Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Loch Ness-i szörnytől kezdve a chupacabrán át számtalan teremtényről hallottuk a legendákat, a rémtörténeteket, esetleg dokumentumfilmeket is láttunk a témában. Ezek mind arra keresik a választ, hogy valóban léteznek-e ezek a fenevadak, és olyan félelmetesek-e, mint amilyennek gondoljuk őket.
Nos, Ausztráliának is van egy ilyen állata, a koalára emlékeztető, ám sokkal vérszomjasabb lény, ez pedig nem más, mint az ugrómedve (angolul drop bear). Ahogy a neve is sejteti, magas fákról ugrik az áldozatára, így támad. Legalábbis ezt mondják sokan. Nézzük, mi az igazság!
Senki nem látta, de mindenki hallott már róla egy sztorit
Ha van ausztrál ismerősünk, kérdezzük meg, hogy látott-e már ugrómedvét. A válaszon meg fogunk lepődni, ugyanis az feltehetően valami olyasmi lesz, hogy „én nem, de egy barátom testvére igen”, vagy „én nem, de rémlik, hogy olvastam az újságban valakiről, akit megtámadott”.
Vagyis így terjed a pletyka, amivel egyébként az ausztrálok, mármint akik tudják, hogy az ugrómedve nem létezik, előszeretettel ijesztgetik ezzel egymást, a külföldieket meg még inkább. Nem azt fogják mondani, hogy „vigyázz azzal a randa, nagy szőrös pókkal”, vagy hogy „a sárga színű kígyót kerüld el”. Nem. Azt fogják sejtelmesen mondani, hogy „óvakódj az ugrómedvétől!”
Innen ered a legenda
Az ugrómedve legendája feltehetően szájhagyomány útján terjedt, generációról generációra szállt, de a fantasztikus lény első írásos dokumentálása mindössze néhány évtizedre nyúlik vissza, abban is csak megemlítik az állatot. Az egyik ilyen rejtélyes mondat, amely 1982-ben jelent meg a Canberra Times című ausztrál lapban, a születésnapi jókívánságok között: „Tam, óvakodj az ugrómedvéktől, sok szeretettel, Clint.”
Hogy ki ez a két személy, arról semmit nem lehet tudni.
Egy másik, hiteles dokumentációnak semmiképp nem nevezhető, inkább az ugrómedve kiparodizálása az a humoros jelenetsor, amit az általunk Krokodil Dundee-ként ismert Paul Hogan egy show-jában láthatunk. A műsor a hetvenes-nyolcvanas években ment az ausztrál tévében, és az adott részben Hogant egy fiktív helyszínen „támadja meg” az ugrómedve.
Olyan, mint a vasorrú bába
Az ugrómedve tipikusan az a teremtmény, amivel jól lehet ijesztgetni a gyerekeket, például egy kempingezés alkalmával: „Ne kószálj el a táborból, mert jön az ugrómedve, és elkapja a grabancodat!”. Kísértetiesen hasonlít a „ne tegyél rossz fát a tűzre, mert éjszaka jön a vasorrú bába, és ellátja a bajodat”.
Ez az ijesztgetés azért főként a falvakban vagy vidéki településeken volt jellemző, a városokban feltehetően csak a házak tetejéről csaphatott volna le ez a szörnyűséges fenevad. Ami szintén izgalmas, hogy bármilyen ábrázolást nézünk, az ugrómedve a kedves, lassúcska koalára hasonlít; az a különbség, hogy hegyes fogai vannak, és gonosz a tekintete.
A legendák kedvelőinek ajánljuk a chupacabráról szóló cikkünket, itt olvashatod el.
