Irán atomprogramja az egyik oka annak, hogy szombat óta az ország hadban áll az Amerikai Egyesült Államokkal és Izraellel: urándúsító létesítményeket is támadhatnak a háborúban.
Irán március 2.-án már azt jelentette, hogy a szövetségesek lebombázták natanzi urándúsító létesítményét: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) a bejelentést megelőzően úgy fogalmazott, semmi nem utal arra, hogy találat érte volna azt. Az IAEA ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a kapcsolattartás Iránnal meglehetősen nehézkes.
Natanzban föld alatti és földfelszínen található létesítmények egyaránt végeztek korábban urándúsítást: az utóbbi tavaly izraeli támadások eredményeképp semmisült meg, míg az utóbbi komoly sérüléseket szenvedett. Reza Nadzsafi, Irán bécsi nagykövete és az ország IAEA-kapcsolattartója részleteket nem közölt a támadással kapcsolatosan, mindössze Natanzot nevezte meg annak helyszíneként. Később nyilvánosságra hozott műholdfelvételek az iráni fél állítását erősítették meg.
A dúsított urán nem jelent akkora veszélyt
A bejelentés aggodalmat kelthet azzal kapcsolatban, hogy milyen környezeti hatásai lehetnek annak, ha valóban találat ér egy urándúsító üzemet. Az IAEA korábbi közlése szerint Irán a 60 százalékos tisztaságig jutott az urán dúsításában, ami már közel áll ahhoz a minőséghez, amely atombomba előállítására alkalmas (ezt az ország tagadja).
Ha dúsított uránt tároló létesítményt ér találat, az nem okoz Caernobil szintű katasztrófát,
mondta el korábban a BBC-nek Jim Smith, a Portshmouthi Egyetem professzora, aki a csernobili katasztrófa utóhatásait kutatja.
„A magas tisztaságra dúsított urán nagyságrendileg háromszor annyira radioaktív, mint a nem dúsított urán. Az igazság ugyanakkor az, hogy ezek egyike sem jelentősen radioaktív” – mondta el a szakember, akinek véleménye szerint nem okozna jelentős környezetszennyezést az, ha dúsított uránt érne rakétatalálat.
Belélegezni, lenyelni ezt is veszélyes
Az igazán komoly veszélyt ugyanis a fissziós termékek jelentik, amelyek a reaktorban van egy bombában található urán maghasadásakor keletkeznek. A cézium-137, a stroncium-90 és a jód-131 izotópok okozhatnak igazán komoly károkat a környezetben – azonban egy urándúsító létesítményben, így
Natanzban sem zajlik maghasadás, így ezek sincsenek jelen.
Az urán egy potenciális robbanás terjesztheti, ami így nem juthat túl messzire: egészségkárosodás rizikójával csak a telep közvetlen közelében levőknek kell számolnia. Claire Corkhill, a Bristoli Egyetem radioaktív hulladék kezelésével foglalkozó professzora szerint sem belélegezni, sem lenyelni nem szerencsés az uránt.
„Az urán a tüdő vagy a gyomor sejtjeiben ragadva lassú, radioaktív lebomlási folyamaton megy át, ami kárt okoz” – fogalmazott.
Egy gáz kiszabadulása problémát jelenthet
A radioaktív anyagok mellett problémát jelenthet az urándúsításra használt centrifugákban található gáz, az urán-hexafluorid kiszabadulása. A gáz a levegő nevességtartalmának köszönhetően maróan savas anyaggá válik, mellyel mindenféle érintkezést kerülni kell, mivel súlyos égési sérüléseket okozhat.
A gáz is csak az üzem közvetlen közelében jelenthet problémát,
a szél ugyanakkor valamivel messzebbre is elszállíthatja azt.
Amennyiben föld alatti létesítményt ér támadás – Natanzban a föld feletti dúsítóüzem már tavaly megsemmisült –, ezeknek az eseményeknek az előfordulási esélye is alacsonyabb, mivel több méternyi beton nehezíti meg azt is, hogy egy esetleges rakétabecsapódást követően bármi a felszínre juthasson.
Két iráni létesítmény okozhat nagy gondot
Amennyiben atomerőművet érne csapás, az már egészen másféle következményekkel járhat, a radioaktív felhő messzire utazhat a széllel, és a tengervízbe is kerülhet a radioaktív anyagokból.
Igazán komoly veszélyt tehát a busehri atomerőmű, valamint a Teheránban található kísérleti reaktor jelenthetnek egy sikeres támadás esetén. Amennyiben ezeket érné támadás, az Csernobil vagy Fukusima szintű katasztrófát jelenthetne, azonban ha Natanzban történik valami, az nem gyakorol különösebb egészségi hatást a tőle távolabb fekvő területeken élőkre.
Arról is írtunk, ki volt az amerikai támadások első számú célpontja Iránban.
