Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A világ első, halottat ábrázoló képe lenne ez az 1840-ben készült felvétel? Nem egészen: ugyan nagyon úgy tűnik, mintha a fotón szereplő férfi a másvilágra távozott volna, valójában nagyon is élt a kép készítésekor. Jópofa átverésről van szó, amely a maga módján beírta magát a fotográfia történetébe – alkotója, Hippolyte Bayard nemcsak az első hamisított fényképet, de az első (fél)aktfotót is magáénak tudhatja.
Majdnem ő lett a fotográfia atyja
Minden tudománynak és művészeti ágnak megvannak a maga nagy vesztesei, a fotográfia területén ezt a kétes dicsőséget a francia Hippolyte Bayard tudhatja magáénak. Az 1801-ben született hivatalnok, szenvedélyes botanikus és feltaláló az 1830-as évek végén kikísérletezte saját fotográfiai eljárását, mellyel rövid, alig 20 perces expozíciós idővel volt képes fényképeket készíteni, azonban François Arago fizikus-csillagász meggyőzte őt, hogy várjon, mielőtt bemutatná azt a Francia Akadémia tagságának.
Bayard nem tudta, hogy Arago jó barátságot ápol egy Louis Daguerre nevű úrral, aki éppen akkoriban talált fel egy hasonló eljárást, és a fizikus segítségével 1839 januárjában sikeresen demonstrálta is azt az akadémia színe előtt: a francia állam évi 6000 frankos évjáradékot biztosított Daguerre-nek a találmány jogáért cserébe, majd augusztusban a világnak ajándékozta azt, hogy bárki szabadon foglalkozhasson fényképezéssel.
Ugyan a Bayard által kifejlesztett ún. direktpozitív eljárás egyszerűbb és jóval olcsóbb is volt a dagerrotípiánál, támogatók híján nem versenyezhetett a népszerű riválissal – a feltaláló nem csupán veszített Daguerre-rel szemben, de sem az akadémia, sem mások nem voltak hajlandók elismerni őt a fotográfia úttörőjeként, ami további olaj volt a tűzre. A mellőzött és büszkeségében sértett Bayard a következő évben több portréfotót – köztük saját önarcképeit – és egyéb felvételt készített, hogy bizonyítsa, saját eljárása legalább annyira alkalmas a különböző témák (viszonylag) gyors és élethű leképezésére, mint Daguerre-é, júliusban még kiállítást is rendezett képeiből, azonban így sem ért el különösebb sikert.
Az oszlásnak indult hulla nagyon is életben volt
Bayard 1840 októberében végső elkeseredésében úgy döntött, frappáns átveréssel próbálja felhívni magára a riválisok és a világ figyelmét: Önarckép vízbe fúltan című képén, melyet alaposan beállított, mind önmagát, mind a hátteret, a szöget és a hangulatot pontosan belőtte, halottnak tettette magát. A fekete humorban nem szűkölködő alkotó a fotót az alábbi szöveg kíséretében küldte el az akadémia illetékeseinek:
„Az itt látható holttest Hippolyte Bayard feltaláló földi maradványa, aki három éven keresztül fáradhatatlanul dolgozott a kép készítéséhez is használt fotográfiai eljáráson. A kormány, mely túlságosan is jótékony volt Monsieur Daguerre-hez, egy árva garast sem adott Monsieur Bayard-nak, ezért a szerencsétlen pára vízbe fojtotta magát bánatában. Mily szeszélyes az emberi sors! A holttest három napja a hullaházban hever, azonban egész mostanáig senki sem jelentkezett érte. Hölgyeim és uraim, jobb, ha elkerülik a tetemet, ha kedves önöknek orruk egészsége, ugyanis, mint a képein is látható, a kezek már oszlásnak indultak.”
Az akadémia hamar rájött az átverésre
Bayard azt remélte, az Akadémia legalább posztumusz erkölcsi kárpótlásban részesíti és elismeri őt a fotográfia (egyik) atyjának, azonban csalódnia kellett: a tagok gyorsan rájöttek, hogy a „vízbe fúlt” feltaláló valójában nagyon is életben van, így elmaradt a tiszteletadás. A jópofa fricskával azonban Bayard mégis beírta magát a fotográfia történetébe, az Önarckép vízbe fúltan-t tekinthetjük ugyanis az első fényképes átverésnek, szándékosan meghamisított, manipulált „fake news” felvételnek, emellett – mivel „hullaként” nem viselt inget, sem trikót – az első (fél)aktfotónak is.
Az 1887-ben, 86 évesen elhunyt feltaláló később sikeresen túllendült kezdeti csalódottságán, és aktív szerepet játszott hazája fényképészeti életében, alapító tagja volt a Francia Fotográfiai Társaságnak, a kormány megbízásából pedig számos építészeti remekművet és történelmi emléket örökített meg az utókor számára.
