Szobalányába szeretett bele a világ egyik leghíresebb festője – ezért nem vehette feleségül

Olvasási idő kb. 4 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Rembrandt életében három nőnek jutott főszerep, de a festő csak egyik szerelmét vehette feleségül.

1633-ban Saskia van Uylenburgh, a leeuwardeni polgármester lánya Amszterdamba látogatott unokatestvéréhez, Hendrickhez. A műkereskedő Hendrick otthonában azonban egy ismeretlen fiatalembert is talált: az akkor 28 éves Rembrandt van Rijn már elismert portréfestőnek számított, aki éppen Hendrick van Uylenburghtól bérelt lakást és műtermet.

Saskia: fény és árnyék

Rembrandtot megigézte Saskia szépsége, és annak ellenére, hogy a lány nem számított kifejezetten jó partinak (korán árvaságra jutott, és nem voltak jó összeköttetései Amszterdamban), néhány hónap múlva eljegyezték egymást, majd összeházasodtak. A házaspár jómódban élt. A Jodenbreestaat 4. szám alatt házat vásároltak, Rembrandt szívesen költött ritka könyvekre, egzotikus tárgyakra, ékszerekre, és feleségét is szívesen öltöztette drága kelmékbe, legalábbis festményei tanúsága szerint.

Saskia családja felháborodott, amikor Rembrandt szerelmét kocsmai környezetben ábrázolta
Fotó: Culture Club / Getty Images Hungary

Magánéletüket azonban beárnyékolták a sorozatos veszteségek: három gyermekük halt meg csecsemőként, és csak a negyedik, az 1641-ben született Titus maradt életben. Az ő születése után nem sokkal azonban Saskia is életét vesztette tuberkulózisban. Halála előtt két héttel végrendeletet írt, amelyben nem férjére, hanem Titusra hagyta a közös vagyon rá eső részét, Rembrandt csak a kamatokkal rendelkezhetett szabadon. 1642-ben úgy tűnt, hogy a festőnek ez bőven elegendő, hiszen keresett portréfestőként szép jövedelemre tett szert – nem tudhatták, hogy néhány év múlva olyannyira pénzszűkébe kerül, hogy még Saskia sírhelyét is áruba kell bocsátania. A végrendelet azt is kikötötte, hogy ha Rembrandt ismét megnősül, Saskia minden öröksége saját családjára száll vissza.

Rembrandt új szerelme: Geertje, a dajka

Saskia halála után a 36 éves Rembrandt egyedül maradt a 9 hónapos Titusszal. Segítségre volt szüksége, így felfogadta Geertje Dircxet dajkának. Geertjéről kevés életrajzi adat maradt fenn: mindössze annyit tudunk róla, hogy 1610 körül született, 1634-ben férjhez ment egy Abraham Claesz nevű férfihoz, aki később életét vesztette a tengeren. Valószínűleg sem írni, sem olvasni nem tudott, egy kortárs holland festő így jellemezte:

Idézőjel ikon

„Kis tanyasi nő, aki meglehetősen alacsony, de jó megjelenésű, telt idomokkal.”

Arca nemigen szerepel Rembrandt festményein, a fennmaradt ábrázolásokon a nézőnek háttal áll. A festő és a dajka-házvezetőnő között hamarosan viszony kezdődött, amelyről a nyilvánosság is tudomást szerzett – mint ahogy arról is, hogy némileg ízléstelen módon Rembrandt Geertjének ajándékozta halott felesége ékszereit. Rembrandt néhány pikáns rézkarca (Szerzetes a kukoricatáblában, Szerelmespár és egy alvó pásztor, Franciaágy) is őrzi ennek az időszaknak az emlékét. Geertje szerette volna, ha Rembrandt feleségül veszi, a festőnek azonban ez nem állt szándékában, hiszen ekkor Saskia végrendeletének értelmében jelentős összegnek mondhatott volna búcsút.

Bírósághoz fordult, dologházra ítélték

Az 1640-es évek végén új szobalány érkezett a Rembrandt-házba: a 23 éves Hendrickje Stoffels. A festő ekkor már elveszítette érdeklődését Geertje iránt, akinek szakításuk után évi 160 guldent ajánlott fel afféle tartásdíjként. Geertje ezt elfogadta, később azonban meggondolta magát: zálogba adta Saskia ékszereit, majd a bírósághoz fordult, azt állítva, hogy Rembrandt megszegte a neki tett házassági ígéretét. Geertje nem rejtette véka alá, hogy viszonyuk volt, és eskü alatt vallotta, hogy a művész gyűrűt ajándékozott neki. Házasságot követelt, vagy emelt tartásdíjat.

Rembrandt önarcképe 1642-43-ból
Fotó: Fine Art / Getty Images Hungary

A bíróság 200 gulden éves tartásdíjat ítélt volna meg neki, amit Geertje kevesellt – Rembrandt viszont ekkorra besokallt. Hírnevének sokat ártott a nyilvános per, megrendelései visszaestek, így tisztességtelen húzáshoz folyamodott:

Idézőjel ikon

rábeszélte a szomszédait, hogy valljanak Geertje ellen, azt állítva, hogy a nő mentálisan beteg, szándékai pedig gonoszak.

Ennek eredményeképpen Geertjét végül bűnösnek találták Saskia ékszereinek ellopásában, amelyek Rembrandt hagyatékának részét képezték. (A koronatanú ebben az ügyben pedig nem volt más, mint Hendrickje Stoffels.) A bíróság végül elítélte Geertjét, büntetése 12 év volt a goudai dologházban. (Végül öt évet töltött az intézmény falai között, betegsége miatt 1655-ben szabadult, majd egy évvel később meghalt.)

Hendrickje: Rembrandt utolsó szerelme

Miután Geertje elhagyta a Rembrandt-házat, Hendrickje Stoffels vette át a helyét – nemcsak a konyhában (és a hitvesi ágyban), hanem a vásznon is. Ő volt a modellje például a Nő az ágyban vagy a Patakban fürdő nő című festményeknek, Rembrandt csillaga ekkor azonban már leáldozóban volt: a holland polgárok elítélték a házasságon kívüli tartós kapcsolatot, és amikor kiderült, hogy Hendrickje gyermeket vár, beidézték az egyháztanács elé. Nem tagadta kapcsolatát Rembrandttal, de továbbra sem szándékoztak összeházasodni, így Hendrickjét paráznaság vádjával kiközösítették az egyházból, és arra kötelezték, szakítsa meg a kapcsolatot Rembrandttal, amire végül nem került sor.

Közös lányuk, Cornelia 1654-ben született meg. 9 évig, Hendrickje 1663-ban bekövetkezett haláláig nevelték együtt, gyakran nélkülözések közepette. 1657-ben a festő hitelezői elárverezték házát és műgyűjteményét, és a család búcsút mondhatott a Jodenbreestaaton álló tágas lakásnak is. Egy szerényebb ingatlanba költöztek, ahol Hendrickje és Titus művészellátó üzletet nyitott. Hendrickje Stoffels 37 évesen az 1663-as bubópestisjárvány áldozata lett, amely Amszterdam lakosságát gyakorlatilag megtizedelte. 1668-ban Titus megnősült, egy ezüstműves lányát vette feleségül, fél évvel később azonban elhunyt. Rembrandt egy évvel élte túl a fiát: 1669. október 4-én halt meg, elszegényedve, 63 éves korában. Cornelia festő férjével 1670-ben Batáviába (ma: Indonézia) költözött, két fia született: Rembrandt és Hendrick.

Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet Picasso nőkhöz való viszonyáról.

Divany könyv

Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!

A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.

Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!

hirdetés

Bálint Lilla
Bálint Lilla
Újságíró, szerkesztő
Újságíró, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Dívány Múzsák a csók után című kötetének szerzője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon diplomázott, 2021-ben a Pécsi Tudományegyetemen irodalomterapeutaként, 2024-ben a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés szakemberként végzett. 2022 óta a Dívány szerzője. Egy irodalomterápiás gyűjtemény társszerzője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Életem

A bértranszparencia Magyarországon elbukott, csak elvben nyilvánosak a fizetések

Az Európai Unió bértranszparencia-irányelvének fontos mérföldkőhöz kellett volna érkeznie a múlt hétvégén, hiszen a tagállamoknak hároméves felkészülési időszak után kötelezően át kellett volna ültetniük a szabályozást a saját jogrendjükbe. A valóságban azonban a transzparencia elbukott a legelső teszten, mivel számos tagállam képtelen volt betartani a meghatározott határidőt.

Offline

Villámkvíz: te tudod, hol játszódnak ezek a híres regények?

Egy jó regény nemcsak a történetével, hanem a helyszíneivel is maradandó élményt ad: sokszor egy város, egy táj vagy akár egy kitalált világ önmagában is külön értelmezéseket nyithat meg a műben. És vannak olyan irodalmi művek is, amik már teljesen egybefonódtak híres városokkal szerte a világon.

Mindennapi

Betiltják a mobilozást a zebrán, korlátozzák az e-rollerezést – új szabályok Szlovákiában

Jelentős változások előtt áll a szlovákiai közlekedés, miután a pozsonyi parlament június 2-án elfogadta a közúti közlekedésről szóló törvény átfogó módosítását. Az új előírások elsődleges célja a közlekedésbiztonság javítása és a balesetek számának csökkentése – többségükben szeptember 1-jén lépnek hatályba, és a szigorítások a gyalogosokat, az elektromos rollereseket, valamint a gyorshajtó sofőröket egyaránt érintik.

Testem

Sokan nem tudják, hogy visszafordítható ez a látást érintő népbetegség: a műtét lehet a megoldás

Világszerte a szürkehályog felelős a legtöbb látásvesztéssel járó megbetegedésért, amely az idősödő társadalomban egyre több embert érint. Sokan mégis halogatják a vizsgálatot, pedig a fehérjék összecsomósodása miatt kialakuló lencsehomályosodást semmilyen gyógyszer vagy szemüveg nem tudja megállítani. A modern szemészet segítségével azonban ez az állapot teljesen visszafordítható: az ultrahangos és lézeres mikroműtéti technikák nemcsak biztonságosan és gyorsan adják vissza a tiszta látást, de a beültetett csúcstechnológiás műlencsékkel a korábbi fénytörési hibák is korrigálhatók.

Testem

Hiába szeded, ártasz vele: így fordul a D2-vitamin tested ellen

A D-vitamin fontosságát ismerjük, de kevesebbet tudunk annak formáiról. A táplálékkiegészítőkben többnyire D2 formával találkozhatunk, amelyről friss kutatások azt találták, hogy gátolja a D3 forma hasznosulását, ezzel rontva a D-vitaminból képzett kalcitriol nevű, hormonhatású vegyület előállítását.

Világom

Egy lélek sem lakik a menekülő keresztények szigetén: ma már csak egy magányos templom őrzi Nozaki titkát

Több mint 250 éven át titokban őrizték hitüket azok a japán keresztények, akik a hatóságok elől az ország legtávolabbi szigeteire menekültek. Nozaki az egyike volt azoknak az elszigetelt menedékhelyeknek, ahol a kereszténység követői a vallási tilalom ellenére is fenn tudták tartani közösségeiket. Noha a Nagaszaki prefektúrához tartozó apró sziget ma már lakatlan, különös múltja miatt mégis sokan kíváncsiak rá.

Világom

Betiltották a középkorban a gombot: nők nem viselhették

A pazarlás visszaszorítása érdekében egészen szélsőségesnek tűnő rendelkezések korlátozták a középkori olasz városok lakóinak kinézetét. Többek között gombot sem hordhatott mindenki, de a hajviseletet és az otthoni öltözködést is szabályok közé szorították.