Miért él nagy lábon, aki szórja a pénzt?

Olvasási idő kb. 1 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Nagy lábon él – mondjuk arra az emberre, aki fényűző, költekező életmódot folytat, szereti a luxust és nem sajnálja a pénzt semmire. De mi köze a lábméretnek a vagyonhoz és a pénzköltési szokásokhoz? A szólás eredete egy furcsa középkori divathóbort.

A 12. században élt V. Gottfried, Anjou grófja – ragadványnevén Jóképű, illetve Szép Gottfried – a történet szerint állandó tyúkszembántalmakkal küzdött, és azért, hogy megkönnyítse életét, lábméreténél jóval nagyobb, aránytalanul hosszú cipőket készíttetett magának – írja Bárdosi Vilmos nyelvész. A Plantagenêt-dinasztia megalapítójának számító francia nemes furcsa lábbeliviselési szokásait a környezete is utánozni kezdte, idővel pedig országos, sőt, nemzetközi divat vált belőle: mindenki hatalmas, előrenyúló cipőkben járt, melyek orrát idővel hátrakunkorították.

V. Gottfried, Anjou grófja (1113–1151)
Fotó: Wikimedia Commons

Az egyház nem nézte jó szemmel ezt a divathullámot, a hosszúkás cipők ugyanis nehezítették a térdepelve imádkozást, a vacsoraasztalnál pedig erotikus játékokra csábították viselőjüket – több helyütt, például a párizsi Sorbonne Egyetemen betiltották a botrányos lábbeliket, végül a viták csillapítására a franciák törvényben szabályozták a cipők méretét.

Az előírás szerint a nép egyszerű gyermekei maximum 25-30 centiméter hosszú cipőt viselhettek, az arisztokratáknak ezzel szemben 60 centiméteres hossz is megengedett volt, a király és a hercegnők számára pedig egyáltalán nem volt korlátozás: ennek nyomán terjedt el a franciában és később több más európai nyelvben (a magyar mellett például a lengyelben és a németben) a szólás, mely szerint gazdag, előkelő rangot jelent, ha valaki nagy lábon élhet.

Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!

Divany könyv

Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!

A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.

Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!

hirdetés

Rudolf Dániel
Rudolf Dániel
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Sokan nem tudják, hogy visszafordítható ez a látást érintő népbetegség: a műtét lehet a megoldás

Világszerte a szürkehályog felelős a legtöbb látásvesztéssel járó megbetegedésért, amely az idősödő társadalomban egyre több embert érint. Sokan mégis halogatják a vizsgálatot, pedig a fehérjék összecsomósodása miatt kialakuló lencsehomályosodást semmilyen gyógyszer vagy szemüveg nem tudja megállítani. A modern szemészet segítségével azonban ez az állapot teljesen visszafordítható: az ultrahangos és lézeres mikroműtéti technikák nemcsak biztonságosan és gyorsan adják vissza a tiszta látást, de a beültetett csúcstechnológiás műlencsékkel a korábbi fénytörési hibák is korrigálhatók.

Testem

Hiába szeded, ártasz vele: így fordul a D2-vitamin tested ellen

A D-vitamin fontosságát ismerjük, de kevesebbet tudunk annak formáiról. A táplálékkiegészítőkben többnyire D2 formával találkozhatunk, amelyről friss kutatások azt találták, hogy gátolja a D3 forma hasznosulását, ezzel rontva a D-vitaminból képzett kalcitriol nevű, hormonhatású vegyület előállítását.

Világom

Egy lélek sem lakik a menekülő keresztények szigetén: ma már csak egy magányos templom őrzi Nozaki titkát

Több mint 250 éven át titokban őrizték hitüket azok a japán keresztények, akik a hatóságok elől az ország legtávolabbi szigeteire menekültek. Nozaki az egyike volt azoknak az elszigetelt menedékhelyeknek, ahol a kereszténység követői a vallási tilalom ellenére is fenn tudták tartani közösségeiket. Noha a Nagaszaki prefektúrához tartozó apró sziget ma már lakatlan, különös múltja miatt mégis sokan kíváncsiak rá.

Világom

Betiltották a középkorban a gombot: nők nem viselhették

A pazarlás visszaszorítása érdekében egészen szélsőségesnek tűnő rendelkezések korlátozták a középkori olasz városok lakóinak kinézetét. Többek között gombot sem hordhatott mindenki, de a hajviseletet és az otthoni öltözködést is szabályok közé szorították.