Marcela és Elisa a katolikus egyház előtt keltek egybe, több mint száz évvel az azonos neműek házasságának legalizálása előtt.
Gobbi Hilda a Kádár-korszak legendás, Kossuth-díjas színésznője volt, a rádió Szabó család című hangjátéksorozatának Szabó nénije.
A holland Frieda Belinfante volt az első hivatásos női zenekarvezető-karmester Európában, hazája német megszállását követően pedig az ellenállásnak segített zsidó honfitársaik mentésében, miközben saját élete is veszélybe került. A Gestapo elől bujkálva a másságát nyíltan felvállaló csellistanő hónapokon keresztül férfinak adta ki magát.
Tormay Cécile a húszas években nem csak ellentmondásos irodalmi munkássága révén került a köztudatba: állítólag „természetellenes viszonyt” folytatott barátnőjével, Zichy Rafaelné Pallavicini Eduardinával, amiért bíróság elé is állt.
Mercedes de Acosta Hollywood számtalan női hírességével bújt ágyba az 1910-es évektől kezdve. Hódításait memoárregényében is megírta, amivel magára haragította egykori szeretőit – köztük az isteni Garbót is.
Miért viszonyultak elnézőbben a leszbikusokhoz, mint a meleg férfiakhoz? Hol és hogyan találkoztak a melegek a hetvenes-nyolcvanas években? Cikkünk második részéből kiderül.
A forradalmat követő megtorlás időszakában ki lehet-e mondani az igazságot? Ki lehet-e lépni a napfényre ebből a sötétségből egy olyan titokkal, amit az akkori rendszer és társadalom mélyen elítélt? A magyar filmtörténet egyik méltatlanul elfeledett filmje Makk Károly Egymásra nézve című drámája, amely az első hazai film (és az egyetlen rendszerváltás előtti), ami rivaldafényben részesít egy azonos neműek közötti szerelmet, és nem mellesleg elsőként jelenti ki, hogy 1956 forradalom volt.
Patty Onderko családjában a gyerekeknek két anyjuk van, apjuk pedig egy sem. Elmondja, milyen az élet leszbikus szülőkként.
2019. január 19-én vállalhatatlan programot sugárzott az M5 kulturális csatorna. A köztévé adásában önjelölt szakértők beszélgettek arról, hogyan lehetne meggyógyítani a meleg vagy leszbikus embereket. A műsort eddig is sokan kritizálták, az Athenaeum Kiadó pedig egy frissen megjelent regényt küldött el a műsor résztvevőinek. Csak a könyvekben találkozni ilyen szomorú történetekkel? Milyen Magyarországon LMBT serdülőnek lenni?
Jócskán elmúltam 20 éves, amikorra tagadhatatlanná vált előttem, hogy leszbikus vagyok. Pedig addigra túl voltam én már sok mindenen: kiskoromtól fogva rajongva szerettem a tanárnőimet, bizseregve néztem a tévében a Xénát, szuperközeli barátságaim voltak lányokkal, és ha két kiscsaj csókolózni kezdett a diszkóban, az egyikük tuti én voltam. A fiúkkal való, egyébként nem is kevés randizási kísérleteim viszont rendre érdektelenségbe torkolltak. Mégis miért esett le ilyen sokára az, ami ennyire nyilvánvaló? És miért nem vagyok ezzel egyedül, különösen a nők között?
Régebbi kutatások kimutatták, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (röviden LMBT) emberek speciális egészségügyi kockázatokkal szembesülnek életük során: körükben magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedések, a függőségek, a szorongás vagy éppen a depresszió veszélyének való kitettség. A lista sajnos folytatódni látszik: egy nemrég megjelenő kutatás újabb nehézséget tárt fel, amely érintheti a közösség tagjait.
2019. január 16-án tabudöntögetőnek szánt műsor ment le a köztévé M5 kulturális csatornáján. Az adásban arról beszélgettek a résztvevők, hogy miként lehet meggyógyítani a többségitől eltérő szexuális irányultságú embereket, és azokat, akiknek a nemi identitása eltér a számukra születéskor kijelölt nemtől, azaz transzneműek. Megváltoztathatók ezek a sajátosságok? Etikus reparatív terápiákat folytatni egy szakembernek?
