Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hatalmas felfedezést tettek az ELTE régészei a közelmúltban az egykor Magyarország területén élt avarokkal kapcsolatban. Mint az a genetikai vizsgálatokból kiderült, igazán különleges felépítésű lehetett egykor a társadalmuk.
Az Avar Kaganátus keleti csoportjai a Kr. u. 6. században jelentek meg a Kárpát-medencében. A mai Mongólia területéről, a belső-ázsiai sztyeppe vidékről indultak meg nyugat felé az avar törzsek. Az írásos és genetikai források tanúsága szerint vezetőik a Türk Birodalom felemelkedésével egy időben döntöttek arról, hogy új szállásterületet keresnek. Vándorlásuk során más, eurázsiai nomád népek is csatlakoztak hozzájuk.
A Kárpát-medencében ezt megelőzően a Gepida és Longobárd Királyság volt a meghatározó politikai erő, az avarok az ő kései utódaik mellé telepedtek le, és vették át az irányítást.
Belső-Ázsiából érkeztek az avarok Magyarország területére
Néhány évtizednyi, a Bizánci Birodalommal folytatott intenzív hadakozást követően fokozatosan álltak át a gazdálkodó életmódra. Egészen a 9. század elejéig uralták a térséget, amikor is Nagy Károly keleti hadjáratai vetettek véget hatalmuknak.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatóinak vezetésével nemrég a Nature hasábjain jelent meg egy tanulmány, amely az avar kori társadalom rokonsági szerveződésének mintázatait tárta fel.
Több száz avar sírt vizsgáltak
A régészek négy, az Alföld területén található, avar kori temetkezési helyet vizsgáltak meg, Rákóczifalva, Kunpeszér, Kunszállás és Hajdúnánás mellett, s közel 400 avar származású genetikai mintát elemezve. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben arra törekedtek, hogy az egykori temetők földje alatt nyugvó összes holttestből genetikai mintát vegyenek. A módszernek köszönhetően vizsgálni tudták egyrészt a közösségeken belüli, másrészt az egyes közösségek közötti rokonsági hálózatokat is.
A kutatást az Európai Kutatási Tanács által támogatott HistoGenes ERC Synergy Grant (No. 856453) projekt támogatta, a régészek mellett számos genetikus, biológiai antropológus, bioinformatikus, izotópkutató, kulturális antropológus vett benne részt.
„A genetikai, embertani és régészeti vizsgálatok azt mutatták, hogy a Duna-Tisza közi közösségek Belső-Ázsiából, a tiszántúli közösségek a kelet-európai, Fekete-tenger vidéki sztyeppékről érkezhettek. Ugyan származásukat tekintve nem voltak egységesek, mégis hasonló rokonsági szervezetben éltek, ami megfelel a történeti források és az eurázsiai sztyeppe népeire vonatkozó etnológiai kutatások nyomán kibontakozó képnek is” – foglalták össze a Nature magazinban a kutatók.
A kutatás azért is unikális a maga nemében, mert az avarokkal kapcsolatban korábban nem állt a tudósok rendelkezésére semmilyen forrás a társadalmi rendszerüket tekintve.
A régészeknek és genetikusoknak sikerült rekonstruálniuk az egykor Magyarország területén élő avarok családszerkezetét. Az eredmények igazán különlegesek.
A genetikai vizsgálatok az eltemetett személyek között számos első-, másod-, és harmadfokú rokoni kapcsolatot állapítottak meg, ami hatalmas családfák rekonstruálását tette lehetővé. A legnagyobb vizsgált lelőhelyen, a Szolnok közelében feltárt rákóczifalvi temető közösségében több mint 200 férfi, nő és gyerek köthető családfákhoz, 9 generáció mélységben számoltak be róla.
Jelenleg ez, a Szolnok melletti egykori avar családfa a legnagyobb ismert rokoni hálózat a világon, melyet régészeti módszerekkel sikerült megalkotni.
Többnejű és többférjű avarok éltek itt egykor
Mind a négy, vizsgált temető népessége hasonló elvek alapján szerveződött. A genetikai minták vizsgálatát követően egy olyan patrilineáris rendszer bontakozott ki, amelyben a patrilokalitás és a női exogámia volt a norma. A férfiak a házasság után is a közösségben maradtak, azonban a nők mindig más helyről érkeztek a családba. A közösségek egy-egy fő apai leszármazási vonal köré rendeződtek. A tárgyi leletek alapján látszik az is, hogy igazán fontos lehetett a közösség alapítóinak és az alapítók egyenesági férfi leszármazottainak a szerepe a családokon belül. A veretes övek, lószerszámok, olykor teljes,sírba helyezett lovak ezeknek a férfiaknak a temetkezéseihez tartoztak. Ők lehettek egykor a családfők és a települések vezetői.
Női közösségszervezők társadalma volt az avaroké
A közösségek közötti rokoni hálózatok a leletek szerint elsősorban a nőkön keresztül szövődtek, ezt a távoli rokoni kapcsolatokat feltérképező genetikai vizsgálatok is megerősítették.
Számos esetben előfordult, hogy egy férfinak vagy nőnek több, akár négy partnertől is született gyermeke. Ez jelenthetett a házastárs korai halála miatti újraházasodást, de többnejűséget is.
„Az egyedi példák értelmezéséhez a halálozási kor és a régészeti leletek vizsgálatával jutunk közelebb”- áll az összefoglalóban.
A levirátus jellemezte az avar házasságokat
Több partner esetén az apák általában egymásnak közeli, férfiági rokonai voltak. Ez ahhoz hasonló családon belüli mintát mutat, mint később, Géza fejedelem idejében. Az ő halálát követően özvegye, Sarolt végül nem ment ismét férjhez Koppányhoz: a történet folytatása mindenki számára ismert, az akkori folyamatok akasztották meg végül ezt a szokást a Kárpát-medencében.
Az avarok esetében a férj korai halála után annak testvére, féltestvére, másik feleségétől született fia vagy unokaöccse lett az özvegy új partnere és későbbi gyermekei apja a genetika minták tanúsága szerint. Ez szolgálta a család társadalmi és gazdasági helyzetének stabilizálását.
Érdekes módon a kiterjedt rokonsági rendszerek ellenére e közösségekben egyáltalán nem fordult elő vérfertőzés. Úgy tűnik, az avarok több generáción át szigorúan számon tartották a rokonsági kapcsolataikat. A vérrokonok közötti házasodás tabunak számított.
A lányok 16-19 éves korukig maradhattak hajadonok, ezután költöztek el új otthonukba. A halálozási kor alapján a legfiatalabb anyák 18-22 évesek voltak.
A feltárt társadalmi rendszer egyik legfontosabb tanulságaként a tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az avar közösségek annak ellenére is megőrizték sztyeppei típusú társadalmi berendezkedésüket, hogy életmódjuk az évszázadok során teljesen átalakult. Ahogy a kaganátus intézménye és a politikai elit szerveződése, úgy a társadalom alsóbb rétegeinek rokonsági kapcsolatai is megőrizték a sztyeppei szokásokat.
Ha arról is olvasnál, mi lett a sorsa több ezer misztikus temetkezési helynek hazánk területén, ide kattints!
