Rembrandt életében három nőnek jutott főszerep, de a festő csak egyik szerelmét vehette feleségül.
1633-ban Saskia van Uylenburgh, a leeuwardeni polgármester lánya Amszterdamba látogatott unokatestvéréhez, Hendrickhez. A műkereskedő Hendrick otthonában azonban egy ismeretlen fiatalembert is talált: az akkor 28 éves Rembrandt van Rijn már elismert portréfestőnek számított, aki éppen Hendrick van Uylenburghtól bérelt lakást és műtermet.
Saskia: fény és árnyék
Rembrandtot megigézte Saskia szépsége, és annak ellenére, hogy a lány nem számított kifejezetten jó partinak (korán árvaságra jutott, és nem voltak jó összeköttetései Amszterdamban), néhány hónap múlva eljegyezték egymást, majd összeházasodtak. A házaspár jómódban élt. A Jodenbreestaat 4. szám alatt házat vásároltak, Rembrandt szívesen költött ritka könyvekre, egzotikus tárgyakra, ékszerekre, és feleségét is szívesen öltöztette drága kelmékbe, legalábbis festményei tanúsága szerint.
Magánéletüket azonban beárnyékolták a sorozatos veszteségek: három gyermekük halt meg csecsemőként, és csak a negyedik, az 1641-ben született Titus maradt életben. Az ő születése után nem sokkal azonban Saskia is életét vesztette tuberkulózisban. Halála előtt két héttel végrendeletet írt, amelyben nem férjére, hanem Titusra hagyta a közös vagyon rá eső részét, Rembrandt csak a kamatokkal rendelkezhetett szabadon. 1642-ben úgy tűnt, hogy a festőnek ez bőven elegendő, hiszen keresett portréfestőként szép jövedelemre tett szert – nem tudhatták, hogy néhány év múlva olyannyira pénzszűkébe kerül, hogy még Saskia sírhelyét is áruba kell bocsátania. A végrendelet azt is kikötötte, hogy ha Rembrandt ismét megnősül, Saskia minden öröksége saját családjára száll vissza.
Rembrandt új szerelme: Geertje, a dajka
Saskia halála után a 36 éves Rembrandt egyedül maradt a 9 hónapos Titusszal. Segítségre volt szüksége, így felfogadta Geertje Dircxet dajkának. Geertjéről kevés életrajzi adat maradt fenn: mindössze annyit tudunk róla, hogy 1610 körül született, 1634-ben férjhez ment egy Abraham Claesz nevű férfihoz, aki később életét vesztette a tengeren. Valószínűleg sem írni, sem olvasni nem tudott, egy kortárs holland festő így jellemezte:
„Kis tanyasi nő, aki meglehetősen alacsony, de jó megjelenésű, telt idomokkal.”
Arca nemigen szerepel Rembrandt festményein, a fennmaradt ábrázolásokon a nézőnek háttal áll. A festő és a dajka-házvezetőnő között hamarosan viszony kezdődött, amelyről a nyilvánosság is tudomást szerzett – mint ahogy arról is, hogy némileg ízléstelen módon Rembrandt Geertjének ajándékozta halott felesége ékszereit. Rembrandt néhány pikáns rézkarca (Szerzetes a kukoricatáblában, Szerelmespár és egy alvó pásztor, Franciaágy) is őrzi ennek az időszaknak az emlékét. Geertje szerette volna, ha Rembrandt feleségül veszi, a festőnek azonban ez nem állt szándékában, hiszen ekkor Saskia végrendeletének értelmében jelentős összegnek mondhatott volna búcsút.
Bírósághoz fordult, dologházra ítélték
Az 1640-es évek végén új szobalány érkezett a Rembrandt-házba: a 23 éves Hendrickje Stoffels. A festő ekkor már elveszítette érdeklődését Geertje iránt, akinek szakításuk után évi 160 guldent ajánlott fel afféle tartásdíjként. Geertje ezt elfogadta, később azonban meggondolta magát: zálogba adta Saskia ékszereit, majd a bírósághoz fordult, azt állítva, hogy Rembrandt megszegte a neki tett házassági ígéretét. Geertje nem rejtette véka alá, hogy viszonyuk volt, és eskü alatt vallotta, hogy a művész gyűrűt ajándékozott neki. Házasságot követelt, vagy emelt tartásdíjat.
A bíróság 200 gulden éves tartásdíjat ítélt volna meg neki, amit Geertje kevesellt – Rembrandt viszont ekkorra besokallt. Hírnevének sokat ártott a nyilvános per, megrendelései visszaestek, így tisztességtelen húzáshoz folyamodott:
rábeszélte a szomszédait, hogy valljanak Geertje ellen, azt állítva, hogy a nő mentálisan beteg, szándékai pedig gonoszak.
Ennek eredményeképpen Geertjét végül bűnösnek találták Saskia ékszereinek ellopásában, amelyek Rembrandt hagyatékának részét képezték. (A koronatanú ebben az ügyben pedig nem volt más, mint Hendrickje Stoffels.) A bíróság végül elítélte Geertjét, büntetése 12 év volt a goudai dologházban. (Végül öt évet töltött az intézmény falai között, betegsége miatt 1655-ben szabadult, majd egy évvel később meghalt.)
Hendrickje: Rembrandt utolsó szerelme
Miután Geertje elhagyta a Rembrandt-házat, Hendrickje Stoffels vette át a helyét – nemcsak a konyhában (és a hitvesi ágyban), hanem a vásznon is. Ő volt a modellje például a Nő az ágyban vagy a Patakban fürdő nő című festményeknek, Rembrandt csillaga ekkor azonban már leáldozóban volt: a holland polgárok elítélték a házasságon kívüli tartós kapcsolatot, és amikor kiderült, hogy Hendrickje gyermeket vár, beidézték az egyháztanács elé. Nem tagadta kapcsolatát Rembrandttal, de továbbra sem szándékoztak összeházasodni, így Hendrickjét paráznaság vádjával kiközösítették az egyházból, és arra kötelezték, szakítsa meg a kapcsolatot Rembrandttal, amire végül nem került sor.
Közös lányuk, Cornelia 1654-ben született meg. 9 évig, Hendrickje 1663-ban bekövetkezett haláláig nevelték együtt, gyakran nélkülözések közepette. 1657-ben a festő hitelezői elárverezték házát és műgyűjteményét, és a család búcsút mondhatott a Jodenbreestaaton álló tágas lakásnak is. Egy szerényebb ingatlanba költöztek, ahol Hendrickje és Titus művészellátó üzletet nyitott. Hendrickje Stoffels 37 évesen az 1663-as bubópestisjárvány áldozata lett, amely Amszterdam lakosságát gyakorlatilag megtizedelte. 1668-ban Titus megnősült, egy ezüstműves lányát vette feleségül, fél évvel később azonban elhunyt. Rembrandt egy évvel élte túl a fiát: 1669. október 4-én halt meg, elszegényedve, 63 éves korában. Cornelia festő férjével 1670-ben Batáviába (ma: Indonézia) költözött, két fia született: Rembrandt és Hendrick.
Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet Picasso nőkhöz való viszonyáról.
