Virágóra: így olvashatod le a növényekről, mennyi az idő

Időmérő eszköz híján nemcsak a nap állásából, de a madarak trillázásából is meg lehet saccolni, hogy a tizenkettő közül melyik számnál járhat az óra kismutatója – legalábbis ami a hajnali és kora reggeli időszakot illeti. A mezei pacsirta (Alauda arvensis) például még sötétben, másfél órával napkelte előtt kezd neki a dalolászásnak, nem sokkal később pedig bekapcsolódik a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus). A fekete rigó (Turdus merula) pontosan egy órával, míg a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) fél órával a nap felbukkanása előtt zendít rá, és mire teljesen előbújik a nap, kész hangkavalkád lesz úrrá a természetben. Ám ha későbbi napszakokban is szeretnénk képben lenni az aktuális idővel, akkor más élőlényeket kell alaposabban megfigyelnünk, mégpedig a virágokat.

Carl von Linné 18. századi svéd tudós a természetben sétálva észrevette, hogy a különböző fajú virágok más-más időpontban nyílnak ki, és viszonylag megbízható pontossággal működik a bioritmusuk. Annyira megbízhatóan, hogy megközelítették a korabeli templomtornyok óráinak pontosságát. Ez a felfedezés ihlette Linnét egy különleges, afféle zöldóraként funkcionáló virágágyás létesítésére. Az uppsalai botanikus kertben óralap formában rendezte el a növényeket, és az ágyást 12 részre osztotta. Mindegyik virág a megfelelő időben nyílt ki, így az arra járók könnyedén le tudták olvasni róla a pontos időt. Bár a virágok néhány hét elteltével elhervadtak, és állandóan pótolni kellett őket – ráadásul a hegyekből hozott példányok a városban egészen másként viselkedtek, mivel ott melegebb volt –, maga az elgondolás elég menő. A kertedben lévő cserjék és füvek alapján bizony te is megállapíthatod az aktuális időt, és ehhez nem is kell óra formájú ültetési rendet kialakítanod, elég, ha tisztában vagy egyes fajok „napirendjével”. (Itt nemcsak Linné eredeti felosztását nézheted meg, de egy, a mi földrajzi helyzetünkhöz passzoló alternatív virágórát is találsz.)

A tök és a cukkini korán kelő típusok: már hajnalok hajnalán, öt órakor nyitogatni kezdik a virágaikat, nyolc órától már a körömvirág is ébredezik, kilenckor követi őt a réti margitvirág. Amikor tizenkettőt üt az óra, és a nap pontosan délen áll, nyílni kezdenek a kristályvirágfélék. Tizennégy és tizenöt óra között becsukódnak a pitypangok, tizenöt óra körül a cukkini és társai is nyugovóra térnek, majd este hatkor a pipacs is lehúzza a rolót. 

És hogy mi hasznuk van a növényeknek abból, hogy különböző időpontokban nyílnak, illetve csukódnak? A válasz a virágokat beporzó rovarokban keresendő, akiknek a nap folyamán a teljes felhozatallal végezniük kell. Csúcsidőben, amikor sok virág nyílik, a méhek és dongók nem győzik felkeresni az összeset, így néhányuk kimaradna ebből a létfontosságú együttműködésből. Jobban járnak hát, ha a nap folyamán korábban vagy később kínálják fel nektárjukat és a virágporukat, amikor a konkurencia még alszik. Így megnő az esélyük, hogy mégiscsak beporozzák őket. Ezzel ráadásul a méheknek is segítenek, hiszen így több tartalékot tudnak elraktározni. Több tartalék pedig nagyobb szaporulatot jelent, ami aztán megint csak növeli a beporzás esélyét. 

Néha azért a virágórák is késnek, amiben a Göttingeni Egyetem kutatói szerint szintén a méhek játszanak szerepet: ha a szorgos kis rovarok beporozzák a virágokat, akkor azok pontosan becsukódnak, ám ha elmarad a vizit, a virágok meghosszabbítják a nyitvatartási időt, hátha jár még feléjük egy beporzó illetékes. Ha tehát azt tapasztalod a kertedben, hogy a virágórád eltér a szokásos ritmusától, akkor sanszos, hogy nincs elég méhész és vadméh a környéken. A megoldás? Egy méhhotel vagy egy egész méhcsalád telepítése a kertbe. 

Hasonló módon egyes virágfajok azt is elárulják, hogy kell-e öntöznöd a kertben a nap folyamán, vagy sem. Az időjós virágokról ide kattintva olvashatsz érdekességeket, ha pedig érdekel minden, ami a természetről szól, akkor itt megtalálod sorozatunk valamennyi részét.