Kr. u. 536 – a tudósok a történelem legsötétebb évének tartják. A korabeli beszámolók és a modern tudományos kutatások alapján ebben az évben, egészen pontosan 18 hónapig egy rejtélyes, sűrű köd borította be Európát, a Közel-Keletet és Ázsia nagy részét. Ennek következtében gyakorlatilag másfél évre eltűnt a Nap az égről.
Az eseményt először Prokopiosz bizánci történetíró jegyezte fel:
A Nap egész évben úgy ragyogott, mint a Hold, fényt adott, de nem meleget.
A különböző társadalmi következmények gyorsan jelentkeztek: hideg nyarak, elszáradt termés, éhínség, majd járványok követték egymást, miközben az emberek háborúk és természeti csapások között próbáltak túlélni.
A rejtély megoldása
Mivel elég hihetetlenül hangzik, hogy teljesen eltűnjön a nap fénye a Földről, ezért sokáig csak legendának hitték az erről feljegyzett a beszámolókat.
A 2010-es években azonban, a Harvard Egyetem történésze, Michael McCormick és kutatótársai tudományos bizonyítékokkal is alátámasztották az eseményt. A svájci Alpok jégrétegeiből és ír fatörzsek évgyűrűiből vett minták kimutatták, hogy 536 tavaszán hatalmas klímaváltozás kezdődött.
Ennek valószínűleg egy izlandi vulkánkitörés volt az oka, amely óriási mennyiségű hamut és aeroszolt juttatott a légkörbe, ezzel napokra, sőt hónapokra elzárva a napsugarakat.
A jelenség egy „vulkáni télhez” vezetett: a hőmérséklet Európában és Ázsiában 1,5 és 2,5 Celsius-fok között mozgott. Kínában hó esett nyáron, az éhezés pedig egész kontinenseket sújtott.
Hosszú távú hatások: kis jégkorszak és járvány
Az 536-os vulkánkitörést további kettő követte 540-ben és 547-ben, amely még nagyobb lehűléssel a klímaválság hosszabbodását hozta. A nyugati világban ez az időszak 660-ig is eltartott, jelenleg „kis jégkorszak” néven ismert.
Ezzel egy időben tört ki az első bubópestisjárvány, amely 541-től kezdődően a Kelet-római Birodalom lakosságának körülbelül a felét pusztította el.
Cassiodorus római államférfi így írta le a jelenséget:
A Nap fénye sápadt, az árnyékok eltűntek, és minden évszak mintha összekeveredett volna.
A faj, ami mindent túlélt – az ember
Bár az 536-os év katasztrófái hosszú évtizedekre visszavetették a gazdaságot, a mezőgazdaságot és a népességet, az emberiség mégis képes volt túlélni ezt a válságot is. És nemcsak túlélt, de fejlődött is: a régészeti és történeti adatok szerint a következő évszázadokban társadalmi és technológiai fejlődés vette kezdetét, amely megalapozta az újkor előtti civilizációk újjáépülését.
A 6. század közepén bekövetkezett katasztrófák nemcsak a természet erejére emlékeztetnek bennünket, hanem arra is, hogy a globális éghajlatváltozás milyen gyorsan és drasztikusan képes befolyásolni a civilizációkat.
Ebben a cikkben egy olyan térképet ajánlunk, amelyen megnézheted, milyen lesz 2080-ra az időjárás a lakóhelyeden.
