Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az összeomlás fenyegeti a máltai Manoel-sziget egykori karanténkórházát, amelyről ma már nehéz elképzelni, hogy évszázadokon át a Földközi-tenger egyik legfontosabb egészségügyi intézményének számított. A beszakadt mennyezetek, az elhagyott kórtermek és az időjárás miatt tönkrement kőfalak ma egy elveszett világról tanúskodnak.
A Lazzaretto hosszú-hosszú időn keresztül volt Málta védelmi vonalának kulcsfontosságú része – nem fegyverrel, hanem orvosi elszigeteltséggel és felkészültséggel.
Négy évszázaddal ezelőtt épült
A kórház története még a 17. században kezdődött, amikor Máltának gyors egymásutánban kellett szembesülnie a bubópestis pusztító hullámaival. A tengeri kereskedelem fellendülése ugyan gazdasági virágzást hozott, de vele együtt a járványok állandó veszélyét is. Ennek mérséklésére hozták létre a karanténkórházat, amelynek a tengerből meredeken kiemelkedő, boltíves homlokzat a leglátványosabb része – ezzel találkozhat elsőként a Ta’ Xbiex, Pietà, Floriana és Valletta felől érkező is.
Az eredeti tervekhez később több bővítés is társult, köztük elkülönítő kórház, további kórtermek, látogatók számára kialakított helyiségek, állattartó karámok, valamint egy étterem a tehetősebb, karanténba zárt személyek számára.
Két és fél évszázadon át működött karanténkórházként
Noha a kórházra gyakran egyetlen épületként hivatkoznak, az intézmény valójában különböző korszakokban emelt, egymással összekapcsolt szárnyakból áll. Végleges formáját Nicolas Cotoner, Gregorio Carafa és António Manuel de Vilhena, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 61., 62. és 66. nagymestere idején nyerte el, és több mint 250 évig szolgált hivatalos karanténkórházként pestis, kolera és más fertőző betegségek idején.
Itt különítették el a gyanús utasokat, árukat és még az állatokat is, hogy megakadályozzák a kórokozók bejutását a szigetre.
Híres vendégek is érkeztek falai közé
A Lazaretto falai között azonban nemcsak névtelen betegek fordultak meg. Az intézmény vendége volt például Lord Byron angol költő is, aki 1811-ben, a járvány sújtotta Görögországból hazatérve töltötte itt kötelező karanténját, de itt járt Newman bíboros is – mindkettejük karanténja idejéből maradtak emlékek. Newman itt írta meg például a Christmas Without Christ című versét, „Malta, 1832. december 25.” megjelöléssel; emellett számos levelet is fogalmazott nővérének, amelyekben éjszakánként hallott rejtélyes zajokról számolt be. Byron pedig egy unalmas pillanatában felvéste a nevét a főudvar egyik falára – noha az aláírás sokáig látható volt, az idő lassú pusztítását sajnos nem élte túl.
Egyre kevesebb lett a beteg
Bár a karantén szerepe a 20. századra fokozatosan a háttérbe szorult, az intézményt 1939-ig a máltai egészségügyi hatóságok igazgatták – az épületet ebben az évben vették át a britek. A kórházat a második világháború idején katonai célokra alakították át: 1941-ben és 1942-ben a Lazzaretto tengeralattjáró-bázisként működött. Az épületegyüttes bár súlyosan megrongálódott, és soha nem is állították helyre teljesen, a Lazzaretto kórházat a háború után nem sokkal ismét megnyitották, 1949-ben pedig fogadta is az első betegeit. A brit haditengerészet 1970-es évekbeli kivonulása azonban véget vetett az épület kórházi és katonai használatának, és paradox módon
az ezt követő 30 év alatt több kár érte, mint az 1942-es teljes bombázási időszak során.
Folyamatosan romlott az állapota
Kiürítve és elhagyatva, a Szent János Lovagrend egykori karanténkórháza fokozatosan leromlott: a mennyezet egyes részei az évek során beomlottak, és az első emelet nagy része ma teljesen megközelíthetetlen. Az épület eredeti elemeit megrongálták vagy elhordták, bár számos graffiti – köztük néhány a 18. század elejéről – még ma is látható az udvarban. A Lazzaretto utolsó funkciója ideiglenes menhelyként szolgált kóborkutyák számára.
Egyes részeit eredeti formájában állítanák vissza
A Lazzaretto jelenlegi állapotát tekintve a restaurátorok előtt álló feladat rendkívül ijesztő. Az első emelet több szakaszát teljesen újra kell építeni, másutt a kőfelületeket algásodás, sókorrózió és rozsdásodás ellen kell kezelni. Eközben az eredeti épület azon részeit, amelyeket elpusztítottak vagy elbontottak, az eredeti tervekhez lehető legközelebb álló módon szeretnék újjáépíteni; e tervek közül több megtekinthető a Valletta Nemzeti Könyvtárában.
Egy másik országban az egykori tuberkulózisos betegeknek állítottak emléket egy szoborparkban – ebben a cikkünkben írtunk erről.
