Ha a világ öt legismertebb szobrát kellene megneveznünk, Rio de Janeiro – szó szerint – mindenek felett álló nevezetessége biztosan nem maradna ki a sorból. Ám a Tijuca Nemzeti Parkban található Megváltó Krisztus nem csak egy szobor, ez a világ első szabadtéri szentélye is, amely valószínűleg sosem épült volna fel hívők nélkül.
Nehéz eldönteni, hogy az amerikaiak Szabadság-szobra, vagy a brazil nagyváros Megváltó Krisztus emlékműve a világ leghíresebbje, az viszont biztos, hogy a dél-amerikai ország számára az utóbbi többet jelent egy szent helynél. Az ugyancsak ikonikussá lett Corcovado hegyén magasodó szentély nemzeti szimbólummá is vált.
Egy atya nevéhez köthető az ismert szobor ötlete
A szobor ötlete – még az 1850-es évekből – Pedro Maria Boss atya nevéhez fűződik, aki Isabel bragançai hercegnő tiszteletére állíttatott volna fel egy keresztény emlékművet, köszönetképpen azért, mert a „megváltónő” sok brazilt mentett meg a rabszolgaságtól. Isabel azonban másképp gondolkodott a pap tervéről, így 1888-ban nem is egyezett bele abba, hogy a tiszteletére szobrot emeljenek. Egy emlékmű létesítésének gondolatát azonban egyáltalán nem vetette el, sőt: azt kérte, hogy építsék fel Jézus Szentséges Szíve képmását annak látható nyilatkozataként, hogy
ő az emberiség igazi Megváltója.
Art deco stílusban álmodta meg tervezője
Az első terveket Heitor da Silva Costa helyi mérnök készítette, amely szerint Jézus Krisztus eredetileg egy kápolnából álló talapzaton állt volna, bal kezében egy földig érő nagy keresztet, jobb kezében pedig egy földgömböt tartva. Miután ez az ötlet sokaknak nem tetszett, a kivitelezés végül a művész Carlos Oswald elképzelése szerint alakult, aki
egy kitárt karjaival keresztet formáló Jézus képét álmodta meg art deco stílusban.
Beszélnek a szobor apró mozaikjai
A külső borításhoz Brazíliában népszerű zsírkövet használtak, amelyet egyenesen a Minas Gerais állambeli Carandaí régióból hoztak. Ezekből eróziónak ellenálló, apró háromszögeket vágtak, amelyeket egyenként helyeztek a szobort bevonandó, széles szövetcsíkokra.
Érdekesség, hogy az emlékmű apró darabjainak rögzítésén dolgozó asszonyok minden alkotórészre ráírták szeretteik nevét.
Adományokból jött össze rá a pénz
A szobor építéséhez szükséges összeg felét 1923-ban Brazília-szerte összegyűjtött adományokból sikerült is előteremteni, így végül Paul Landowski szobrász végleges tervei alapján Jézus fejének és kezeinek kifaragásával el is kezdődhetett a munka Párizsban, amely aztán a test elkészítésével folytatódott. A nagy darabokat ezután Brazíliába kellett szállítani, amelyek egy testté formálása is meglehetősen aprólékos folyamat volt.
Krisztus arcának elkészítésére végül Gheorge Leonida román szobrászművészt kérte meg Landowski.
Öt év alatt épült fel
A vasbeton alapokon álló, 30 méter magas alkotást – amely talapzata 8 méter, karjai pedig 28 méter szélesek –
mindössze öt év alatt, 1926 és 1931 között építették fel a Corcovado-hegyen.
Kétségtelen, hogy Brazília ezreinek akarata és Krisztusba vetett hite, valamint mérnökök, művészek, munkások és közreműködők technikai és művészi képességei, Heitor da Silva Costa értékes irányításával a világ legmagasabb Jézus-szobrát hozták létre.
A világ új csodája lett
A szobor avatására 1931-ben, Brazília védőszentje, Aparecidai Szűz Mária napján került sor, amely eseményre a világ minden tájáról érkeztek zarándokok. Három évvel később, a Corcovado csúcsának 477 négyzetméteres része a Rio de Janeiro-i São Sebastião-érsekség tulajdonába került, így az érsek lett a szobor fenntartásának fő felelőse. Az emlékmű világítását 1965-ben tökéletesítették, húsz évvel később pedig kötélvasutat is létesítettek a csúcshoz. A Brazília jelképévé vált szobor az egyetlen 20. századi építmény, amely a világ hét új csodájának egyike lett.
Ha szívesen olvasnál a világ legbizarrabb szobráról is, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket.
