Az emberiség történetét végigkísérte az ellenségkép gyártása, démonizálása és a befolyásolható tömegek érzelmeire kihegyezett propaganda.
Egy második világháborús brit propagandaplakátból vált a 21. század egyik legelterjedtebb, leginkább parodizált és egyben ikonikus grafikai motívuma. Ha eddig nem is tudtad, te is biztosan találkoztál vele, akár bögréken, pólókon vagy netes mémekben.
Dél-Korea leszereli a határ menti hangszórókat, amelyek évekig K-popot és propagandát sugároztak északi szomszédja felé.
1938 szeptemberében megjelent egy érdekes írás az amerikai Story magazin hasábjain. A történet egy San Franciscóban élő amerikai zsidó és Németországba visszatért hajdani üzleti partnere levélváltásából bontakozik ki, Németország fasizálódását mutatja be. Az alig pár oldalas alkotás akkor hatalmas figyelmet kapott, majd a rá következő 60 évben szinte meg is feledkeztek róla. Kathrine Kressmann Taylor Címzett ismeretlen című levélregényéről írtunk.
A KÖZDOK-os oktatófilmek, amiket a szocializmusban láthattunk, egy halom díjat, oklevelet nyertek hazai és külföldi – cannes-i, velencei, varsói, belgrádi – fesztiválokon. Témájuk elsősorban a közlekedéssel kapcsolatos műszaki és idegenforgalmi kérdések feldolgozása volt.
Találj valakit, aki úgy néz rád, mint Rákosi Mátyás a búzakalászra – olvashatjuk az interneten a tréfás társkeresési tanácsot, mely ékes bizonyítéka, hogy a kommunista diktátorról készült propagandafelvétel, amin Rákosi éppen a búzatermést vizsgálgatja hatalmas áhítattal, a magyar fotótörténet egyik leghíresebb (vagy inkább hírhedtebb) alkotásának számít. De hogyan került Rákosi a búza közé, mennyit szépítettek a képen, és mi köze van a történethez az ország fitneszgurujának?
Sokan a második világháború emblematikus képének tartják a felvételt, melyen egy asszony látható, aki sírva szalutál a hazáját elfoglaló, bemasírozó német hadseregnek. A fotó a gyakori értelmezés szerint a diktátorok hódítási vágyának áldozatul eső civil lakosság keserű sorsát jeleníti meg, valójában azonban éppen ellentétes érzelmeket ábrázol, és még csak nem is a világháború alatt készült.
Nem csupán a könyveknek, de a tárgyaknak, így a Szovjetunió által visszaadott ’48-as honvédzászlóknak is megvan a sorsuk. Olyan múzeumi tárgyak ezek, amelyeket nem egy ízben diplomáciai és propagandacélokra használtak az 1940-es években. A zászlók visszaadása 1948-ban furcsa módon éppen március 15-éről vonta el a figyelmet.
Jankó Piroska és Tóth Ilona neve a korabeli médiában egyet jelentett a kegyetlenséggel. Esetük jól mutatja, hogyan használták a női „elkövetők” személyét a tiszta forradalom mítoszának átírására a megtorláshoz kötődő propagandában.
A gazdasági egyenlőtlenségek sokkal több mindent jelentenek annál, mint hogy néhány embernek túl sok, míg másoknak túl kevés pénze van. Az anyagi különbségek nemcsak a fizikai és a mentális egészségünket, az érdekérvényesítő képességünket és a gyerekeink számára kínált lehetőségeket befolyásolják, hanem azt is, hogy mennyire igazodunk el a minket körülvevő társadalom működésében. Ez a tudás pedig kezd ritka kiváltsággá válni, aminek komoly következményei vannak.
Izgalmas amerikai kutatás látott napvilágot még 2004-ben. Renita Coleman és Lee Wilkins azt vizsgálták, hogy a különböző szakmák képviselői hol állnak erkölcsi fejlettség tekintetében. Akkor az újságírók a filozófusok, az orvostanhallgatók és az orvosok mögött az előkelő 4. helyen végeztek. Egy új tanulmány szerint azonban azóta sokat romlott a helyzet.
Családok millióinak életére nyomta rá a bélyegét a kínai egykepolitika, ami harmincöt éven keresztül próbálta mesterséges úton szabályozni a születések számát az ázsiai országban.
