A permafroszt olvadása új felfedezéseket tesz lehetővé. A kiolvadó ősi organizmusok sokakat aggasztanak, holott az általuk hordozott veszély sokkal kisebb, mint az a tudás, amit a vizsgálatuk révén az orvostudomány megszerezhet.
A globális felmelegedés miatt olvadó fagyott, északi régiókból egyre gyakrabban érkeznek furcsa felfedezések: régen eltemetett, ősi állati maradványok, ismeretlen mikroorganizmusok és olyan minták, amelyek évezredek óta rejtve maradtak. A téma könnyen megmozgatja a képzeletet, és sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a rég elzárt világok milyen meglepetéseket tartogatnak számunkra.
Az ősi baktériumok új életre kelhetnek
A történet középpontjában a permafroszt áll (olyan föld, amely legalább két éven át folyamatosan fagyott, de gyakran több ezer éve az). Ez a réteg úgy működik, mint egy hatalmas természetes fagyasztó: mindent megőriz, ami belekerül, legyen az növény, állat vagy éppen mikroorganizmus.
A globális felmelegedés miatt ez a réteg egyre gyorsabban kezd kiolvadni, és ezzel együtt olyan apró lények is felszínre kerülhetnek, amelyek nagyon régóta voltak elzárva.
Jogosan merül fel a kérdés, hogyan élhet túl egy baktérium akár több tízezer évet, és kerülhet elő életképesen a jégből. Egyes baktériumok képesek úgynevezett spórákat (ellenálló, „alvó” állapotú formákat) létrehozni. Ezek a spórák rendkívül ellenállóak: kibírják a fagyást, a kiszáradást és az oxigénhiányt is.
Ráadásul, amikor a környezet újra kedvezővé válik – például a jég felolvadásával –, a baktériumok egyszerűen „felébredhetnek” és újra aktívvá válhatnak. Ez azonban veszélyes is lehet, hiszen olyan életformák kerülnek így kapcsolatba a mai ökoszisztémákkal, melyekre egyáltalán nincsenek felkészülve.
Az antibiotikum-rezisztencia ősi lenyomata
Egy tudományos tanulmány arra is rámutat, hogy a permafroszt nemcsak baktériumokat rejt, hanem az antibiotikum-rezisztencia génjeinek hatalmas készletét is.
Egy friss kutatásban például egy több ezer éves baktériumról derült ki, hogy több mai antibiotikum sem hat rá. Ez elsőre ijesztően hangzik, de valójában azt mutatja, hogy az antibiotikumokkal szembeni ellenállás nem új jelenség: már jóval azelőtt létezett, hogy az ember elkezdte volna használni ezeket a gyógyszereket.
Az antibiotikum-rezisztencia komoly gond, mert megnehezíti a fertőzések kezelését. Ha egy baktérium ellenállóvá válik, a megszokott gyógyszerek nem pusztítják el, így a betegség tovább tarthat vagy súlyosabbá válhat.
A helyzetet bonyolítja a horizontális géntranszfer (amikor a baktériumok egymás között „átadják” a genetikai információt), mert így az ellenállás gyorsan elterjedhet. Ha a permafrosztból származó régi gének bekerülnek a mai baktériumok közé, az tovább nehezítheti a védekezést.
Veszély vagy fontos információ?
A jelenség azonban messze nem csak veszélyt hordoz magában. Az ősi baktériumok kutatása segíthet új gyógyszerek kifejlesztésében. Olyan anyagokat és megoldásokat rejthetnek, amelyekhez a modern tudomány eddig nem ismert.
Bár sokan attól tartanak, hogy a kiolvadó mikroorganizmusok új világjárványokat indíthatnak el, a kutatók szerint ez jelenleg nem a legnagyobb kockázat. Sok ilyen baktérium nem alkalmazkodott az emberi szervezethez, és nem feltétlenül képes fertőzést okozni. Azonban rengeteg olyan vegyülettel rendelkezhetnek, melyek a modern orvostudomány számára kincset érnek, és hatékony fegyvert jelenthetnek más baktériumok, vagy akár vírusok és gombák ellen is.
A permafroszt az egyik leggyorsabban olvadó réteg a bolygón. A folyamat megállíthatatlan, így nem az a kérdés, vajon kiolvadnak-e majd veszélyes, ősi kórokozók, hanem az, hogy mit kezdhetünk velük.
Ha újból kitör egy, a Covidhoz hasonló világjárvány, komoly jelentősége annak, hogy milyen otthoni készlettel rendelkezel.
