Már nemcsak játszik, musicalt is rendez Ember Márk; a darabra pedig egy nap alatt elkeltek a jegyek. Annak ellenére, hogy jelenleg ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész hazánkban, egyáltalán nem gondolja úgy, hogy az áprilisban debütáló zenés darab sikere az ő népszerűségének köszönhető.
Arra a kérdésre, hogy a színjátszás és a műsorvezetés mellett miért vállalt rendezői feladatot is, egyszerű a válasza Ember Márknak: mert így hozta az élet.
Nemrég arról lehetett olvasni, hogy motorozás közben elhagytad a táskádat, benne a legfontosabb irataiddal, amit egy ismeretlen, jó szándékú ember visszajuttatott hozzád, te pedig keresed a becsületes megtalálót. Sikerült már a nyomára bukkanni?
Sajnos nem, pedig nagyon sokan segítettek ebben, több mint másfél milliós az elérése annak a posztnak, amiben közzétettem, hogy szeretnék találkozni a becsületes megtalálóval, de eddig még sajnos nem sikerült. Igaz, jelentkeztek néhányan, de természetesen nem árultam el minden információt éppen azért, hogy ki tudjam szűrni, ki az, aki csak megpróbál átverni. Ők rögtön az első kérdésnél elbuknak.
Az utóbbi fél év mozifilmsikerei szinte kivétel nélkül a nevedhez fűződnek. Több százezres nézőközönsége volt a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmnek. Változtatott ez a siker valamit az életeden?
Nem, nem igazán. Ugyanúgy mennek a mindennapok tovább, mintha mi sem történt volna. Eddig is folyamatosan dolgoztam, és ezután is így tervezem az életem, a filmes munkáimra pedig úgy gondolok, mint a gyerekeimre, és fáj, ha bántják őket.
Volt olyan, amit bántottak?
Igen, de ez így természetes, csak meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet is.
A szakma vagy a közönség bántotta a filmjeidet?
Mindkettőre van példa, ahogyan mindkét filmről született pozitív és negatív kritika is, illetve pozitív és negatív komment is.
Volt olyan vélemény, amit kifejezetten igazságtalannak éreztél?
Nem, nem érzem ezeket igazságtalannak. Mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit szeretne. Egyáltalán nem baj, hogy nem minden tetszik mindenkinek. Ez természetes, mint ahogyan az is, hogy ez nekem rossz érzést okoz, de ez velejárója a szakmámnak, ezért nem gondolom úgy, hogy ennek másként kellene történnie.
De nemcsak a mozivásznon láthatunk. Hamarosan Kecskeméten játszol majd. Miért éppen Kecskemét, hogy kerültél oda?
Szente Vajk barátommal és kollégámmal már sok éve dolgozunk együtt, ő most Kecskeméten rendezi A trón című musicalt, ő hívott meg, hogy játsszam el ott az egyik főszerepet, én pedig örömmel vállaltam a felkérést, mert vele mindig fontos előadások születtek. Most a főpróbahét előtt vagyunk, már egyre bensőségesebb a viszonyom Hunyadi Mátyás szerepével.
Áprilisban pedig már a te rendezésedben lehet majd látni az Életed hétvégéje című darabot a Thália színházban.
Pedig soha nem terveztem, hogy rendezni fogok, aztán most mégis megtörténik.
Ráadásul még a darab ötlete is tőled származik.
Az egész azzal kezdődött, hogy Furák Peti barátom, aki a darab zeneszerzője, elém állt, és elmondta, hogy van egy pályázat, melyen ő szívesen indulna, majd megkérdezte, van-e ehhez valami ötletem, egy néhány szereplős zenés darabra gondolt. Volt ötletem, meg is írtam neki a szinopszist, közösen összeraktuk a dalokkal együtt a darabot, és végül ez a pályázat nyert.
A helyzet pedig úgy alakult, hogy én rendezem meg.
A nézők pedig már megelőlegezték a bizalmat.
Egy nap alatt elfogyott minden jegy a bemutatóra, aztán meghirdettünk még két dátumot is, és arra is egy nap alatt elmentek a jegyek. Ez nagyon nagy öröm, és ünneplőbe öltözteti a szívemet, hogy az emberek ennyire érdeklődnek ez iránt a darab iránt.
Honnan jött a történet sztorija, ami akár a filmvásznon is megállná a helyét?
Már maga a pályázat is arra inspirált, hogy egy kis térben kevés szereplővel játszódó történetet mutassunk be. Engem már eddig is foglalkoztatott, hogy vajon a nagyszabású zenés előadásokban lévő nagy látvánnyal és énekléssel megjelenített érzelmeket be lehet-e tenni egy kis történetbe, és hogy szólhatnak az ugyanolyan intenzív érzelmekkel megélt dalok például egy nappaliban, miközben arról énekelünk, hogy ez a szállás nem az a szállás, amit szerettünk volna lefoglalni, vagy hogy majd szendvicset fogok készíteni. Engem nagyon érdekelt, hogy ilyen hétköznapi helyzetekből hogyan lehet zenés színházat csinálni. Így jött az ötlet, hogy egy fiatal pár elmegy életük hétvégéjére egy kiruccanásra, ahol kiderül, hogy a szálláson valójában már ott van egy öreg bácsi, így arra kényszerülnek, hogy együtt töltsenek el egy hétvégét.
Filmekben és színházban játszol, műsort vezetsz és rendezel. Esetleg más területen is kipróbálnád még magad?
Nagyon szeretnék burkoló lenni, és ez a gondolat már évek óta foglalkoztat.
Ezt most komolyan mondod?
Igen. Amikor a Habitattal járok lakást felújítani, akkor általában én ezt a részét szoktam vállalni a munkának, mert nagyon-nagyon érdekel. Hosszú évek óta tervezem, hogy iskolában is megtanulom ezt a szakmát.
Ezek szerint, ha úgy hozná a sors, akkor számodra az sem lenne probléma, ha szakmát kellene váltanod?
Dehogy lenne! Én mindent addig akarok csinálni, amíg örömömet lelem benne, és amíg a nézők is örömüket lelik abban, amit csinálok. Hogyha azt érzem, hogy egyik vagy másik oldalról ez megszűnik, akkor onnantól kezdve nem látom értelmét, hogy én csak azért is színész legyek.
Útkeresés vagy sokkal inkább az öröm keresése, hogy számos területen kipróbálod magad?
Nem tudom, lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy nyitott vagyok mindenre, és soha nem zárkózom el attól, amivel értelmet lehet adni a napnak, legyen az bármi.
Akkor feltételezem, hogy lesz Kuplung koncert is.
Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Miután a közönség azt kérte, hogy ne csak a filmen, hanem a valóságban is álljon össze a zenekar, ehhez mi viccesen azt a feltételt szabtuk, hogy ha összejön egy 15 ezer emberből álló Facebook-csoport, akkor megcsináljuk. Ennek az lett a vége, hogy most már több mint 20 ezren vannak abban a csoportban. Bár egy Kuplung koncert nem csak rajtam múlik, de én olyan ember vagyok, aki, ha megígér valamit, akkor azt tényleg be is tartja.
