Fűbe harap – mondjuk a gyilkosság áldozatává vált vagy harcban meghalt személyre, illetve azokra, akik végzetes vereséget szenvednek, és örökre eltűnnek az útból. Miért éppen a füvet harapják az ilyen módon szerencsétlenül járt emberek – mai Szófejtőnkben ennek jártunk utána.
Rakoncátlan gyerek – mondjuk a fékezhetetlenül rendetlenkedő, fegyelmezetlen, viselkedni nem tudó gyerekre, aki semmibe veszi a magatartás és az illem szabályait. De mi tesz valakit rakoncátlanná, vagyis honnét ered ez a furcsán hangzó szófordulat?
Szerencsétlen flótás – mondjuk kissé lesajnáló módon arra a jóakaratú, de balszerencsés emberre, akinek szinte soha semmi sem sikerül. De ki lehetett az a flótás, és miért volt ennyire híján a szerencsének? Ennek jártunk utána.
Olcsójános, mondjuk a zsugori, fukar emberre, aki igyekszik mindennel spórolni, és gyakran a végletekig ódzkodik tőle, hogy nagyobb pénzt adjon ki. De ki lehetett „Olcsó János”, ha létezett egyáltalán? Ennek járunk utána mai Szófejtőnkben.
Elveti a sulykot az az ember, aki túllép a normálisnak számító mértéken, helytelen túlzásra vetemedik, a kelleténél jobban elragadtatja magát – de mi az a sulyok, miért vetik el, és hogyan kapcsolódik mindez a régi mesterségekhez?
Kék vér folyik az ereiben – gyakran így jellemezzük azokat az előkelő, arisztokrata személyeket, akik évszázadokra visszanyúló, igazi patinás nemesi családból származnak. De tényleg más színű a vére az arisztokratáknak, mint a „közönséges” embereknek? Honnét ered ez a jól ismert kifejezés?
Vigyorog, mint a fakutya – mondjuk arra az emberre, aki bárgyún, ostobán, gyakran minden ok nélkül vagy éppen gonosz szándékkal vigyorog szélesen. De mi lehetett a fakutya, és mi köze ehhez a kissé bugyuta arckifejezéshez? Ennek jártunk utána.
Tűkön ül az az ember, aki kínzó türelmetlenséggel, nyugtalanul feszengve vár valamire, vagy éppen várja reménykedve valaminek a végét – de mi köze a tűnek az idegeskedéshez, szorongáshoz, és miért teszel tűvé mindent, amikor keresel valamit? Mai Szófejtőnkben ennek járunk utána.
Várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön – mondjuk arra az emberre, aki különösebb munka, erőfeszítés nélkül szeretne eredményt elérni, nem tesz semmit, mégis elvárja, hogy teljesüljenek a kitűzött vágyai, céljai. De miért pont a sült galambok kelnek szárnyra a jól ismert szólásmondásban? Ma erre keressük a választ.
Egy frászkarikát! – kiáltjuk dühösen, amikor nyomatékosan szeretnénk valamit elutasítani, elhárítani magunktól. A kissé vulgáris kifejezés eredete a népi babonák világába visz minket, ide utazunk mai Szófejtőnkben.
Nagyon pipás vagyok! – kiáltasz fel, amikor valamilyen kellemetlen dolog miatt dühbe gurulsz, nagyon ideges leszel, csak úgy forr benned az indulat. Miért éppen pipásnak nevezi a köznyelv a mérges embert? Mai Szófejtőnkben erre keressük a választ.
Nagy lábon él – mondjuk arra az emberre, aki fényűző, költekező életmódot folytat, szereti a luxust és nem sajnálja a pénzt semmire. De mi köze a lábméretnek a vagyonhoz és a pénzköltési szokásokhoz? A szólás eredete egy furcsa középkori divathóbort.
