Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemes Jeles László filmje, az Árva október 23-án kerül a magyar mozikba: a női főszerepet Waskovics Andrea alakítja, akit a film sajtóvetítése után kérdezhettünk.
A 33 éves Junior Prima díjas színésznőt a Vígszínházból, az Aranyélet tévésorozatból és több sikeres magyar filmből is ismerhetjük. Az Árvában a főszereplő Andor édesanyját, Klárát alakítja, aki férjét a lágerekben veszítette el. Az 1957 áprilisában játszódó történetben a csonka családban megjelenik egy férfi, aki azt állítja: ő a fiú apja. Ezt Andor nem akarja elfogadni, kétségbeesésében pedig semmitől nem riad vissza, hogy eltávolítsa őt az életükből. Az Árva, melyben a rendező saját édesapjának személyes történetét dolgozta fel, a színésznőt is megrendítette. Forgatásról, streamingről és identitásról beszélgettünk Waskovics Andreával.
Október 23-án lesz a film magyar bemutatója, ami az akkor eseményekhez köthetné az Árvát, de valójában nem ötvenhatos filmről van szó. Szerinted mi az Árva legfontosabb témája?
Maga az árvaság: az, hogy pontosan ki is árva. Számomra, mivel Klárát játszom, a fő téma az anya-fia viszony, ez a furcsa, ambivalens kapcsolódás, az, ahogyan a traumákat hordozzuk magunkkal.
Van egy anya, aki gondoskodik a gyermekéről, de mégis valami elemi dolog hiányzik a kapcsolatukból.
Nem véletlenül, hiszen egy múltbéli traumából született a fia, akinek a léte mindennap emlékezteti őt erre az eseményre.
Ettől nem lehet szabadulni, mindennap szembe találja magát vele. Én ezen dolgoztam a legtöbbet.
Hogyan készültél erre az ambivalens anyaszerepre?
Nemes László sokat segített, adott könyvet, naplórészleteket, fotókat, sokat beszéltük erről.
Waskovics Andrea lenti videónkban arról beszél, hogyan érez azzal kapcsolatosan, hogy Magyarország az Árvát jelöli Oscarra.
A saját családi történetükhöz kapcsolódó fotókat adott?
Igen. Nekem az segített nagyon sokat, amikor elkezdtem próbálni, Bojtival (Barabás Bojtorján, a film gyermek-főszereplője – a szerk.) beleálltunk ezekbe a szituációkba.
Volt, hogy én is odanyúltam volna hozzá, megsimogattam volna, de éppen ezt nem volt szabad.
A sajtótájékoztatón a rendező említette, hogy még az ötvenes évekre jellemző beszédstílust is elsajátítottad…
László azt mondta, hogy nézzem meg a Szegénylegényeket. Láttam már, de megnéztem újra és kifejezetten a beszédre figyeltem. Akkoriban lassabban beszéltek az emberek, ezt aztán forgatás közben a jelenetek is hozták magukkal. Egy hajszálnyi különbséget jelent csak ez, de szerintem érezhető.
A film középpontjában az identitás áll, a kérdés, hogy mi határozza meg lényünket igazán: a gének, az érzések vagy valami egész más. Számodra mit jelent az identitás?
Nagyon meghatározó szerintem. Klára szempontjából én azt vizsgáltam, hogy a múltbéli traumák, amelyeket hordozunk magunkkal, mire képesek.
Nem kellene ítélkezünk egymás fölött, mert nem tudhatjuk, hogy kinek mi történt a múltjában, milyen traumákat hordoz, miket hallgat el, miért rejti el az érzéseit, miért viselkedik úgy ahogy.
Klára sem beszél a problémájáról, egyáltalán nem artikulálja azt, az érzéseit sem mutatja ki, inkább magába rejti,
Ez eléggé meghatározó jelenség tud lenni egy családban. Csak fejtegetés, de lehet, hogy Klára pont ilyen körülmények közt nevelkedett maga is, hasonló volt a viszonya az édesanyjával.
A transzgenerációs traumák is épp ilyesmiről szólnak…
Igen, és 1945-ben vagy 1956-ban is van sok ilyen történet. Számomra nagyon érdekes volt az, hogy milyen erőteljesen érintett meg a film forgatása. Ahogyan a mai napig amikor meghallok egy repülőt, összerezzenek, úgy forgatás közben is voltak furcsa érzéseim. Voltak jelenetek, amelyekben mentem a fiammal az utcán: ezek furcsa érzéseket hívtak elő bennem. Szerintem ez nem lehet véletlen, van valami a hátterében.
Nemes László rendező és Erdély Mátyás operatőr párosa nagyon összeszokott: forgatás közben éreztétek, hogy a közös univerzumukban minden a helyén van?
Ez érezhető volt, igen. Biztonságban éreztem magam végig a forgatás alatt, jó volt őket látni, ahogy viccelődnek, vagy azt, hogy mekkora bizalommal vannak egymás iránt s mennyire értik egymást.
Hol helyezed el karrieredben az Árvát?
Engem eredetileg másik szerepre néztek meg, de a casting folyamán végig az volt bennem, hogy édes Istenem, annyira szeretnék ezzel a stábbal együtt dolgozni, olyan csodálatos lenne!
Éreztem, hogy ez egy nagyon jó munka lesz.
Amikor megkaptam, rettenetesen boldog voltam. A forgatás is csodás volt. Inspiráló volt az egész, ahogyan László instruált, az a professzionalizmus, ami körbevett minket.
A színház és a film hogyan fér meg egymással az életedben?
Nagyon szeretek forgatni, de Magyarországon ez nem egyszerű. Az Árvában férfi főszerepet alakító Grégory Gadebois-nak nagyon furcsa volt, hogy én miért nem csak filmszínész vagyok. Mondtam, hogy mert itthon nincs, nem lehet ilyen.
Nagyon örülök annak, hogyha forgathatok, az szerintem ajándék a színész életében.
Talán az lenne ideális, ha lenne egy hét szünetem a forgatások befejezése és az színházi évad kezdete közt.
Nemes László korábban nyilatkozta, hogy a streamingszolgáltatók megnehezítik az ehhez hasonló filmek elkészítését. Te hogyan látod ezt?
Én is szoktam nézni streaminget, mindenki néz, és igazából van, hogy ez esik jól az embernek. A valós művészi értéket azonban az olyan filmek jelentik nekem, mint például az Árva. Igaz, a mai világban az emberek 80 százaléka nem azt tartja, értéknek, amit én… Elfogadom, csak néha elszomorodom ettől. Nem biztos, hogy kíváncsiak a mélységre, elég a felszínesebb, a könnyebben eladható.
Az Árva valóban nem egy könnyed film. Megjelenik a kapcsolati erőszak is a vásznon, Klára sok szörnyű dolgon megy át. Neked színészként mi volt a szerepben a legnehezebb?
A családon belüli erőszak sajnos ma is nagyon aktuális.
Ha valaki áldozatszerepben nő fel, számára ez lesz a normális, ez jelenti a szeretetet.
Ennek a függőségi viszonynak az ábrázolása nagyon megrázó élmény volt számomra. A jeleneteimet nem volt könnyű felvenni, és megnézni sem.
Mikor láttad először egyben a filmet?
A Velencei Filmfesztiválon.
Milyen érzés volt?
Nagyon-nagyon izgultam, vártam, hogy végre lássam. Meghatott, megérintett, az volt csak a furcsa, hogy utána fel kellett állni a tapshoz. Először néztem úgy egy filmet, amelyben benne vagyok, hogy nem magamat figyelem, hanem hat rám az egész.
Maga a fesztivál milyen élmény volt?
Nagyon új élmény, és izgalmas volt látni, hogy külföldön a színésznők mennyire más pozícióban vannak. Még nem találkoztam eddig szemtől szembe azzal, hogy mennyire más világ ez – nagyon kiváltságos helyzetben voltam ott két napig.
Waskovics Andrea a Lepattanó című filmben is szerepelt Patrick Duffy oldalán:a Dallas sztárjával készült interjúnkat is ajánljuk!
