zsidó - Dívány

Két gyermek sosem egyforma, még akkor sem, ha ugyanazok a szülei: a testvérek lehetnek olyanok, akár a tűz és a víz. Ez volt a helyzet a történelem egyik legkegyetlenebb emberével, Hermann Göringgel és öccsével, Alberttel is. Míg az idősebb a náci hatalom rettegett vezére és lelkes kiszolgálója volt, a fiatalabb, nevét felhasználva zsidókat mentett a biztos haláltól.

A titkos üzenet, mely a dachaui koncentrációs táborban készült „remény hegedűjében” rejlik, a túlélést és azt jelképezi, hogy még a legrosszabb körülmények között sincs lehetetlen.

A mi jelenünkből nézve a múlt borzalmai ellen harcolók tettei magasztosak és hősiesek, elképesztően bátrak és olykor vakmerőek. Pedig ők ugyanolyan emberek voltak, mint te vagy én. Tették a dolgukat egy rettenetes világban, bízva abban, hogy segíthetnek, életeket menthetnek. Nem gondoltak veszélyre, önzetlenül megtettek mindent, amit tudtak, emberek maradtak az embertelenségben.

Amikor új élet van születőben, az jobbára ünneplésre okot adó esemény, persze nem minden időben. Radnóti Miklós Töredék című verse pontosan erre rímel: „Oly korban éltem én e földön,/ mikor gyermeknek átok volt az anyja,/ s az asszony boldog volt, ha elvetélt…”

Nem egy olyan vallás van, amely tartózkodik a sertéshús fogyasztásától. De vajon mi az oka annak, hogy a zsidók, a muzulmánok, a hinduk és a buddhisták is nemet mondanak erre az állati alapanyagra?

1944. október 15. és 17. között fegyveres ellenállás bontakozott ki a 8. kerületi Népszínház utca és a Teleki tér környékén zsidó és antifasiszta felkelők, illetve az ellenük a nácikkal karöltve harcoló nyilasok között. A tragikus végű akció „Kis Varsó” néven vonult be a történelembe, bár még 80 évvel az események után is rengeteg a kérdőjel a részletekkel kapcsolatban.

Nyolcvan évvel ezelőtt, példátlan gyorsasággal, egyik napról a másikra tűnt el félmilliónál is több magyar zsidó, akik többsége már sosem kerülhetett ki a haláltáborok kegyetlen fogságából. Több mint két évtizede, 2001 óta minden évben április 16-án, amely 1944-ben a hazai zsidók gettóba zárásának első napja volt, a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezünk. Sükösd Anikó társadalomkutatóval, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójával és Papp Richárd kulturális antropológussal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensével beszélgettünk.

Gödön található az utolsó nagy kalapkészítő műhelyek egyike, ahonnan az izraeli és New York-i zsidók is rendelik a kalapjaikat.

Anna Essinger egy teljes iskolát menekített ki még a harmincas évek elején a náci Németországból: a bátor, zsidó származású tanárnő Nagy-Britanniában találta meg a gyermekek és saját maga új otthonát.

Nem túlzás azt állítani, hogy az élet minden területén találni olyan mély vallási és kulturális gyökerekkel rendelkező szokásokat, amelyek évezredek óta formálják a zsidóság életét és napjait. Noha mindet felsorolni nem is tudjuk, a kóser étkezésen túl most bemutatunk néhány ma is élő szokást, amely a kezdetektől fogva meghatározza a zsidók identitását és életmódját.

Ha szereted a lekvárt, akkor jó az esély arra, hogy ettél már Bonne Maman márkájút is, anélkül, hogy ismernéd ezt a sztorit, amely második világháborús embermentőkként állítja be a márka tulajdonosának családját.

A holokauszt egyik legelső és legborzalmasabb tömeggyilkossága Ukrajnában történt, ahol a megszálló német egységek és a velük kollaboráló helyi lakosok két nap leforgása alatt több mint 30 ezer zsidót öltek meg – Babij Jar tragédiáját később, a szovjet időkben diszkrét elhallgatás övezte.