiánya) általában már nem kap ennyire kiemelt szerepet. Ezért kell szkeptikusként viselkednünk, kérdéseket feltennünk, ha el akarjuk dönteni mennyire hihető az információ.
Három fő kérdés van, amit mindenképpen érdemes feltenni. Az első, hogy valóban új információt közöl-e a hangzatos cím. Ha például azt olvassuk, hogy „A túlzott sózásnak a vérnyomásunkkal fizetjük meg az árát” akkor tudhatjuk, hogy – valószínűleg – egy régi hír felturbózásáról, újraélesztéséről van szó, hiszen a só és a magas vérnyomás közti kapcsolatról már régóta tudunk.
A második kérdés, hogy vajon igaz-e a hír alapjául szolgáló állítás, azaz mit hoznak fel annak alátámasztására. Ha már randomizált klinikai vizsgálatokról esik szó az írásban, akkor nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy a hír igaz, vagy legalábbis erős valóságalappal rendelkezik. Csupán egyetlen orvos véleménye azonban, még ha elismert szakértő is az illető, nem számít bizonyítéknak.
A harmadik kérdés természetesen az, hogy hogyan befolyásolhatja az ön egészségét a hír, azaz érinti-e önt az adott felfedezés? Itt megint alaposan végig kell olvasni a szöveget. Lehet, hogy a címben szereplő betegséggel ön is küzd, de nem biztos, hogy az új gyógyszer vagy eljárás a probléma megoldásában is segít. Lehet, hogy a diagnózist illetőleg sikerült valamilyen új felfedezést tenni. De még akkor is, ha a kezelés terén ígér megújulást az írás, lehetséges, hogy az ön esetében a kúra nem, vagy csak részben lesz alkalmazható.
A korábban említett, randomizált klinikai vizsgálatok fontosságát külön kiemelte dr. Litin. Az ilyen vizsgálatokra ugyanis már csak abban a fázisban kerül sor, amikor az elsődleges kutatások, beleértve az állatkísérleteket is, valamilyen eredményre vezettek. Általában nagyszámú önkéntes bevonásával történnek, akik közt véletlenszerű kiválasztással döntik el, hogy az adott gyógyszert, vagy pedig placebót adnak-e nekik. A placebót, azaz hatás nélküli, de külalakra a valódi gyógyszerrel megegyező szert kapó csoport lesz az úgynevezett kontroll csoport. Ahhoz, hogy egy gyógyszert hatásosnak tekintsenek, az azzal kezelt alanyoknak a kontroll csoporttal összehasonlítva látványos javulást kell mutatniuk. A legkomolyabb, úgynevezett dupla vaktesztes klinikai vizsgálatok esetében még maguk a vizsgálatban résztvevő orvosok sem tudják, hogy a páciensek közül ki kapott placebót és ki valódi gyógyszert. Ez segít abban, hogy a vizsgálatok eredményét, vagy a résztvevők hozzáállását semmiképpen se befolyásolhassák a kutatással kapcsolatos előfeltevéseik.
Összetéveszthetetlenül biztos jele nincs annak, hogy egy hír kacsa, vagy ami még rosszabb, átverés mondta a doktor, de ismét felhívta a figyelmet arra, hogy attól még, hogy valami ki van nyomtatva, vagy fent van az interneten, még nem biztos hogy tudományosan megalapozott. Ez egyértelműnek tűnhet, de sok esetben a hírt valamilyen szakértő véleményével is alátámasztják, márpedig egyetlen szakértő véleménye még nem bizonyító erejű. Arról nem beszélve, hogy sokszor a „szakértő” valamilyen ellenőrizhetetlen személy, akiről soha senki nem hallott még.
A szakértői véleményeket különösen abban az esetben kell nagyon óvatosan kezelni, amikor egy terméket próbálnak eladni vele. Az azért nagyjából biztos, hogy amikor valamiről azt ígérik, hogy elmulasztja a diabéteszt, vagy csodaszer a rákbetegségekben szenvedőknek, akkor csak rá akarják szedni az embert. Nagyon valószínű, hogy ha létezne csodaszer az önt érintő betegség ellen, akkor az orvosa más szólt volna Önnek. Itt is érvényes a mondás: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az általában tényleg nem is igaz.
Bizonytalanságaink ellenére egyre gyakoribb, hogy az orvos felkeresése előtt a páciensek utánanéznek a betegségüknek az interneten, és a rendelőbe már egy paksaméta kinyomtatott papírral, kész diagnózissal érkeznek. Természetesen az sohasem baj, ha a páciens tájékozott. De azt nem lehet elvárni, hogy a rendelőben az orvos nekiálljon végigolvasni a kinyomtatott oldalakat. A legjobb az, ha a páciens kiválasztja a számára legfontosabb kérdéseket, és csak azokat teszi fel, mégpedig minél egyértelműbben. A talált hírek között pedig mazsolázni kell, és csak azokkal foglalkozni, amelyek a legmegbízhatóbbnak tűnnek.
