SZÜLŐSÉG

Banánevő kisfiú az új internetes mém

Becca 2014. május 24., szombat 13:04

Soha nem lehet tudni, hogy éppen mit fog felkapni az internet, a mémgyárosok és a humorral megáldott internetezők abszolút random módon hájpolnak egy fotót, amiből aztán gifek és további vicces fotók születnek. Így történt ez Carterrel is, a „banánevő kisfiúval”. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csodálatosan bizarr babák, nem csak gyerekeknek

Dívány 2014. május 22., csütörtök 15:34

Létezik a kislányoknak az az időszaka, amikor semennyi Barbie nem elég. Amikor már van szőke legalább öt darab, jönnek a barnák, persze, nehogy már ezekből is kevesebb legyen, aztán ott nyilván ott van pasijuk, mert hát lovag nélkül nem élet az élet, ezekből is van legalább vagy egy tucat etnikumtól függetlenül, és amikor már azt gondolja, hogy ezt tényleg nem lehet fokozni, most szólunk: lehet! Unokahúgom például a közelmúltban terhesbarbit kért a szülinapjára. Vagy ha az nincs, hát sellőbarbit. De olyat, aminek világítson a farka, és ússzon a kádban. Végülis majdnem ugyanaz a kettő, tényleg.

A barbibaba-univerzumon belül szépen tettenérhető, hogyan próbálnak mindig újítani, például a Disney világból is kiharapni egy darabot, így születnek a sellő, hercegnő, tündér, stb babák. Ezzek bizarrnak éppen nem bizarrak, legfeljebb az ember elcsodálkozik, nahát, hogyan nőtt Barbienak világító halfarka.

De a termékfejlesztés itt nem ér véget, jövet-menet a közelmúltban több, igen érdekes Barbie-szerű babával futottak össze a kollegák, az ötletek meg csak szépen gyűltek a belső listánkon. Hát íme, egy rakás furabarbi és elmaradhatatlan utánfutóik, csodálják őket kedvükre.

Figyelem, a babák között kifejezetten csak felnőtteknek valók is akadnak, így gyerekkel óvatosan nézegessék a képeket!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csináld magad pszichoterápia szülés utánra

pp 2014. május 19., hétfő 20:14

Múlt héten már elkezdtük, most folytatjuk. Ahogy arról már szó volt, a változáshoz négy terület egyensúlyára van szükség, ezek: 1. az érzelmek, 2. a gondolkodásunk, 3. a kapcsolataink, 4. a viselkedésünk. Előző cikkünkben végigvettünk, mit tudunk kezdeni az érzelmeinkkel és a gondolkodásunkkal, most pedig jöhet a másik kettő.

A hatékony változáshoz mind a négy területen tennünk kell valamit, kevés csak az egyikkel foglalkozni. Sok listát és táblázatot fogunk írni-rajzolni, ezért kezdjük azzal, hogy veszünk egy füzetet, esetleg nyitunk egy mappát a gépünkön.

Miért akarjuk mindenkibe belebeszélni a depressziót?

Felmerült, hogy mi itt szeretnénk minden frissen szült nőbe belebeszélni, hogy legyen depressziós. Nem, nem szeretnénk. De a szülés utáni enyhe depresszió nem ritka állapot, még akkor sem, ha sokan csak olyan modernkori luxusnyavalygásnak értékelik. Olyan ez, mint amikor kommentelők hada háborodik fel (minekszülazilyen), hogy időnként idegesítőnek és fárasztónak találjuk a saját gyerekeinket. Akinek nem inge, ne vegye magára. Aki meg rosszul érzi magát amiatt, hogy nem képes nullahuszonnégyben a rózsaszín felhőkön lovagolni, annak üzenjük, hogy nekünk, porontyos anyáknak sem ment. De - és ezt biztosan állíthatjuk - néhány hónap után minden sokkal könnyebb lesz. A szerk.
Távolról sincs vége, olvasson még »

Minden harmadik gyerek megeszi a penészes lekvárt

Dívány 2014. május 19., hétfő 09:52

Bár hajlamosak vagyunk máshogy gondolni, az összes, bejelentett élelmiszer-eredetű megbetegedés 75-85 százaléka a háztartások helytelen élelmiszertárolási és ételkészítési gyakorlata miatt következik be. Vagyis azért, mert nem megfelelően tároljuk a nyersanyagot, hibát vétünk az elkészítés, vagy a főtt étel tárolása során. Esetleg belecsemegézünk abba a lekvárba, aminek csak a teteje volt picikét penészes. 

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) a PontVelem.hu-val együttműködve arra volt kíváncsi, mennyire vannak tisztában a 6-14 éves gyerekek az élelmiszerbiztonság alapvető fogalmaival, mit tudnak a minőségről, a bevásárlásról, az otthoni ételkészítésről és -tárolásról. Hat héten át egy kvízsorozatban több, mint 2500 gyerek tudását tesztelték le.

Háromból két gyerek szerint a magyar termék biztonságosabb, mint a külföldi
Háromból két gyerek szerint a magyar termék biztonságosabb, mint a külföldi
Fotó: Shutterstock

A diákoknak szűk kétharmada  rendszeresen, egyharmada néha, míg 2,3 százaléka nem, vagy csak nagyon ritkán szokott boltba járni” – mondta el mondta el Kasza Gyula, a NÉBIH szakértője. Ez azért érdekes, mert az eredmények kiértékelése során úgy találták, több helyes választ adtak azok, akik rendszeresen járnak a szülőkkel boltba.

A vizsgálatból az is kiderült, a gyerekek csaknem 96 százaléka kifejezetten örülne, ha lenne egy élelmiszerekről szóló tantárgy is az iskolában. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fogadjunk, nem látott még három évest így táncolni!

Becca 2014. május 18., vasárnap 12:16

Az amerikai Ellen DeGeneres műsorában egy roppant cuki kislány, Heaven, bukkant fel még tavaly, akkor Beyonce egyik számára mozgatta csípőjét, koreográfus anyukájával egyetemben. Ezzel az akcióval egyébként nagyon népszerűek lettek, több, mint 3 millió letöltést generált ez a videó a youtube-on.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tanítsa meg a gyereket más fejével gondolkozni

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. május 17., szombat 09:42

Megfigyelhetjük, milyen különbségek vannak akár már két óvodás reakciója között például egy olyan eseményre, hogy egy társuk szomorkodik, mert elveszett a babája, vagy sír, mert megijedt egy darázstól. Hajlamosak vagyunk azt mondani, milyen jószívű az a gyerek, aki vigasztalja elkeseredett társát, és milyen kis önző, aki érdektelenül továbbmegy.

Holott nem biztos, hogy erkölcsi oldalról lehet legjobban megfogni a kérdést, hiszen nem születik velünk az a képesség, hogy értelmezzük, értsük, érezzük át a másik lelki állapotát, azt, hogy mi zajlik benne.

shutterstock 150409379

A pszichológusok megfigyelték, hogy van egy képesség, aminek fejlődése nagyban múlik a szülőkkel való kapcsolaton, egymásra hangolódáson és kommunikáción, és ami később jelentősen befolyásolja a lelki egészséget. Ezt a készséget mentalizációnak nevezik.

Ez azt jelenti, hogy lelki állapotokat, érzelmeket, gondolatokat, szándékot tulajdonítunk saját magunknak és másoknak. Felnőttként talán különösnek is hangzik, hogy is ne tulajdonítanánk lelki állapotot magunknak, hiszen érezzük, mi zajlik bennünk. De a másikon is látjuk: ha üvöltözik és csapkod, nyilván dühös. Igen ám, de nem mindegy, milyen árnyaltan műveljük ezt, hogyan és mennyire használjuk ezt a képességet. Házassági konfliktusok elmérgesedésében mindig megtaláljuk a mentalizáció szegényességét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így kezelje otthon a szülés után depresszióját

pp 2014. május 16., péntek 15:38

A szülés utáni depresszió gyakori, és sok szenvedést okoz, különösen, ha az anya nem kap időben segítséget. Súlyos, vagy pszichotikus tünetekkel szövődött esetekben a segítség gyógyszeres kezelést jelent. Enyhébb esetekben elég a pszichoterápia is, csakhogy ez kevesek számára elérhető: kisebb településeken eleve kevés a képzett pszichoterapeuta, de ha az ember nemrég szült, szinte biztos, hogy még egy nagyvárosban is nagy nehézséget okoz rendszeresen, azaz legalább hetente egyszer eljutni a rendelésre.

Nem mindig ilyen
Nem mindig ilyen
Fotó: Shutterstock

Szerencsére a depresszió kezelésében népszerű kognitív viselkedésterápia, valamint az interperszonális terápia két olyan pszichoterápiás módszer, amelyeknek bizonyos elemeit pszichoterapeuta nélkül, otthon is tudja alkalmazni az ember. Megmutatjuk, melyek ezek.

Fontos!

Fontos, hogy a felsorolt technikák nem helyettesítik a pszichoterápiát, hiszen egy terápiás folyamat jóval több néhány gyakorlat elvégzésénél, és a terápiás kapcsolat gyógyító ereje csak ott érvényesül.

Még ennél is fontosabb, hogy ha súlyos depressziónk van, öngyilkossági gondolataink vannak, hangokat hallunk a fejünkben, úgy érezzük, üldöznek, megfigyelnek minket, vagy ha az itt leírtak alkalmazása ellenére több hét alatt nem javul, hanem romlik az állapotunk, akkor bátran forduljunk szakemberhez: ezeket a tüneteket mind meg lehet gyógyítani terápiával, vagy a megfelelő gyógyszerekkel.

 A változáshoz négy terület egyensúlyára van szükség, azaz négyféle területtel kell dolgoznunk. Ezek: 1. az érzelmek, 2. a gondolkodásunk, 3. a kapcsolataink, 4. a viselkedésünk. A hatékony változáshoz mind a négy területen tennünk kell valamit, kevés csak az egyikkel foglalkozni. A következő hetekben sok listát és táblázatot fogunk írni-rajzolni, ezért kezdjük azzal, hogy veszünk egy füzetet, esetleg nyitunk egy mappát a gépünkön.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fideszes hűtőmágnest hozott a gyerek az oviból

kondara 2014. május 15., csütörtök 21:17

Az egész úgy kezdődött, hogy az oviban biciklisnapot tartottak. Tök jó kezdeményezés, mindenféle akadályverseny az udvaron, lehetett menni kétkerekűvel, háromkerekűvel, pótkerekűvel, pedál nélkülivel, rollerrel, kimotorral. A nagyokat még a környékre is kivitték bringázni. Sőt, még a biciklisnapot ünneplő hűtőmágnest is kaptak.

Aztán, ahogy az lenni szokott az oviban készített dolgokkal, a hűtőmágnes pár hét után szétesett, és csodálatosan vicces dolog tárult elénk. Ez:

Ovis szuvenír. Azóta a hűtőnket dísziti
Ovis szuvenír. Azóta a hűtőnket dísziti
Fotó: Dívány

Nyilván számtalan oka lehet annak, hogy pont egy Fideszes hűtőmágnest sikerült - a választások környékén - egy ovis projekthez reciklálni. Meglepve sem vagyok. Mondjuk dühös ésvagy szomorú azért igen. És ezen az sem változtatna, ha történetesen egy MSZPs, LMPs vagy akármilyen pártos mágnes lenne.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Terhesen a mogyorót is mogyoróval egye!

pp 2014. május 14., szerda 16:15

A földimogyoró-allergia Magyarországon nagjából a gyerekek 1 százalékát érinti, és sajnos a tejfehérje-allergiával ellentétben ezt nem növik ki. Hároméves kor felett a mogyoró a leggyakoribb táplálékallergén. Egy friss kutatás meglepő eredményre jutott: minél több mogyorót eszik az ember terhesen, annál kisebb eséllyel lesz a gyereke allergiás rá.

shutterstock 185573069
Távolról sincs vége, olvasson még »

Dühből ütöttem, ahogy anyám

pp 2014. május 13., kedd 08:59

A gyermekkori bántalmazás rengeteg káros hatással jár: azok a gyerekek, akiket rendszeresen megvernek, rosszabbul teljesítenek az iskolában, gyakrabban szoronganak és depressziósak, felnőve nagyobb eséllyel betegszenek meg tumoros vagy légzőszervi betegségekben, lesznek öngyilkosok, személyiségzavarosak, depressziósak. A generációkon átívelő láncot ráadásul nehéz megszakítani: a bántalmazott gyerekek felnőve gyakrabban lesznek maguk is bántalmazók vagy áldozatok.

Zsuzsát édesanyja verte rendszeresen, és felnőve nem kevés küzdelmébe került a továbblépés. Szerencsére nem mindenki sínyli meg egyformán az ilyen élményeket, mivel védőfaktorok is léteznek. Zsuzsa története kapcsán összeszedtük, mik azok, amik egy kicsit ellensúlyozhatják, csökkenthetik a bántalmazás káros hatásait.

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 dolog, amire egyáltalán nincs szüksége gyermekének

Becca 2014. május 12., hétfő 09:18

Gondolta volna, hogy a pelenkatartó vödör, a pólyázó vagy a kézi mellszívó totálisan fölösleges dolog?

Így tartsa életben a gyerekét a játszótéren

Jukka Anna 2014. május 10., szombat 10:23

A játszótér pompás hely: a gyerek itt kezd el szocializálódni, itt szerzi első barátait, fejlődik a mozgáskoordinációja, és megfelelő mennyiségű rohangálás és ugrálás után elég fáradt lesz ahhoz, hogy a nap hátralévő részében kezelhető legyen. Anyukaként is jó ide kijárni, mert végre emberek között lehetünk, ráadásul olyanok között, akik hasonló cipőben járnak, hasonló problémákkal néznek szembe. Más anyukákkal – és néha apukákkal is – megbeszélhetjük, melyik a környék legjobb a bölcsődéje, hol van leértékelés, hasznos információkat és kuponokat cserélhetünk.

jatszoter2
Fotó: Jukka Anna

Amikor viszont egy nagyobb fiú fejbe rúgja a másfél éves kislányom, mert nem csúszott le elég gyorsan a csúszdán, majd az anyja velünk ordítozott, kicsit elgondolkodtam ezen az egész játszótéri etiketten.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tévé, mobil és számítógép nélkül újra élnek a gyerekeim

henna 2014. május 9., péntek 17:24

Úgy átvágtak, mint szart a palánkon. Igazából az tűnt fel, hogy egyikük ellenőrzője se került napok óta haza, úgyhogy - egykori problémás kamaszként - egyből sejtettem, hogy baj van. De hogy mekkora, azt nem gondoltam volna.

A fiúk félévije baromira jól sikerült, teledicsekedtem a környéket, aztán csak döbbenten meredtem magam elé, és köpni-nyelni nem tudtam, amikor egy erős befenyítés hatására előkerültek a tájékoztatók az iskolából. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

7 érv a hordozás mellett

pp 2014. május 8., csütörtök 14:37

Eredetileg nem terveztem, hogy hordozós anyuka leszek, azokat a kendőket én aztán biztos nem tudom megkötni, a babakocsi aljába meg belefér a bevásárlás, és még a gyereket sem nekem kell cipelni. A barátnőmtől kölcsönbe kapott rugalmas kendőt ugyan még terhesen megtanultam megkötni (ragaszkodott hozzá, hogy megtanítsa, amiért örökké hálás leszek), majd el is süllyesztettem a szekrény mélyére. Mígnem világra jött kislányunk, aki egyből hasfájós lett, és erre a különféle csodacseppeken kívül a hordozást ajánlotta szavahihető szoptatási tanácsadónk. Ettől-e vagy sem, ki tudja, a hasfájósság lassan valóban elmúlt.

shutterstock 57369520
Fotó: Shutterstock

Ezalatt a baba is és én is annyira hozzászoktunk a hordozáshoz, hogy legközelebb nyolc hónapos korában vettem elő a babakocsit. Dehát ez egy rémálom! Sehol nem fér el, a gyógyszertár ajtaján tíz percig tart belavírozni, egyfolytában lépcsőkbe ütközöm, ahol fel-le cipelgethetem a babával együtt majdnem húsz kilós járművet, tömegközlekedni horror, göröngyösebb vagy kavicsos úton alig tolható. Pedig szuper babakocsink van. Vissza is tettem a garázsba. Eleinte azt gondoltam, a hordozás a babának biztos jó, ám az anyának szívás – most már nem így gondolom. Elmondom, nekem miért éri meg.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindig bonyolult, hogy válás után kivel legyen a gyerek

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. május 7., szerda 09:09

A válás ezer érzelmi és gyakorlati kérdést vet fel, ezek közül az egyik legfontosabb a gyermekfelügyelet eldöntése: hogyan osztozzanak a szülők a gyermekkel töltött időn. Nincs egy általános jó megoldás, hiszen a helyes döntés nagyban múlik a gyerek vagy gyerekek és a szülők addigi kapcsolatán, és persze az apa és anya életformáján is: ki mit tud megoldani.

Nyilván az lenne az ideális, ha mindkét szülőnek valós, tartalmas kapcsolata lenne a gyerekekkel, és ennek megfelelően elképzelhetetlen lenne bármelyikük számára, hogy jó másfél hétig ne lássa gyerekeit, de nem az ideálisból, hanem a valóságból érdemes kiindulni. Vannak családok, ahol az apával töltendő kéthetente egy hétvége is zavarba ejti az apát és a gyermeket egyaránt, hiszen korábban sosem fordult elő, hogy akár egy fél napot együtt lettek volna.

shutterstock 180100655
Fotó: Shutterstock

Gyakori érv a közös felügyelettel szemben, hogy nem jó „rángatni” a gyereket, legyen egy biztos pont az életében, ahol általában alszik, ami az otthona. Erre is igaz, hogy nem az ideálisból, hanem a valósból induljunk ki! Mégis fontosabb az apával és anyával való élő, folytonos kapcsolat, mint a lakhely állandósága, az otthonosság érzését ez fogja adni. Természetesen elengedhetetlen, hogy mindkét hely valóban otthona legyen, legyen saját szoba, vagy ha ez megoldhatatlan, egy saját sarok, ami az ő igényeinek megfelelően az ő szája íze szerint van berendezve, ami csak az övé.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Little Miss Hungary: az idióta szülőnél nincs idiótább

Koncz Andrea 2014. május 6., kedd 13:01

Mi jut eszükbe, ha gyerekszépségversenyről, gyerekmodellekről hallanak? Első körben az amerikai Toddlers and tiaras típusú, felnőttre sminkelt, szánalmas kis majmok? A Honey BooBoo vagy Eden Wood jelenség? Ha olyan szerencsés, hogy ez semmit nem mond, akkor segítün: ők valaha mind tökéletesen mindennapi, aranyos kislányok voltak, akikből anyukájuk nagyravágyása és ostobasága csinált sajnálnivaló majmocskát.

tk3s visual 250396 021
Fotó: Chris Delmas / Visual Press Agency / Northfoto

Hétköznapi gyerekből kicsi szörnyetegek lettek, akikkel már óvodás korban elhitették, hogy tényleg ők a legszebbek az egész világon. És mivel a legszebbek, ezért aztán nekik a világon mindent szabad, és akármit megtehetnek, a világ akkor is a lábuk előtt hever majd. És akikkel elhitették, hogy szépnek lenni, felnőtt frizurával, sminkkel és körömmel bohóckodni teljesítmény. Olyan kislányok, akiket azzal vert meg a sors, hogy az anyjuk rajtuk keresztül próbálja megvalósítani saját, ki nem élt álmait, kerül, amibe kerül.

Honey Boo Boo - akinek valaha neve is volt: úgy hívták, hogy Alana, bár erre manapság már senki sem emlékszik mostanra - egy elkényeztetett, kövér, szőke kismalac, akinek a családja abból él, hogy tévében mutogatják, hogyan zabál az egész dagadt család tésztát kecsappal, mert az finom vacsora.

Honey Boo Boo és anyukája. Kevéssé vonzó jövőkép
Honey Boo Boo és anyukája. Kevéssé vonzó jövőkép
Fotó: Akm-Gsi / Barcroft Media / Northfoto
Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindenki jobban tudja, mi kell a gyerekednek

pp 2014. május 5., hétfő 12:47

Kislányom komplett műsort rendez a vasárnapi ebéd közben, falatokat megcsócsál, ledob, pürét asztalon szétken, magyarul úgy eszik, mint a tizenegy hónaposak általában. Új játéka, hogy nagyra nyitja pici száját, bekap egy kanál pürét, majd röhögve kiköpködi. Valamiért a fejembe vettem, hogy pont a köpködés az, amiről le szeretném szoktatni, ezért kedvesen rászólok mintegy hatszázadszor: cica, tudod, nem szabad köpködni. Mire nagyanyám a szívéhez kap: te már ennyi idősen ilyeneket mondasz, hogy nem szabad?? Nem korai még ez egy kicsit?

Tizenöt perccel később a jóllakott, és a - lehetőségekhez képest - tisztára mosott gyermek kihúz egy fiókot a nappaliban, és elkezdi pakolni annak tartalmát. Megnézem, mi az: a nagyszüleim tulajdonában lévő konyhaeszközök használati utasításai, botmixertől zepteredényig. Baba egyenként kiveszi, majd a padlóra helyezi őket. Úgy ítélem meg, ez megengedhető viselkedés, de nagybátyám közbelép. Elmagyarázza, hogy ha mindent megengedek a gyereknek, akkor nem lesz belőle jó ember, mert azt hiszi, hogy mindent szabad, és ezt időben el kell kezdeni, amíg nem késő.

Egyes indián törzsek ilyenkor a falu szélén álló fára akasztják a rosszalkodó gyereket (remélem, arra alkalmas eszközben és nem a hajánál fogva), és azok a gyerekek nem is rosszalkodnak. Megtanulják, hogy akkor válhatnak a közösség részévé, ha elfogadják annak tanácsait.

Ebben a pillanatban rádöbbenek, hogy a terhesség alatti ellentmondó és kéretlen tanácsok, majd a gyermekágy alatti ellentmondó és kéretlen tanácsok csak halvány bevezetői voltak annak, ami rám vár. Mindenki, mindig, mindent jobban fog tudni. És ennek sohasem lesz vége.

Az anyós, az após, a nagynéni, az unokatestvér

Anyósom szerint, ha üveges bébiételt adsz a gyereknek, akkor csak élelmiszeradalékokkal tömöd. A főtt zöldségből meg kifőzöd a vitamint, és egyébként is csak a biozöldség alkalmas bébiételnek.

Nagypapám legutóbb a műanyag babatálka- és kanál láttán kapott a szívéhez, a műanyagból ugyanis dolgok oldódnak ki és jutnak az ételbe, a babának nem adunk műanyagot.

Apukám, aki elővigyázatos ember, konkrétan megtiltotta, hogy egyéves kor alatt a kislányt a piacon vásárolt hússal etessem, hiszen azok ki tudja, mióta állnak a pultban és mivel etették azt az állatot: szerinte az üveges bébiétel ebből a szempontból sokkal biztonságosabb, hiszen azok szigorú élelmiszerbiztonsági ellenőrzéseken esnek át.

Kisbabám előszeretettel kunyerál el és csócsálgat szilárd ételdarabkákat, eddig még csak azért szóltak rám, ha nem adtam (dehát látod, hogy szeretné azt a kenyérhéjat, ettől nőnek egészséges fogai), ha adtam (jajistenem, mit csinálsz, megfullad attól a nagy darabtól), vagy ha rosszkor adtam (igyekszem csak étkezési időben etetni, de vannak iskolák, amik szerint jobb a folyamatos majszolgatás).

A postás, a rendőr, a villanyszerelő

Persze, a rokonaim csak jót akarnak, és ez valahol végülis érthető, a család arra törekszik, hogy a legfiatalabb kis leszármazott a lehető legjobb módon nevelkedhessen. Családtagjaink tehát, nemtől és életkortól függetlenül általában mindenhez jobban értenek, jobban ismerik gyermekünket, mint mi magunk, és kifejezett kérésünk ellenére is újabb és újabb csörgő játékokkal próbálják felvidítani a szemlátomást kimerült, túlpörgött, a fáradtságtól sírva fakadt babát. Jó. Család.

De miért ad tanácsot a boltos, a szomszéd bácsi, és minden második járókelő? Márpedig ad: jelenleg itthon az a társadalmilag elfogadott viselkedésmód, hogy ha babakocsival vagy babával közlekedő fiatal nőt látsz, jogod van odamenni és köszönés nélkül megmondani neki, mit és hogyan kellene.

A társadalmi konvenció megköveteli, hogy adott fiatal nő kedvesen mosolyogva megköszönje, vagy legalábbis szó nélkül végighallgassa. Követni nem muszáj, de meghallgatni igen: a legmerészebb javaslat a fentiek kezelésére az volt, hogy „ereszd el a füled mellett”. Ez a legtöbb, amit tehetünk.

Meghallgatjuk, hogy azért sír, mert éhes, hogy a kenguruban mindjárt ki fog törni a nyaka, hogy hahordozom, sose fog megtanulni járni, és hogy kellene rá még egy pulóver. Hiába tudjuk, hogy indulás előtt evett és most azért sír, mert álmos, fél percen belül aludni fog, a méregdrága és ortopéd orvosok által ajánlott mei taiban az elmúlt tíz hónapban nem lettek gerincproblémái, mi több, bútorok mentén ügyesen jár, és így is melege van, ezeket már nem illik kimondani.

Ugyanis ha vitatkozol, ellenkezel, vagy rámutatsz a tanács kéretlen és felesleges voltára, akkor hisztis vagy. Biztos a hormonok. Rendes anyuka mosolyog, bólogat, nem áll le vitatkozni. Hiszen csak jót akarnak.

Még az amerikai festősegéd is

Azt gondolhatnánk, tipikusan magyar jelenségről van szó, hiszen itt a Kárpát-medencében általában mindenki ért mindenhez. Vagy ha nem is mindenhez, a focihoz, a politikához és a pálinkához biztosan. Nyilván a tízmillió nevelési szakértő országa is vagyunk, csak azért nem tűnt fel eddig, mert nem volt gyerekem. Aztán elolvastam ezt:

„Először vittem ki kenguruban a kislányomat. Ez volt az év első meleg napja, elmentünk otthonról levegőzni. És akkor odajött hozzám egy ismeretlen nő: 'Elnézést, nem fél, hogy megfázik a baba? Még elkelne rajta a zokni.” Annyira zavarba jöttem, hogy azonnal előtúrtam a zokinját és felhúztam. Fél órával később hazafelé tartottunk.

Már megszoktam, hogy az emberek megbámulják a babát és mosolyognak, de egy férfi különösen érdeklődni kezdett iránta: „Látom, ez az első kisbabája. Jobb lenne, ha levenné róla a zoknit, most igazán túl meleg van hozzá”.

Aztán végre hazaértünk, biztonságos távolba kerülve minden tanácsosztó idegentől. (...) Ekkor egy újabb hangot hallottam, mintha valaki kopogott volna a hálószoba ablakán. Dehát ez lehetetlen! A negyediken lakunk. (...) Megdöbbenésemre egy munkás állt kint egy állvánon, egyik kezében pemzli, a másikkal kopogott az ablakon. Amikor meglátott, szélesen mosolyogva mutatott a kicsire. „Sír!” – artikulálta az üvegen keresztül. (...) Annyira elkenődtem, hogy már szinte én is sírtam. Annyira alkalmatlan lennék a gyermekgondozásra, hogy az embereknek a ház falára kell mászniuk, és a levegőben lógva kell megmondaniuk, mit tegyek?”

Daniel Stern 1997-es kiadású, amerikai anyák vizsgálata és megfigyelése alapján íródott könyvében idézi a fenti beszámolót. Úgy tűnik tehát, világméretű, és nem is annyira újkeletű járványról van szó:

Márpedig szerintem ezt abba kéne hagyni

Több dolog miatt is problémás számomra ez a felállás. A tanácsolók hada ugyanis a sopánkodó-kioktató javaslatokkal azt sugallja, hogy vagy nem tudom, mi a jó a gyereknek, vagy tudom, de mégsem csinálom.

Nem feltételezik, hogy mindenkinél jobban ismerem a babát, hiszen tizenegy hónapja szinte napi huszonnégy órában együtt vagyunk. Tudom, melyik az álmos sírás, melyik az éhes, és hány réteg ruhában érzi magát komfortosan. Tudom, hogy mekkora darab kenyérhéjat lehet odaadni neki az étkezési idő előtt mennyivel.

De nem csak ismerem, hanem nagyon szeretem is, és ha hiszik a kétkedők, ha nem, mindig azt teszem, ami szerintem a legjobb neki. Nem engedem pulóver nélkül a hidegbe, és esernyőt nyitok, ha esni kezd. Megengedem, hogy letépjen egy fűcsomót, de nem engedem, hogy megegye a fűcsomót. Ott vagyok, figyelek.

Néha elbizonytalanodom, de alapvetően józan vagyok, óvatos és ésszerű. Nem vagyok sem felelőtlen, sem inkompetens, sem gonosz. Mégis, a tanácsok, a sopánkodás azt sugallják, hogy az vagyok: hogy nem vagyok alkalmas szülő, hogy lépten-nyomon veszélybe sodrom a gyermeket. És nem szólhatok vissza, a tanácsokért hálásnak kell lenni, hiszen jót akarnak; a sopánkodást kifejezetten értékelni kell, hiszen miértünk aggódnak.

Mi lett azzal, hogy „ügyesen csinálod”?

Nem kétlem, hogy jót akarnak, a nagyszüleim, az anyósom, a villanyszerelő és a random néni a buszon, mind. Csupán hadd adjak egy tippet: ha tényleg, úgy istenigazából jót akarnak, és még véletlenül sem saját mindentudásukat szeretnék csillogtatni, akkor nem kritizálni kell, hanem megdicsérni.

Nem elsápadni és reszkető szájszéllel aggodalmaskodni, amikor a gyerek kis tappancsain mászik a fűben (nyugalom, bélelt nadrág van rajta). Nem félteni kell tőlem a gyereket. Hanem nyugtázni, hogy a gyerek jól van, tehát valószínűleg az anyja nem csinál ordas baromságokat.

A gyerek ugyanis mindeközben szemlátomást jól van: feláll, kacag, mutogat, kutyáknak ugat, cicáknak nyávog (jó, néha fordítva), súlyfejlődése megfelelő, fülei tiszták, szemei ragyognak. Én is jól vagyok, csak kissé kialvatlan, meg elsőgyerekes anyukaként, időnként kissé bizonytalan is.

Tehát ha jót akarnak tenni velem, akkor biztosítani kell róla, hogy jól csinálom, ügyesen, szeretettel, legjobb tudásom szerint. És még valami: a járókelők, akik elhivatottan próbálják megmenteni kislányomat a háti hordozás vagy a sapkátlan séta rémségeitől, akkor is odamennek szólni, ha anya, neadjisten apa megveri, vagy csak üvöltözve karjánál fogva rángatja a kisgyereket az utcán? Ugyan már, az teljesen más.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne próbálja egyformán kezelni a gyerekeit!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. május 4., vasárnap 12:41

Amikor az ember vállal egy második, többedik gyermeket, általában szerepet kap a döntésében, hogy legyen testvére az elsőnek. Éppen ezért, mikor azt látja a szülő, hogy „nem jó testvérek” a gyerekek, elkeseredik.

Holott kicsi korban természetes a féltékenység, egymás szekálása, hogy rosszul vannak attól, a másik foglalja a terüket (fizikai és lelki értelemben). Aztán fokozatosan megmutatkozik, hogy bármennyit is ölik egymást, van köztük valami szolidaritás. Például, mikor egy külső személy belép a képbe, vagy amikor összefognak egy közös célért. A gyerekkori szekálás semmit nem jelent arra nézve, felnőtt korban jó testvérek lesznek-e. Ha a szülő hagyja lejátszani a meccseiket, és mindegyiknek megadja a neki járó figyelmet, akkor rendszerint egymásra találnak a gyerekek.

shutterstock 14375332

Sok szülő fél, hogy ő fogja elrontani a testvérek kapcsolatát, és ezzel kapcsolatban rendszeresen előkerül néhány félreértés, amiket érdemes eloszlatni. Mindegyik mélyén ott lapul valamiféle egyenlősdire, uniformitásra való törekvés. Persze, nem jó, ha az egyik gyerek állandóan kivételezett helyzetben van, de nincs rá szükség, hogy patikamérlegen adagoljuk tetteinket, szavainkat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

13 éves és már csajozik

olvir 2014. május 3., szombat 13:44

Azért majdnem dobtam egy hátast, amikor büszkén-szégyellősen bejelentette, hogy becsajozott. 13 éves lesz a nyáron, gondoltam, ráérünk még ezzel a dologgal, főleg, hogy még a bátyját se érdeklik a lányok, csak a számítógép. Aztán kiderült, komolyan is kell venni a dolgot, meg nem is, hiszen attól függetlenül, hogy ezt a "járást" még nem úgy kell elképzelni, mint az idősebb kamaszoknál, már most tudni illik neki, hogy mi illik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sokk: minden tizedik gyereket ér szexuális bántalmazás

pp 2014. május 2., péntek 17:15

A gyermekkori szexuális visszaélések növelik az öngyilkossági kockázatot egy friss kutatás szerint. Eddig is sejtettük, hogy ez így van, de most a kutatók 9 eddigi tanulmány 6 országban felvett adatait összegezték, így összesen kilencezer résztvevővel számolták újra az összefüggést. Bár az érintettek arányát hazánkban is rendszerint alábecsüljük, de a valódi szám sokkoló: a kutatók szerint minden tizedik magyar gyereket ér szexuális bántalmazás.

shutterstock 100485745

És a kutatási eredmények teljesen egyértelműek: azok, akiket 16-18 éves koruk előtt szexuálisan molesztáltak, később kétszer nagyobb eséllyel kíséreltek meg öngyilkosságot nem molesztált társaiknál. A kutatók további tervei között szerepel, hogy az öngyilkossági viselkedést közelebbről is megvizsgálják, ugyanis sokféle módon lehet öngyilkosságot megkísérelni, illetve elkövetni.

„Az önkárosító magatartás a halálesetek jelentős részét teszik ki világszerte. Ha pontosan megértjük, mindez hogyan függ össze a gyermekkorban elszenvedett szexuális visszaélésekkel, talán tehetünk valamit a megelőzés érdekében” – fogalmaztak a kutatók.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kullancsriadó: fogyatékosságot, bénulást is okozhat!

pp 2014. május 1., csütörtök 14:26

Tombol a kullancsszezon, ezt onnan lehet biztosan tudni, hogy aggódó nagymamám kétnaponta felhív, hogy ugye, nem viszem a gyereket erdőbe. Aggodalma érthető, hiszen tipikusan kullancsfertőzött vidéki városban él, mi több, fiatalasszonykorában ő maga is átesett kullancs okozta agyvelőgyulladáson. Szerencsére nyom nélkül gyógyult, ellentétben a barátnője öccsével, aki szellemi fogyatékos lett a fertőzés következtében. Az agyvelőgyulladás ellen ugyan már létezik védőoltás, de a kullancs más betegségeket is terjeszthet, tehát érdemes odafigyelni a védekezésre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szingli anya vagyok, szexcsetelésből élek

Steiner Kristóf 2014. április 30., szerda 08:33

Noémi első ránézésre épp olyan egyedülálló anyuka, mint millióan: a kislánya édesapja már nincs képben, így őt egyedül neveli, az utóbbi években pedig ismét rátalált a szerelem. Ám ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül: cseppet sem átlagos nő. Amikor néhány évvel ezelőtt megelégelte az anyagi bizonytalanságot, elhatározta: a kezébe veszi az életét, és “maszekolni” kezd.

Azóta gitártanárként, nyelvtanárként, és alkalmanként bébiszitterként és felszolgálóként is dolgozik, ám a bevétele nagyrészét internetes szex cseteleléssel keresi. “Nincs ebben semmi fura, emellett tanulok is, és élem az életem: három éve boldog párkapcsolatban élek, rengeteg hobbim van, és önkéntesként rengeteg szociális munkát is végzek. A magam ura vagyok, én osztom be az időmet, nem kell kockáztatom és befektetnem, és még jól is érzem magam.” – mondja.

Ismerje meg Noémit, a huszonkilencéves nőt, aki a minimálbér négyszeresét keresi napi legfeljebb ötórás online szexmunkával, és emiatt sem a barátai, sem a pasija előtt sem pironkodik. Sőt, ha elég nagy lesz hozzá, most nyolc éves lánya előtt sem fogja titkolni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem pedofil, csak született apa

kh 2014. április 29., kedd 11:04

Amikor először volt szó a három gyerekem biológiai apjáról és arról, hogy hosszú évek óta nem tartják a kapcsolatot, Pé teljesen kiakadt, hogyan történhet az meg, hogy valaki ilyen szinten leszarja a saját gyerekeit. Aztán szóba került az is, hogy őt nem zavarná több kölök se, ha szeretné az anyjukat. Mert vele együtt járnak.

Én meg csak legyintettem, hogy na, ismét egy idióta pali, aki ezzel a dumával próbál becserkészni, aztán meg képtelen kezelni a helyzetet. Pével pár hónap múlva összeköltöztünk, és nem sokkal később összeházasodtunk. Sok férfi egyébként nem a nő gyerekét nem tudja elfogadni, hanem a tudatot, hogy azok a gyerekek egy másik férfitól vannak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beiratkozás mától, ezek a tudnivalók

Koncz Andrea 2014. április 28., hétfő 12:58

Ma kezdődik a beiratkozás az általános iskolákban, és szerdáig tart. Általánosságban a következő szabályok vonatkoznak a folyamatra, ha valaki a KLIK által fenntartott intéménybe jelentkezik:

  • Első osztályba olyan gyerek iratható, aki idén augusztus 31-ig betölti a hatodik évet, és
  • az óvoda (vagy nevelési tanácsadó) véleménye szerint iskolaérett

A beiratkozáskor a szülőnek írásban kell nyilatkozni arról, hogy a gyerek hittanra vagy erkölcstanra fog járni.

shutterstock 135740117(1)
Fotó: Shutterstock

Kezdő szülők figyelmébe: a beiratkozás sikerességére nézve semmit sem jelent, hogy a rendelkezésre álló időn belül mikor iratjuk be a gyereket. Ezért, ha ránk hallgatnak, nem rohannak oda hétfőn tolongani. Tapasztalataink szerint sokkal kevesebb sorbaálllással megoldható az ügy ha nem az első nap megyünk, illetve ha nem reggel és munka után megyünk. Vagyis, ha megtehetik, szaladjanak oda kedden vagy szerdán napközben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Keménykedjünk-e a gyerekkel?

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. április 27., vasárnap 14:22

Mielőtt megszületne az első gyerek, a legtöbben úgy képzelik, ha fáradtságosan, hosszú idő alatt is, de át fogják adni azokat az értékeket a csemetének, amik nekik, a szülőknek fontosak. Legyen ez az udvariasság, kitartás, egészséges életmód, kedvesség vagy bármi egyéb. Valószínűleg van valamiféle elképzelés a család életritmusáról is, és ezzel kapcsolatban is úgy gondolkodnak a szülők, hogy előbb-utóbb sikerül elérni, hogy alkalmazkodjon hozzá a gyermek.

Aztán az a tapasztalat, hogy ezeknek a céloknak egy része könnyedén megvalósul, más dolgok viszont szinte keresztülvihetetlennek tűnnek. Ilyenkor felmerül a kérdés: meddig érdemes erősködni, vajon gyengeség-e a szülők részéről, ha engednek, és alkalmazkodnak a gyerekhez? És: ez az első lépés a lejtőn, aminek a végén a teljes káosz várja a családot, vagy ésszerű döntés, ami mindenki életét megkönnyíti?

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 ... 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés