Amikor az újságírás és az etika kérdésében szabadjára engedjük a gondolatainkat, sokféle képzettársítás az eszünkbe juthat. Ha a pletykalapok, a lejárató kampányok, az álhírek vagy a propagandatermékek villannak be, rögvest elkezdhetjük a fejünket csóválni. Ám kétségtelenül vannak olyan műfajok és képviselők, akik máig fontos ellenőrző funkciót töltenek be a mindenkori hatalmi elittel szemben, mert folyamatosan számonkérik a demokratikus, az átlátható, az igazságos működést. Köztük vannak azok a gondolkodók is, akik képesek a közvélemény figyelmét egy-egy problémára irányítani, s ezen keresztül nyomást gyakorolni és változásokat elérni.
A szakma persze folyamatosan változik, ahogyan azt Patrick Ferrucci, a Colorado-Boulder Egyetem professzora is kiemeli. „Az elmúlt években a fő kutatási területem az újságírók identitása volt: az, hogy mit jelent számukra profinak lenni a médiaiparban. Számos tanulmány mutatott abba az irányba, hogy az erről való vélekedések jelentős átalakuláson mentek keresztül az utóbbi időben” – nyilatkozta a PsyPost munkatársának a szakember, aki kollégáival 171 amerikai újságíró erkölcsi dilemmákra adott válaszait vizsgálta frissen publikált tanulmányában, és hasonlította össze egy korábbi kutatás eredményeivel.
Mi történt a kutatásban?
Az internetes vizsgálatba az Online News Association nevű szervezet főállású újságíró tagjai közül toboroztak résztvevőket. Az elért személyek különböző médiumoknál dolgoztak: rádiónál, nyomtatott vagy online sajtóban. 57 százalékuk volt diplomás, nagyjából fele-fele arányban voltak köztük nők és férfiak. A résztvevők egyik csoportja olyan kérdéseket kapott a tulajdonképpeni vizsgálatot megelőzően, amelyben újságíróként nevezték meg, ezzel előfeszítve (mozgósítva) az újságírói identitást, míg a másik csoportnál nem volt ilyen típusú ráhatás. A kutatók egy ellenőrző feladatot is becsempésztek a rendszerbe, hogy biztosak lehessenek abban, hogy a szakmai identitás valóban előtérbe került az inger hatására: azok a személyek, akiket a rövid kérdőívben újságíróként címkéztek, kritikusabban viszonyultak egy hír szövegéhez, mint a többiek. Ferrucci és csapata arra volt kíváncsi, hogy az újságírói identitás mozgósítása mekkora hatással van egy erkölcsi fejlődést mérő feladatsorban mutatott teljesítményre. A James Rest által kidolgozott ún. Kimenetmeghatározó Teszt (Defining Issues Test, röviden DIT) különböző etikai dilemmákat mutat be, és arra kéri a válaszadót, hogy 12 kijelentést rangsoroljon az alapján, hogy mennyire volt fontos a döntése meghozatalában. A kapott eredményekből a kutatók nyernek egy olyan mérőszámot, ami a teszt hátterét képező elmélet szerint a morális fejlettségüket mutatja.
Honnan hova vezethet az erkölcsi fejlődésünk?
A témakör máig legismertebb elmélete – amely a fenti mérőeszköz kifejlesztésére is hatással volt – Lawrence Kohlberg nevéhez fűződik. Ő a morális fejlődés 6 szakaszát különböztette meg.
- 6-7 éves korunkig az ún. heteronóm erkölcs jellemző ránk, ami azt jelenti, hogy a tekintélynek engedelmeskedünk, igyekszünk elkerülni a személyek és a tárgyak fizikai károsodását, főleg azért, mert félünk a büntetéstől.
- Ezt követően a moralitásunkat az individualizmus kezdi uralni, azaz csak akkor követünk szabályokat, ha azok egybecsengenek az érdekeinkkel.
- A harmadik szakaszban a viselkedésünket a kölcsönös személyközi elvárások vezérlik: igazodunk a szerepeinkhez, és törődni kezdünk másokkal.
- A következő szakaszban egyre tágul a perspektívánk, s itt már az fog helyesnek minősülni, ami a társadalom, a csoport, az intézmények jóllétéhez hozzájárul.
- Az 5. és 6. szakasz a posztkonvencionális szinthez tartozik, ahova nem jut el mindenki a fejlődése során. Ez egyre inkább arról szól, hogy belátjuk, hogy a társadalom és az egyes csoportok szabályai viszonylagosak lehetnek, funkciójuk van, és képesek vagyunk ezekkel szembemenni akkor, amikor meggyőződünk arról, hogy korlátozzák a szabadságunkat, aláássák az emberi méltóságunkat vagy veszélybe sodorják az életünket, a jövőnket.
A morális érvelés nem képezi részét az újságírásnak?
A kutatók nem találtak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy azok az újságírók, akik elő voltak feszítve a szakmai identitásukra, etikusabban gondolkodtak volna, mint akik nem. Tehát nem mutatkozott különbség a zsurnaliszták eredményeiben az alapján, hogy emlékeztették-e őket a hivatásukra. Ferrucci szerint ebből arra lehet következtetni, hogy „a morális érvelés alkalmazása az újságírók számára nem a hivatásukhoz kapcsolódó funkció”. Azonban itt 2 eset is elképzelhető: vagy nem függ össze a moralitás az újságírással, vagy annyira a személyiség részévé válik ez a hivatásbeli követelmény, hogy egy idő után a szakmaiságra való emlékeztetés nélkül, a helyzetek sokféleségében is spontán módon megnyilvánul.
Mi határozza meg, hogy kik a fejlettebb moralitású újságírók?
Ferrucci és kollégái gyakorlatilag nem találtak statisztikai értelemben is érvényes összefüggéseket arra vonatkozóan, hogy kik a tipikusan magasabb szintű erkölcsi gondolkodással bíró újságírók. Sem az életkor, sem az iskolai végzettség nem járt együtt a teszten nyújtott pontszámokkal, ahogyan az sem, hogy milyen típusú orgánumnál (független vs. üzletlánchoz tartozó) dolgozott valaki és mennyire volt a munkahelye profitorientált. Ezzel szemben Coleman és Wilkins még 2004-ben 5 faktort tudott elkülöníteni, amik hatással voltak arra, hogy az általuk vizsgált 249 újságíró közül kinek volt fejlettebb a morális gondolkodása. Etikusabban tudtak gondolkodni azok, akik oknyomozó anyagokat írtak, szabad kezet kaptak a témáik megválasztásában, mérsékelten voltak vallásosak, volt egy erős belső érzetük arról, hogy mi helyes és mi nem, valamint nem tartották mindenekfelett állónak a szabályokat és a törvényeket, hanem inkább egyetemes értékek (szabadság, emberi méltóság) vezérelték a cselekedeteiket.
Két kutatás, csökkenő tendencia
A Ferrucci-féle, 2019-ben megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy az általuk bevont 171 amerikai újságíró pontszáma (átlag = 41,61, szórás = 12,68) lényegesen kevesebb, mint a Coleman és Wilkins kutatásában 15 évvel ezelőtt szereplő 249 személy eredménye (átlag = 48,68, szórás = 12,29). Bár a számok között valóban kirajzolódik különbség, fontos észben tartanunk, hogy csupán kettő, kevés résztvevővel dolgozó vizsgálatból még az amerikai újságírók morális fejlettségére sem érdemes messzemenő következtetéseket levonnunk, hát még a Magyarországon élő médiamunkások sajátosságaira nézve. Sajnos erre vonatkozó adatokat nem találtunk, de a véleményedre nagyon kíváncsiak vagyunk. Szavazz!
Szerinted mennyire fejlett a magyar újságírók morális gondolkodása?
Lehet, hogy a világ változik
Az újságírók 41 pont körüli átlaga Ferrucci szerint még mindig a populációs átlag felett helyezkedik el, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az esetleges csökkenő tendencia speciálisan a médiában dolgozókra jellemző-e, vagy inkább az USA társadalmának jelenlegi állapotát tükrözve ezen a területen is leképeződik. Azt sem tudhatjuk, hogy a morális gondolkodás fejlettsége milyen cselekvésekhez vezetne a való életben – más dolog elmélkedni egy dilemmáról és más a tettek mezejére lépni. Persze aligha várhatunk el kimagaslóan etikus újságírást valakitől, aki már a gondolatok szintjén elakad. Ugyanakkor biztosan vannak szép számmal olyanok is, akik vélt vagy valós gazdasági kényszerből félreteszik az elveiket és legyártják azokat az anyagokat, amiket elvárnak tőlük, még ha valahol nem is értenek velük egyet.
