Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A maradj csöndben, drágám, a papa pihen-apukatípust olyan anyukáknak ajánljuk, akik meglehetősen önállóak, mindemellett képesek tudomásul venni, hogy elfoglalt férjük, gyermekeik apja csak teljes csöndben, zajmentes környezetben, alvással, illetve olvasással tud kikapcsolódni még nyáron is. Utazás előtt nem érdemes rájuk számítani, hiszen „A” típusú menedzser lévén roppant elfoglaltak, se idejük, se kedvük nincs részt venni a nyaralás megszervezésében. A kész programokra rábólintanak, szemük se rebben, ha viccként esetleg egy, a Himalaja megmászására indított akcióról beszélünk. A csomagok összeállításába sem szólnak bele, nincsenek különleges kívánságaik, a legújabb digitális fényképezőgépről, a laptopról, a navigációs ketyerékről ők gondoskodnak, sőt azt is tudják, hogy a kiszemelt helyen hol van internet-hozzáférés és mobillefedettség. Nyaralás közben sok gond nem lesz velük, a leggyakrabban elhangzó mondat pedig az lesz, mint otthon: psszt, a papa pihen!
E típus előnyei között sorolható fel, hogy technikai kérdésekben mindig számíthatunk rá; gondoskodik arról, hogy e-mailjeinket nyaraláskor még mi is tudjuk olvasni, az interneten bármit képes megtalálni – ez különösen jó, ha az időjárás miatt programváltoztatásra kényszerülünk. Hátránya azonban, hogy nyaralás közben viszonylag steril környezetben kell tartanunk, ugyanis a természetes elemekre (fű, fa, tenger, napfény stb.) allergiás rohamokkal képes válaszolni.
Az ő esetében semmi ok sincs a pánikra, ismerkedni, flörtölni, csábos mosolyok után elandalodni ugyanis nem fognak. Azon egyszerű oknál fogva, hogy észre sem veszik. Abban az esetben viszont, ha kutyával is rendelkezünk, s a négylábút amúgy szemrevaló férjünk sétáltatja, legyünk óvatosak! Mert bár a maradj csöndben, drágám, a papa pihen-típus magától nem kezdeményez, vele azonban kikezdhetnek. Szóval legyünk résen!
A konzerv típus egy évre előre vásárol, de nőkkel szemez
Na ő az az apuka, aki lelkesen vesz részt az utazás előtti bevásárlásban. Gondosan választja ki a konzerveket, sőt még annak is utánanéz, melyik áruházláncban a legolcsóbbak, de sajnos többnyire csak három-négyfélét tesz a bevásárlókocsiba, azokból viszont legalább egy évre elegendő mennyiséget. Aggódik, hogy útközben mit eszünk majd, ezért célszerű mindig megnyugtatni, sőt megmutatni neki az előre elkészített rozskenyeres szendvicseket.
Már megérkezésünk után konzervet melegít, s valljuk be őszintén, a hosszú út után, első este még jól is esik a székely káposzta, mondjuk, most tekintsünk el a pacalpörökölttől. Másnap reggel még bevállaljuk a konzervhúst (lásd löncshús) és a csomagolt kenyeret, de délben már kissé visszahőkölünk a paradicsomos káposzta látványától plusz negyven fokban. Sajnos elég kevés esélyünk van arra, hogy családunkkal kipróbáljuk a helyi specialitásokat, nem beszélve az olyan, nyaraláskor igenis megengedhető édességekről, mint a fagylalt. Rengeteg konfliktus forrása lehet, amikor kijelenti, fagylalt nincs, majd otthon eszünk! És ebből az elvből nem enged, akkor sem, ha már negyedik napja esszük az általa választott hazait.
E típus előnye, hogy roppant segítőkész, és vigyáz a pénztárcánkra még nyaralás alatt is. Hátránya azonban, ha nem figyelünk oda, két hétig az álta választott konzerveken élhetünk, hiszen milyen praktikus is az, hogy nem a drága valutánkat költjük holmi evésre… A konzerv típusú apuka azonban az alamuszi nyuszi nagyot ugrik táborát erősíti. Azaz azt hinnénk, neki aztán soha az életben meg nem fordul meg a fejében egy jóízű kalandocska, egy római vakáció alatt begyűjthető olasz mosoly, ringó csípő, tűsarokba préselt, karcsú lábfej… És mekkorát tévedünk! Ő az, aki titokban álmodozik, aki a konzervosztályon két doboz kukorica és egy üveg lecsó között az árcímkék mellett valójában a nőkre vadászik. És nincs ez másképp külföldön sem. Valószínűleg az a legjobb, ha ilyen típusú férjünket minél hamarabb leszoktatjuk a bevásárlásról, ellenben rábeszéljük a házimunkákra. Külföldön, nyaralás közben pedig soha nem hagyjuk magára, s minimum egy gyerek testőrségében engedjük el a helyi közértbe.
Típuskalauzunk első részét itt olvashatod: Egynyári apukák kalandjai
