Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A diktatúráknak az egy jellemző sajátossága, hogy megpróbálnak teljesen eltérni a más rendszerekben működő nomáktól, ezzel is azt hangsúlyozva, hogy az általuk kitalált újdonság mennyivel jobb, és persze mennyivel hatékonyabb az adott ideológia szerint.
Ezekről az újításokról általában kiderül hosszabb vagy rövidebb idő alatt, hogy teljesen működésképtelenek. Azt, hogy ezt a diktátor belátja-e vagy sem, persze más kérdés. A Szovjetunióban egészen elképesztő rendszereket vezettek be a termelékenység és a gazdaság növekedése érdekében. Lássuk, mennyire voltak ezek hatékonyak.
Ezért volt fontos a naptárrendszer átalakítása
Az orosz naptárreform még Lenin idejében kezdődött, 1918-ban, amikor bevezették a már mindenhol máshol használatos Gergely-naptárat a Julián-naptár helyett, mivel az pontatlanul számolta a szökőnapokat, és ezért igen sok késés halmozódott fel. Ezt az újítást minden különösebb gond nélkül meg is szervezték, ám később egy orosz közgazdász, Jurij Larin előállt a folyamatos termelési hét ötletével, amelynek az volt a lényege, hogy kivezeti az egységes vasárnapi pihenőnapot, és ezzel biztosítaná a folyamatosan növelné a termelést.
Az ötlet természetesen elnyerte Sztálin tetszését, és 1929-ben be is vezették, mégpedig úgy, hogy egységesen harminc napos hónapokra osztották az évet, a hónapokat pedig hat ötnapos hétre. A dolgozók így az egységes pihenőnap helyett színkód alapján kapták meg azt a hét valamelyik napján. Ez azt eredményezte, hogy akár szűk családon belül sem volt olyan nap, amikor a felnőttek ugyanazon a napon pihentek.
Ez lett a naptárreform eredménye
A naptárreformtól várt 20 százalékos növekedés a termelésben természetesen elmaradt, de ennél sokkal rosszabb, és az országban szokatlan következményei is lettek. Mivel a változás gyökerestül felforgatta családok millióinak az életét, ezért már 1930-ban sztrájkok és lázadások törtek ki. A másik probléma az volt, hogy a színkódrendszer miatt olyan emberek dolgoztak együtt, akik korábban nem, ezért a hatékonyság is romlott, illetve a pihenőnap hiánya miatt a gépeket sem tudták karbantartani.
Az elégedetlenség mértéke miatt 1931-ben újabb átalakítás történt. Ekkor visszaállították a hónapokat a rendes hosszukra, és hatnapos hetet vezettek be, amelynek az utolsó napja egységesen pihenőnap lett. Ezzel a lépéssel valamelyest megelégedtek az emberek, ám sokan így is a hetedik, vagyis a normál rend szerinti vasárnapon akarták kivenni a szabadnapjukat. Sztálintól igen szokatlan módon végül belátta, hogy a naptárreform és a folyamatos termelési hét megbukott, ezért 1940. június 26-án a Szovjetunió visszaállt az eredeti, Gergely-naptár szerinti rendre, a vasárnapok pedig ismét megjelentek a naptárban egységes pihenőnapként.
Ha arra is kíváncsi vagy, miért csókolták szájon egymást a kommunista vezetők, ezt a cikkünket mindenképp olvasd el.
