Cutomu Jamagucsi volt az egyetlen, akiről a japán kormány hivatalosan is elismerte, hogy mindkét atombomba-robbanást túlélte. A világ legszerencsésebb (vagy legszerencsétlenebb, nézőpont kérdése) embere túl a nyolcvanadik életévén tudta csak feldolgozni a történteket: ekkor elszántan kampányolni kezdett a nukleáris fegyverek ellen.
1945. augusztus 6-án, reggel fél nyolc előtt néhány perccel Cutomu Jamagucsi észrevette, hogy a munkahelyén hagyta az üzleti ügyek intézéséhez nélkülözhetetlen személyes pecsétjét. Két kollégájával együtt üzleti úton vett részt, és éppen indultak volna haza, Nagaszakiba, amikor Jamagucsinak feltűnt a pecsét hiánya. Megbeszélte társaival, hogy gyorsan beugrik még az irodába, majd utánuk siet a pályaudvarra. A történelem azonban közbeszólt.
Villanás a villamosmegállóban
A 28 éves fiatalember három hónapja élt Hirosimában: munkahelye, a Mitsubishi Shipbuilding (ahol a középiskola befejezése óta dolgozott) üzleti útra küldte a hirosimai hajógyárba. Jamagucsi műszaki rajzoló volt, olajszállító tartályhajók tervezésével foglalkozott. Feleségét és kisfiát Nagaszakiban hagyta, és – hazafias japánhoz illő módon – büszke volt arra, hogy munkájával segíti a japánok küzdelmét a csendes-óceáni hadszíntéren.
Azon a napon, reggel 8 óra 15 perckor Hirosima Eba nevű villamosmegállójában álldogált.
Látta az égen az amerikai bombázógépeket, sőt, a hangjukat is hallotta, de ez nem számított újdonságnak: Hirosima fontos háborús ipari bázis volt, és a repülőgépek hangja hozzátartozott a mindennapokhoz. Mint ahogy annak sem tulajdonított különösebb jelentőséget, hogy az amerikaiak hónapokkal azelőtt röplapokat szórtak le a nagyvárosokban, figyelmeztetve a lakosságot egy pusztító légitámadásra. A következő pillanatban hatalmas robaj hallatszott. Jamagucsit egy kékesfehér villanás ideiglenesen megvakította, a robbanás pedig elsodorta. Bár felsőteste bal oldala megégett és a dobhártyája is beszakadt, képes volt arra, hogy egy óvóhelyre kússzon.
80 000 halálos áldozat
A Little Boy névre keresztelt bomba iszonyatos pusztítást végzett. 580 méteres magasságban robbant fel a város fölött, becslések szerint 70-80 000 ember azonnali halálát okozva. A robbanás körzetében 1,2 kilométer sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, tűzvész pusztított, épületek dőltek össze. Azok közül, akik nem haltak meg azonnal, sokan hónapokkal később hunytak el sugárbetegségben, s Hirosimában a mai napig születnek gyerekek genetikai torzulásokkal, emlékeztetve az emberiséget az atombomba pusztító hatására.
Eba állomása három kilométerre volt a robbanás epicentrumától. Jamagucsi az óvóhelyen találkozott kollégáival: ott töltötték az éjszakát, majd másnap felszálltak a Nagaszakiba tartó vonatra. Nagaszakiban ellátták a sebeit, másnap, augusztus 9-én pedig úgy döntött, bemegy dolgozni a Mitsubishi nagaszaki irodájába. Délelőtt 11-kor éppen a főnökének mesélte el, hogyan szerezte sérüléseit és hogyan pusztította el Hirosimát az atombomba.
Felettese nem hitt neki, őrültnek nevezte, ám abban a pillanatban ismét felvillant a kék fény.
A Bockscar bombázó ledobta a második atombombát Japánra, ezúttal Nagaszaki városára, három kilométerre a Mitsubishi irodájától. Jamagucsi ezúttal nem sérült meg, de egy hétig magas láztól szenvedett, és folyamatosan hányt a szervezetét ért sugárterhelés miatt.
Az atombombák után
A második atomrobbantás 40 000 ember életét követelte. Japán császára, Hirohito augusztus 15-én megadta magát a szövetséges haderőknek, amiben szerepet játszott az is, hogy a szigetországnak immár a Szovjetunió is hadat üzent, végképp kilátástalanná téve a helyzetet. Jamagucsi az amerikai megszállás alatt tolmácsként dolgozott, majd visszatért a Mitsubishihez, és tankerhajókat tervezett egészen nyugdíjba vonulásáig. Felesége és gyermeke is túlélte mindkét atomtámadást, az 1950-es években további két gyermekük született.
Versek az atomtámadásról
Jamagucsi, amíg aktívan dolgozott, látszólag túllépett a történteken. A nyolcvanadik életévén túl azonban mintha feltört volna belőle az évtizedeken át elfojtott trauma: verseket kezdett írni az átélt szörnyűségekről, amelyek angolul And the River Flowed as a Raft of Corpses (És a folyó úgy hömpölygött, mint a holttestek tutaja) címmel jelentek meg. A nukleáris leszerelés szószólójává vált: amikor 2006-ban bemutatták a Nidzsu Hibaku (Kettős sugárzás) című dokumentumfilmet, a túlélők között Jamagucsi is megszólalt, sőt, életében először külföldre utazott, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlése előtt tartott vetítésen, ahol fel is szólalt a nukleáris leszerelés mellett.
„Miután kétszer is átéltem és túléltem az atombombát, az a sorsom, hogy beszéljek róla”
– mondta ekkor.
Túlélők Japánban
Japánban hibakusának nevezik az atomtámadások túlélőit. A 650 000 hibakusa között azonban alig néhányan akadnak, akik mindkét atomtámadást túlélték. Cutomu Jamagucsi egészen 2009-ig hivatalosan „csak” a nagaszaki támadást élte túl, ekkor azonban kettős túlélő, azaz nidzsu hibakusa lett – ő az egyetlen, akivel kapcsolatban ezt hivatalosan elismerték, bár feltételezhetően 165 sorstársa volt még. Jamagucsi fia és felesége is daganatos betegségben halt meg, és lányai is egész életükben sokat betegeskedtek. Az egyetlen, hivatalosan is elismert kétszeres atombomba-túlélő gyomorrákban hunyt el 2010-ben, 93 éves korában.
Ha olvasnál arról is, milyen titkos nukleáris kísérletek folytak a Szovjetunióban, ezt a cikket ajánljuk.
