Az Aftenposten, Norvégia egyik legismertebb újságja küldött el három fiatalt amolyan szociális kísérletképp Kambodzsába, és élményeiket öt darab 10 perces videóban mutatták be oldalukon. A három tini megnézhette, hogyan készül az a rengeteg fast fashion ruha, amit otthon fillérekért vásárolnak meg és bepillanthattak a kambodzsai munkások életébe: a döbbenet borítékolható volt. Anniken Jørgensen 17 éves, övé Norvégia egyik legolvasottabb divatblogja: a legtöbb ruháját ingyen kapja. Frida Ottesen és Ludvig Hambro átlagos tinédzserek, szókimondóak, érdekli őket a divat, excentrikusak és nagyon jól bánnak a közösségi oldalakkal.
Az első videóban megismerhetjük a szereplőket, a másodikban kezdődnek az igazi izgalmak: a srácok Phnompenben bolyonganak, megnézik az egyik textilgyárat és meglátogatnak egy gyári munkást, Sokty-t otthonában.
A pár négyzetméteres helyiséget látva még csak annyi telik Fridától, hogy: "sajnálom őt, de szerintem egész életében így élt és számára ez az otthon, nem gondolja, hogy ez olyan szörnyű lenne.
A harmadik részben a norvég bloggerek Sokty lakásában ébrednek, nem kíméli őket az Afterposten, hat előtt kelnek és beülnek varrni. Ekkor már azért kezdenek kicsit kiborulni, főleg az ebéd láttán. Szenvednek a székektől, melyek olyan kényelmetlenek, hogy az emberek inkább állva varrnak, szenvednek a monoton munkától, a hőségtől. “A szomorú igazság az, hogy ez a varroda beengedett minket a kamerákkal. El tudom képzelni, milyen lehet a többi, ahol nem láttak minket szívesen" – mondja Hambro.
A varrodába csak egy napra kell bemenniük, és nem is kell egy hónapot Sokty-val közös fedél alatt tölteni, szóval azért annyira mégsem annyira kegyetlen a tizenévesekkel az újság: de a negyedik részben abból a 3 dollárból kell egy napon keresztül boldogulniuk, amit egy napi munkával kerestek. “Megtapasztalni, milyen kevés 9 dollár, olyan, ami nem jön át a képernyőn. Nem tudhatjuk, mennyibe kerül itt az élet, az embereknek nincs pénze ételre, a nagy divatláncok éheztetik a dolgozókat!" – mondja Hambra, akit annyira megragad a munkások alacsony keresete, hogy a bokájára is tetováltatja azt az összeget, amit a varrodai dolgozók egyhavi munkáért követelnek: 160 dollárt – merthogy egyelőre alig 100-at keresnek.
Az ötödik részre a 17 éves divatbloggerina, Jørgensen változik a legtöbbet, aki eleinte úgy állt a dologhoz, hogy: "legalább van munkájuk". Mint mondja, a látogatás óta gyakran gondol a kambodzsai helyzetre, könnyeit törölgetve habogja: “Ők semmik és egész életükben nem csinálnak semmit".
"Nem értem, miért nem tesznek valamit a nagy ruházati cégek, mint a H&M? A H&M hatalmas cég, nagy ereje van. Csináljanak valamit! Vállaljanak felelősséget a dolgozókért!" – teszi hozzá a blogger, aki egyébként frissebb blogposztjai tanúsága szerint sem állt át a norvég tervezők egyedi, de drága ruháira, továbbra is olyan Kínában és Kambodzsában varrt ruhákban pózol blogján, mint a Her vagy a Zara.
Ha tud angolul (vagy norvégul), mindenképp nézze meg mind az öt videót, ha nincs épp 50 perce a dologra, akkor kezdje az utolsóval, mely remekül szemlélteti, mennyire megváltozott a gondtalan tinik gondolkodása a kambodzsai utazástól. Amúgy lenne pár ötletünk, hogy a hazai bloggerszférából kit küldenénk ilyen személyiségformáló útra.
