Míg korábban pár kulcsszó volt a Google keresés, ma sokszor hosszú, összetett, kacifántos mondatokban fogalmazzuk meg, amit keresünk – legyen szó a Google-ről vagy a ChatGPT-ről. Ám ennek meglehetnek a maga veszélyei.
A történelem során egészen szélsőséges határokon belül alakult a női szépségideál, az azonban minden időszakban egyértelmű volt, hogy a vágyott külsőhöz a legtöbben igyekeztek igazodni. Néha egészen hajmeresztőnek tűnő praktikákat vetettek be, hogy elérjék a célt.
A világ első, halottat ábrázoló képe lenne ez az 1840-ben készült felvétel? Nem egészen: ugyan nagyon úgy tűnik, mintha a fotón szereplő férfi a másvilágra távozott volna, valójában nagyon is élt a kép készítésekor. Jópofa átverésről van szó, amely a maga módján beírta magát a fotográfia történetébe – alkotója, Hippolyte Bayard nemcsak az első hamisított fényképet, de az első (fél)aktfotót is magáénak tudhatja.
Az új technológiák gyakran félelmet keltenek a társadalom újdonságokra kevésbé nyitott részében – elég csupán az 5G körüli mendemondákra és összeesküvés-elméletekre gondolni –, és ez a múltban sem volt másként: a vasúti közlekedés hajnalán elterjedt a bizarr nézet, miszerint a vonatozás súlyos nőgyógyászati következményekkel járhat a hölgyekre nézve.
2019. január 16-án tabudöntögetőnek szánt műsor ment le a köztévé M5 kulturális csatornáján. Az adásban arról beszélgettek a résztvevők, hogy miként lehet meggyógyítani a többségitől eltérő szexuális irányultságú embereket, és azokat, akiknek a nemi identitása eltér a számukra születéskor kijelölt nemtől, azaz transzneműek. Megváltoztathatók ezek a sajátosságok? Etikus reparatív terápiákat folytatni egy szakembernek?
Drága barátaim, kedves majmok – Állati egypercesek címmel jelent meg dr. Csányi Vilmos biológus, etológus, egyetemi tanár legújabb könyve. A szórakoztató olvasmányban nem a címszereplő majmok viszik el a show-t: a könyv fejezetei saját fajunk jobb megértéséhez visznek közelebb. A munkából ugyanis nemcsak az derül ki, hogy kockázatkerülő viselkedésünk evolúciós örökség, de az is, hogy a fake news térnyeréséért, az oltásszkeptikusságért és az individualizáció gyorsulásáért részben a modern kor vívmányait tehetjük felelőssé.
A közösségi média egyre nagyobb teret nyer a tudományos életben is, ez alól a történelemtudomány sem kivétel. De vajon mennyire hasznos vagy káros a Facebook, a Twitter és más közösségi platformok a történészek számára?
A kínai Vuhanból decemberben indult koronavírus-járvány (2019-nCoV) hírével tele van a hagyományos és az internetes sajtó – nem véletlen, hogy megannyi hamis hír és pánikkeltő riogatás látott napvilágot. Mindig vizsgáld meg a forrást, és tájékozódj a tényekről, mielőtt bedőlnél nekik.
Izgalmas amerikai kutatás látott napvilágot még 2004-ben. Renita Coleman és Lee Wilkins azt vizsgálták, hogy a különböző szakmák képviselői hol állnak erkölcsi fejlettség tekintetében. Akkor az újságírók a filozófusok, az orvostanhallgatók és az orvosok mögött az előkelő 4. helyen végeztek. Egy új tanulmány szerint azonban azóta sokat romlott a helyzet.
A fenti kép olyan, mintha egy gömb és egy homokóraszerű alakzat súrlódna egymásnak, a valóságban azonban az ábra teljesen statikus. Amikor az optikai csalódást elkezdték megosztani a neten, a legtöbb poszt arról szólt, hogy az illúzió általunk észlelt mozgási sebessége összefügghet a stressz-szintünkkel, sőt, még mentális problémákat is jelezhet. Mennyi igaz mindebből?
Az internetes álhíroldalak, a politikai tartalmú propagandacikkek és más manipulatív sajtótartalmak könnyen félrevezetnek. Az agyunk ugyanis elfogultan dolgozza fel az információkat.
A fake news és az internetes kamutartalmak korában már a saját szemünknek sem hihetünk. A deepfake néven elhíresült álvideók lényege, hogy bárki szájába adhatunk bármilyen tartalmat, illetve bármilyen szituációba belehelyezhetünk bárkit. Miként ássa alá a demokráciát és ködösíti el az igazságot a deepfake-jelenség?
