Kevés az olyan állat, amely megfelel 6 alapvető követelménynek, ami a háziasítást lehetővé teszi. Ezek közt a rangsor elfogadása, a rugalmas táplálkozás és a fogságban való szaporodás, valamint a nyugodt természet is szerepel.
Az emberek és az állatok közös története évezredekre nyúlik vissza, de a háziasítás nem működik akármelyik kiszemelt fajjal. A kutya volt az első társunk: a farkasok közül azok maradtak meg az ember mellett, amelyek kevésbé féltek, elfogadták a közelségünket és hasznot jelentettek a vadászatban. A macskák története másképp alakult. Ők elsősorban a rágcsálók miatt telepedtek meg az emberi települések közelében, és fokozatosan megszokták a társaságunkat, majd lassan átalakultak azzá a független, mégis barátságos háziállattá, melyet ma ismerünk. De a háziasítás nem csak ezekkel az állatokkal működik, ugyanakkor – bár szeretnénk – akármelyik számunkra kedves lénnyel nem tudjuk megtenni.
Melyik állat háziasítható?
Érdekességként gyakran előkerül a rókák esete. A múlt század közepén indított kísérletek során tudatosan csak a legszelídebb rókákat tenyésztették tovább. Néhány nemzedék után megjelentek olyan rókák, amelyek már keresték az ember társaságát, csóválták a farkukat, sőt a külsejük is megváltozott:
lekerekedett a fejük, foltosabb lett a szőrük.
Mégis, a rókák megmaradtak félig vad természetűnek, ami jól mutatja, hogy a háziasítás rendkívül összetett folyamat.
6 kívánt tulajdonság
A tudósok szerint egy faj akkor háziasítható, ha hat alapvető tulajdonságnak megfelel.
Először is képesnek kell lennie szaporodni fogságban, különben nem tartható fenn stabil állomány.
Az étrendjének rugalmasnak kell lennie, hiszen az ember nem tud minden faj számára speciális táplálékot biztosítani.
Fontos a gyors növekedés is, különben túl sok idő és energia szükséges az állomány fenntartásához.
A nyugodt, engedékeny természet alapfeltétel, hiszen az agresszív vagy kiszámíthatatlan állat veszélyes az emberre.
Emellett az is számít, hogy mennyire hajlamos pánikba esni: a könnyen stresszelő állat nem marad meg kerítés mögött, és nem tűri jól az emberi környezetet.
Végül az állat társas berendezkedésének olyannak kell lennie, amelyben az ember elfoglalhatja a „vezető” helyét; ha teljesen magányos vagy nem ismeri el a rangsort, nehéz vele együttműködni.
Ha ezeket végiggondoljuk, gyorsan kiderül, miért csak néhány emlős vált igazi háziállattá. A legtöbb faj nem tud vagy nem akar fogságban szaporodni, túl érzékeny, túl veszélyes, vagy egyszerűen olyan az életmódja, amely nem illeszkedik az emberi környezethez.
A kutya, a macska, néhány haszonállat és kísérleti példaként a róka viszont rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek lehetővé tették a szorosabb, generációkon át öröklődő együttélést.
Ha kíváncsi vagy, milyen fajokat lehet tartani Magyarországon háziállatként, olvasd el ezt a cikkünket is!
