Manapság szinte minden nap találkozni olyan hírekkel, amelyek a klímaváltozás drasztikus hatásairól szólnak, és gyakran közvetlenül érintenek bennünket. A kis jégkorszaknak nevezett időszak a 14. és 19. század közöttt, hasonló volt az emberiség történetében, csak éppen nem felmelegedést, hanem lehűlést hozott. Az emberek kénytelenek volttak alkalmazkodni az új időjárási viszonyokhoz, és fifikás megoldásokat alkalmazni, hogy a szigetelés nélküli épületeket, kastélyokat is melegen tarthassák.
Ezekben az évszázadokban nem volt ritka, hogy Angliában a Temze is befagyott, néhány forrás beszámol arról, hogy VIII. Henrik 1537-ben szánkón utazott a folyón, illetve, hogy I. Erzsébet íjászattal foglalta le magát a zord teleken a jeges Temzén.
A klímaváltozás miatt új fűtési módszerekre volt szükség
A kis jégkorszak extrém időjárása Európa egyes területein súlyos éhínséget okozott, így az emberek egy idő után arra kényszerültek, főként a 16. század végén, amikor az átlaghőmérséklet akár 0,5 °C-kal is csökkent az északi féltekén, hogy újfajta építészeti megoldásokat dolgozzanak ki a dermesztő telekre és hűvös nyarakra egyaránt.
Ezen újítások egyik remek példája az angliai Derbyshire-ben álló Hardwick Hall, amelynek egyes részeit már hideg időjárásra való tekintettel másképp terveztek. A kastély az 1590-es években épült, homlokzatán hatalmas üvegfelületek találhatóak, ami azért érdekes, mert akkoriban az üveg rendkívül drága volt, csak az igazán tehetősek engedhették meg maguknak a beszerzését.
Ám Shrewsbury grófnőjének, Elizabeth-nek elegendő vagyona volt, hogy a házat a klímának megfelelően alakítsa át.
Egyes építészeti megoldások tartották melegen a kastélyt
Az épület régi és új részei között az az egyik legfontosabb különbség a naphoz viszonyított tájolás. Az előbbi majdnem pontosan kelet-nyugati irányú, míg az utóbbi már 90 fokkal el van forgatva, csaknem pontosan észak-déli tengelyre épült, így jóval több napfény jut be az épületbe. A ház északi oldalán számos “vakablak” található, ezeket belülről ólommal bélelték és lezárták.
Fontos újítás volt az is, hogy a kandallók a ház központi részén kaptak helyet, így a hő nem távozott a külső falakon.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egyes mérések szerint a kastélyban akár 10 °C-kal is melegebb lehetett, mint kint, míg ez egy normál Erzsébet-kori ház esetében mindössze 2-3 °C.
Emellett a falakat vastag szőnyegek borították, az ablakokat függönyök védték, és az ágyakat is masszív textíliák vették körül. A kastély északnyugati, leghidegebb sarkába kerültek a konyhák, ez az elhelyezés ideális volt az élelmiszerek frissen tartásához.
A grófnő életmódjával is alkalmazkodott a hideg időjáráshoz: a nap járását követve használta az egyes helyiségeket. A délelőttöket a keletre néző emeleti teremben töltötte, a délutánt és az estét a délnyugati oldalon fekvő hálószobákban.
A fenti módszereket ma már energiatakarékossági okokból használjuk leginkább, és noha a technológia számtalan megoldást kínál az épületek hűtésére-fűtésére, sok régi házban találkozhatunk még fali szőnyegekkel vagy vastag sötétítő függönyökkel, amelyek ma is a hidegtől védenek.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogy élték túl a teleket a szerzetesek a fűtetlen középkori kolostorokban, ezt a cikkünket ajánljuk.
