Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rekorder ékszer szépségénél is érdekesebb tulajdonosának története: Marie-Thérèse sorsa fájdalmas fordulatokkal teli volt.
Több szempontból is minden várakozást felülmúlt a Christie’s aukciósház június 17-i árverése, melynek keretében új gazdára lelt egy lilás rózsaszín gyémánt is, amely bizonyíthatóan a guillotine alatt végző Marie Antoinette francia királyné lányáé volt egykor. Máig vitatják, hogy az igazi Madame Royale élte tovább a rivaldafényben az életét annak idején, vagy csupán egy hasonmás volt ő, akinek köszönhetően a Homály grófnéja végre békességre lelhetett.
Egyes ékszerészek ugyan vitatják, hogy a Bourbon-liliomokkal és fekete platinafoglalattal kialakított gyűrű különösen ízléses lenne-e, azt viszont senki, hogy a rombusz alakú, briliáns csiszolású, 10,38 karátos kő igazi különlegesség benne. Nem csoda, hogy jóval túlszárnyalta 5-7 millió dollár közé saccolt becsértékét a Christie’s aukciósház árverésén: valaki végül 13,98 millió dollárt volt hajlandó fizetni érte, ezzel e színkategóriában új eladási rekordot állítva fel.
Az ékszer története különleges
Persze, ehhez kellett a jó sztori is! Vagy inkább sztorik. Hogy miként jutott a kő Marie Antoinette egyedüli, az 1789-es nagy francia forradalmat túlélő gyermekéhez, arról ugyanis megoszlanak a vélemények. Az egyik verzió szerint közvetlenül azelőtt, hogy a királyi család megkísérelt elmenekülni Franciaországból, Marie Antoinette az ékszereit – melyek közt állítólag ott volt ez a drágakő is – a fodrászára bízta, és a monarchia visszaállítása során kerültek ezek a kincsek a Madame Royale birtokába.
A másik, valószínűbb teória szerint azonban a Marie-Thérèse Pink nevű gyémántot
a hercegnő az 1820-as években kaphatta rokonától, XVIII. Lajostól, aki Napóleon bukása után lett Franciaország királya.
Marie-Thérèse, aki hozzászokott a koronaékszerek viseléséhez, állítólag megkérte Lajost, hadd tartson meg néhányat ezekből, mint az egykori szűken vett királyi család egyetlen, a forradalmárok vérengzését túlélő tagja. A válasz nemleges volt, mivel az ékszerek állami tulajdont képeztek, ám a nagylelkű király 200 gyémántot vásárolt, hogy pótolja unokahúga kedvenc tiarájának ékköveit. Az erről szóló számla (amely a párizsi Francia Nemzeti Könyvtárban található) egy 10,24 karátos gyémántot is felsorol – a szakértők pedig úgy vélik, ez lehet az a drágakő.
Mivel Marie-Thérèse-nek nem született gyermeke, halála után ékszereit unokahúga és unokaöccse örökölte. A tiarát Chambord hercege kapta, aki azt feleségére hagyta.
Ő később szétszedette a fejéket, és a köveket unokahúgának, a későbbi Mária Terézia bajor királynénak ajándékozta.
Így öröklődött tovább a rózsaszín gyémánt generációról generációra, mígnem végül 1996-ban egy névtelen vásárló tett rá szert a Sotheby’s aukciósház genfi árverésén. Mai formáját pedig az ezzel megbízott Joel Arthur Rosenthal (JAR) találta ki, ez az eladás egyúttal a híres párizsi-amerikai ékszerész munkáit tekintve is rekordot döntött. A legendás, golcondai bányákból származó gyémántról ezután közel 30 évig nem lehetett semmit sem tudni. Az ékszert most egy bársonydobozban mutatták be, amely egy osztrák császári engedéllyel ellátott kalaptűt is tartalmazott.
Viszontagságos tinédzserkor jutott a hercegnőnek
Marie-Thérèse 1778-ban született a versailles-i kastélyban, szülei ugyan trónörököst vártak a sok próbálkozás után, dea királyné rajongott elsőszülött gyermekéért, akit a finom textíliáról elnevezve csak Muszlinkának becézett. A gondtalan gyermekéveknek 1789. október 6-án lett vége, amikor is az éhező párizsiak megrohamoztak Versailles-t, és a királyi családot a fővárosba hurcolták. A párizsi királyi palotában a négyfős família (két gyermek már korábban meghalt) őrizet alatt élt. 1791. június 20-án az éj leple alatt a család szökni készült, de csak a lotharingiai Varennes-ig jutottak, itt azonban felismerték, majd visszafordították őket Párizsba, ahol a hercegnőnek újra végig kellett néznie, ahogy anyját másodszorra próbálja meglincselni a feldühödött tömeg. 1792. augusztus 10-én a jakobinus rezsim a királyi családot a Temple börtönébe zárta, a rákövetkező évben pedig a királyt, majd a királynét is lefejezték –
a trónörököst és nővérét minderről azonban nem tájékoztatták.
1795. június 8-án aztán Lajos Károly, a dauphin is meghalt a börtönben a rossz bánásmódnak és a kezeletlen gümőkórnak köszönhetően, hiteles források szerint pedig a hercegnőt börtönőrei többször is megerőszakolták az évek alatt. Öccsének halála után II. Ferenc német-római és osztrák császár, magyar és cseh király tárgyalni kezdett kuzinja fogvatartóival, aki egy fogolycsere keretében szabadult végül is, és aki csak Bécsbe menet értesült egész családja kiirtásáról. A Hofburgban a császári családdal nem jött ki jól, kölcsönösen távolságtartó volt a viszony, Marie-Thérèse ugyanis személyesen a császárt tette felelőssé, hogy családjának ilyen sors jutott. Elutasította így azt az ajánlatot is, hogy a Habsburg családba házasodjék – nem tartotta ezt méltónak egy francia királyi hercegnőhöz, hogy az ország ellenségével paktáljon ilyen módon le.
Mindössze 20 percre lett királyné
Végül unokatestvérével, Lajos Antal francia királyi herceggel lépett frigyre és lett ezzel Angouleme hercegnéje, majd férje jogán a dauphine, azaz trónörökösné. De ismét hányattatott évek jöttek, mivel színre lépett Napóleon. Amikor az oroszok békét kötöttek a francia hadvezérrel, a királyi család Varsóba menekült, majd az új orosz cár visszahívta a családot Szentpétervárra.
Amikor azonban ő is kiegyezett Napóleonnal, a család Angliába költözött, amíg ellenlábasukat nem száműzték Elba szigetére.
1814-ben brit támogatással akarták visszaszerezni a trónt, de Napóleon is visszatért, a hír Marie-Thérèse pedig Bordeaux városában találta, ahol megszervezte az ellenállást és a város védelmét. Ezzel kivívta Napóleon elismerését is, aki így nyilatkozott róla: „Ő az egyetlen férfi a családban.”
Megengedte így, hogy a hercegnő távozhasson a 100 napra ismét visszafoglalt országból. Napóleon lemondása után visszatért Párizsba Németalföldről, és a Bourbon-restauráció sikerességén munkálkodott. Nem nézte jó szemmel a liberális politikát, de az ultrakonzervatívot sem, maga konzervatív álláspontot képviselt és próbálta ez ügyben apósát és férjét is meggyőzni. Az 1830-as júliusi forradalom következtében azonban apósa, X. Károly lemondott a trónról fia javára,
aki 20 perc gondolkodás után ugyanígy tett, tízéves unokaöccsére ruházva át az uralkodás gondjait.
A trónon félórát sem töltő királyi pár előbb Skóciába, majd a Habsburg Birodalomba emigrált, egy ideig a prágai várban éltek, de aztán Ausztriába települtek át. Visszavonultak a közélettől és álnéven, Marnes grófi párjaként utazgattak.
Mária Terézia túlélte férjét, 1851-ben halt meg Bécsújhely közelében. Halála évében írt végrendeletét egy évszázadig kíváncsiság övezte, száz év leteltével lehetett ugyanis csak felnyitni. Sokan azt várták, hogy Mária Terézia ebben bevallja, hogy öccse mégsem halt meg a börtönben, de semmi érdemleges nem volt az okiratban. A Madame Royale titokban egyébként számos olyan kalandorral találkozott, akik azt állították magukról, hogy ők a francia trón jogos örökösei, de közülük a leghíresebbet sosem volt hajlandó fogadni.
Nem jött volna össze a rekord, ha létezne Homály grófné
A Christie’s-nél nemcsak annak örülhettek most azonban, hogy ennél drágábban még nem kelt el a világon rózsaszínű gyémánt, és közel háromszoros áron sikeredett eladni, mint amennyi a minimum becsértéke volt, hanem hogy az időszakosan megrendezett Magnificent Jewels aukción az összes felkínált tétel új tulajdonosra talált, ami az amerikai régióban rekordbevételt (87,7 millió dollárt) hozott egy olyan árverésen ráadásul, ahol több eladótól kellett összeszedegetni a licitre bocsátandó tárgyakat. Idén a színes drágakövek különösen nagy érdeklődést váltottak ki,
Rahul Kadakia, az aukciósház nemzetközi ékszerdivíziójának vezetője meg is erősítette, hogy hatalmas a kereslet a kivételes ritkaságú, eredetű és kidolgozású ékszerek iránt.
Egyébként volt egy másik nevezetes ékkő is a listán, ami korábban a világ legdrágább zafírjaként vonult be a történelembe, amikor 2014-ben a Christie’s-nél 17,5 millió dollárért kelt el. A Blue Belle egy hatalmas, 392,52 karátos ceyloni zafír, amelyet még 1925-ben bányásztak. Az ékszert 1937-ben vásárolták meg, hogy Erzsébet királyné (a későbbi anyakirályné) számára adják ajándékba férje, VI. György koronázása alkalmából, ám végül sosem került a brit királyi gyűjteménybe. Ez a drágakő azonban most nem hozta a papírformát, korábbi vételára alatt ment el. Vajon ez lett volna a sorsa a Marie-Thérèse Pink gyémántnak is, ha bebizonyosulna a mendemonda? Vannak olyanok ugyanis, akik vitatják Mária Terézia hercegnő személyazonosságát. Bizonyos visszaemlékezések azt állítják ugyanis, hogy valójában egy titokzatos grófné a valódi Madame Royale, aki a napóleoni időket egy német hercegségben vészelte át. A grófnéról és férjéről a kortársak ugyanis olyan keveset tudtak, hogy a Homály grófjának és grófnéjának nevezték őket. A két hölgy életútja közt továbbá számos hasonlóságot fedeztek fel. A teória szerint Bécsbe már nem az igazi Marie-Thérèse érkezett meg, hanem egy alteregó.
A feltevés szerint erre azért volt szükség, mert az igazi hercegnő a börtönben teherbe esett az egyik erőszaktevőjétől, ezért már nem számíthatott rangjának megfelelő házasságra.
Az összeesküvéselmélet egyébként igen csak bizonytalan lábakon áll a tekintetben, hogy Marie-Thérèse saját francia vagy osztrák rokonai sem kételkedtek soha abban, hogy valóban az igazi Madame Royale-t fogadták volna köreikbe. De ki tudja, lehet, a történet e csavarától talán még értékesebb lenne a gyémánt.
Ebben a cikkben a francia forradalom kitörésének okáról olvashatsz.
