Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Találj valakit, aki úgy néz rád, mint Rákosi Mátyás a búzakalászra – olvashatjuk az interneten a tréfás társkeresési tanácsot, mely ékes bizonyítéka, hogy a kommunista diktátorról készült propagandafelvétel, amin Rákosi éppen a búzatermést vizsgálgatja hatalmas áhítattal, a magyar fotótörténet egyik leghíresebb (vagy inkább hírhedtebb) alkotásának számít. De hogyan került Rákosi a búza közé, mennyit szépítettek a képen, és mi köze van a történethez az ország fitneszgurujának?
Zala megyei „turné” közben készült a kép
A virágzó személyi kultusz jegyében az 1950-es évek első felében szinte minden iroda és munkahely falán ott lógott az ország teljhatalmú vezetője, Rákosi „elvtárs-bajtárs” portréja – a szándékosan rendkívül pátoszosra sikerült "búzakalászos" kép különösen népszerűnek bizonyult erre a célra, hiszen jóságos, gondoskodó „atyuskaként” ábrázolta az állampárt hatalomittas és paranoiás főtitkárát. A fotó azonban még a teljes kommunista hatalomátvétel előtt, 1947 júniusában készült, amikor Rákosi államminiszterként és miniszterelnök-helyettesként működött Dinnyés Lajos kormányában.
A történet szerint a politikus Zala megyében látogatta a falvakat, amikor egy búzamező mellett elhaladva azt kérte a sofőrtől, álljon meg néhány percre, ugyanis könnyítenie kell magán – miközben Rákosi a dolgát végezte a gabona - valójában zab - között, a kíséretében utazó hivatalos fotósának, Bass Tibornak hirtelen fantasztikus ötlete támadt; megkérte munkaadóját, néhány kép erejéig tegyen úgy, mintha átszellemülten szemlélné a bőséges, új termést szimbolizáló kalászokat. Természetesen lehetséges, hogy a pisiszünetről szóló rész csupán városi legenda, a zabmező mindenesetre tökéletes helyszínnek bizonyult, a propagandafotós felvétele pedig hamarosan országos ismeretségre tett szert.
Az eget is drámaibbá tették utólag
Az 1909-ben született Bass eredetileg optikusműszerésznek tanult, az 1920-as évektől azonban folyamatosan részt vett a különböző baloldali szervezetek munkájában, mozgalmi tevékenysége keltette fel érdeklődését a szociofotózás iránt, képei idehaza és külföldön is jelentős visszhangra találtak. A világháború alatt internálótáborba zárták – ahol érzékletes képeken örökítette meg a tábor mindennapjait –, később németországi lágerekben raboskodott, Budapestre hazatérve a MAFIRT (Magyar Filmipari Rt.) fotórészlegének vezetője lett, dolgozott a Szabad Nép és a Szabad Föld számára is.
Nem csoda, hogy Rákosi bízott a rendkívül tehetséges és ideológiailag is megbízható fotóriporter képességeiben, és személyes propagandafotósává tette őt: Bass feladata volt, hogy az alacsony és elhízott, golyófejű, kifejezetten csúnya ábrázattal rendelkező párt-, majd országvezetőt minél előnyösebb színben ábrázolja a fényképeken. A fotós a híressé vált "búzakalászos" képen is igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a cél érdekében: az eget sokkal hatásosabbá retusálta és eltüntette Rákosi zakójának hajtójáról a Magyar Kommunista Párt (MKP) jelvényét, a szervezet ugyanis a következő évtől a szociáldemokratákat erőszakosan magába olvasztva Magyar Dolgozók Pártjaként (MDP) működött tovább.
A „vizelős történet” másik változata szerint Rákosi bal kezét is utólag, trükkel illesztették rá a képre, ugyanis a kioldógomb elkattintásakor is éppen kisdolgát végezte, ez azonban kétségtelenül hamis információ, pusztán városi legenda.
A híres-hírhedt fotó a 2010-es évek elején került kis időre újra a reflektorfénybe, amikor Schobert Norbert fitneszvállalkozó és testvére, Bauer Éva egy tévériportban azt állították, a felvételt édesapjuk, Bauer Sándor készítette, mire az 1973-ban autóbalesetben elhunyt Bass Tibor örökösei jogi úton támadták meg a testvérpár kijelentését: a bíróság a felperesnek adott igazat, és helyesbítésre kötelezte a Schoberték állítását tényként közlő tévécsatornát.
