Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A holland Frieda Belinfante volt az első hivatásos női zenekarvezető-karmester Európában, hazája német megszállását követően pedig az ellenállásnak segített zsidó honfitársaik mentésében, miközben saját élete is veszélybe került. A Gestapo elől bujkálva a másságát nyíltan felvállaló csellistanő hónapokon keresztül férfinak adta ki magát.
Nem csak csellistaként, karmesterként is lenyűgözte a világot
Az 1904-ben Amszterdamban született Frieda Belinfante apai ágon egy, a 17. században Portugáliából Hollandiába vándorolt előkelő zsidó család egyenes ági leszármazottjának számított – édesapja, Aron Belinfante elismert zongoraművész volt, nem meglepő, hogy ő is hamar a zenei pálya mellett kötelezte el magát. Tízévesen kezdett csellón tanulni, 17 éves korában pedig apja oldalán bemutatkozhatott az amszterdami Concertgebouw – a holland főváros legjelentősebb hangversenyterme – színpadán.
Miközben karrierje fokozatosan ívelt felfelé, Frieda hozzáment egy férfihoz, a házasság azonban gyorsan zátonyra futott, a csellistanő ugyanis bevallotta férjének, hogy a saját neméhez vonzódik – másságát ettől fogva egész életében nyilvánosan felvállalta, fittyet hányva a homoszexuálisokkal szembeni előítéleteknek és a – gyakran törvénybe iktatott – megkülönböztetésnek. Csellistakarrierjével párhuzamosan Belinfante karmesterként is jelentős hírnévre tett szert: 1937-ben kinevezték egy amszterdami kamarazenekar dirigensének és zenei vezetőjének, ezzel ő lett az első nő, aki Európában hivatásos zenekart vezényelhetett.
Hamis iratokkal mentették meg zsidók ezreit
A sikersorozatnak Hollandia 1940-es német megszállása vetett véget, amikor Belinfantét zsidó származása miatt eltiltották a fellépésektől; ugyan kapcsolatait kihasználva könnyen külföldre menekülhetett volna, ő úgy döntött, szülőhazájában marad, és harcolni fog a megszállók ellen. Egy közeli ismerőse, a nyíltan meleg képzőművész, Willem Aroundeus révén bekapcsolódott a titkos ellenállási mozgalomba, mely egyik fő működési területeként hamis iratokat állított ki holland zsidók számára, lehetővé téve számukra a külföldre távozást, megmentve őket az elhurcolástól.
A csoport több száz hamis dokumentumot gyártott, a Gestapo azonban gyanakodni kezdett az iratok autentikusságát illetően, ezért az ellenállók radikális lépésre szánták el magukat: 1943 márciusában bombát helyeztek el az amszterdami központi anyakönyvi hivatal nyilvántartási osztályán, igyekezve megsemmisíteni minél több valódi dokumentumot. A robbantás csak részleges sikert ért el, a zsidó lakosságra vonatkozó iratok 15 százaléka, mintegy 800 ezer dokumentum veszett oda, a megszálló hatóságok pedig gyorsan a tettesek nyomára akadtak, és az ellenállás 12 tagját – köztük Aroundeust – letartóztatták, és néhány hónappal később kivégezték.
Három hónapon át élt férfiként, anyja sem ismerte fel
Belinfante személyesen nem vett részt az akcióban (társai úgy gondolták, nem nőnek való egy ennyire kockázatos küldetés), és megúszta a letartóztatást, azonban jól tudta, csak idő kérdése, mire a Gestapo rátalál, ezért szó szerint kibújt a saját bőréből: levágta a haját, és férfinak álcázta magát, új személyazonosságával igyekezett eltűnni a szürke tömegben. Három hónapon át élt férfiként, mialatt ismerőseinél húzódott meg, álcája annyira jól sikerült, hogy saját elbeszélése szerint többször is összefutott édesanyjával, aki nem ismerte fel. Ez idő alatt kapcsolatai révén sikerült megszerveznie, hogy titokban kicsempésszék Hollandiából, és a belga, majd a francia határon keresztül eljuthasson a semleges Svájcba.
A kockázatos útra egy Tony nevű zsidó férfi kísérte el hősünket, a párosnak órákat kellett gyalogolnia a decemberi, fagyos Alpokon keresztül és egy jeges vizű folyón átúsznia meztelenül (ruháikat levették, nehogy elázzon), mire megérkeztek a szabadságot jelentő határra. A svájci hatóságok megkérdezték Belinfantét, hogy Tony a férje-e, mire ő az igazat mondva nemmel felelt, tudtán kívül megpecsételve társa sorsát: Svájc ugyanis nem sokkal korábban beszüntette az egyedülálló férfi menekültek befogadását, ezért Tonyt visszafordították Franciaországba, ahol a németek elfogták, és kivégezték. Friedát egész hátralévő életében kísértette hibás döntése.
A svájci hatóságok őt sem látták túlságosan szívesen, egykori zenetanára, Hermann Scherchen azonban elérte, hogy a csellistanőt befogadják egy montreaux-i menekülttáborba: hősünk itt töltötte a háború további részét, szabadidejében csellózni tanította a társait, és gyakran rendezett amatőr hangversenyeket számukra. A háború után Belinfante visszatért Amszterdamba, ahol nagy csalódással vette tudomásul, hogy a holland kormány mennyire minimálisan ismeri el az ellenállásban részt vevők érdemeit, ezért 1947-ben kivándorolt az Egyesült Államokba.
Mássága miatt távolították el egy kamarazenekar éléről
Újdonsült hazájában Frieda hamar munkát talált, a Kaliforniai Egyetem zenei fakultásán lett oktató, néhány évvel később pedig alapító művészeti vezetője és karmestere lett a nonprofit (tisztán adományokból működő) Orange megyei filharmonikus zenekarnak. Nyolc éven keresztül vitte sikeresen a társulatot, 1962-ben több vitás ügy miatt mégis távozásra kényszerült: a zenészek magasabb bért követeltek, és azt akarták, hogy fizessenek nekik a próbákért, amit Belinfante nem tudott garantálni, „természetellenes szexuális szokásai” pedig régóta szúrták az igazgatótanács szemét. A vezetőség egyébként is úgy gondolta, nagyobb presztízst adna a zenekarnak, ha egy férfi karmester dirigálná őket.
A kényszerű visszavonulását követő évtizedekben Belinfante távol tartotta magát a reflektorfénytől, magántanítványok oktatásából élt Laguna Beach-i otthonában, emellett a városka kamarazenei társulatának művészeti tanácsadójaként és impresszáriójaként működött. A kisváros kulturális életében betöltött fontos szerepéért hálából 1987-től Laguna Beach önkormányzata február 19-ét Frieda Belinfante-napnak nyilvánította; 1994-ben pedig az Amerikai Holokauszt Múzeum hivatalosan elismerte a holland ellenállás kötelékében végrehajtott embermentő tevékenységét. Frieda Belinfante egy évvel később, 90 éves korában hunyt el rákbetegségben az új-mexikói Santa Fében.
