Rakoncátlan gyerek – mondjuk a fékezhetetlenül rendetlenkedő, fegyelmezetlen, viselkedni nem tudó gyerekre, aki semmibe veszi a magatartás és az illem szabályait. De mi tesz valakit rakoncátlanná, vagyis honnét ered ez a furcsán hangzó szófordulat?
A kifejezés, melyet nemcsak melléknévként, de igeként – rakoncátlankodik – és főnévként – rakoncátlanság – is gyakran használ a köznyelv, a régi paraszti életből, a mezőgazdaságból ered. Rakoncának hívták ugyanis régen a kocsi tengelyeinek, keresztgerendáinak végéhez erősített farudat, amely a magasra felhalmozott rakományt tartja és támasztja – írja Bárdosi Vilmos nyelvész.
Ezt az eszközt főként fa, illetve szálas növények szállításakor alkalmazták, és rendkívül hasznosnak, fontosnak számított, hiányában ugyanis a magasan, púpokban álló szállítmány szétcsúszott és könnyen leesett a szekérről. A rakonca tehát átvitt értelemben a fegyelmet, rendet biztosító morális támasztékot jelenti, a rakoncátlanság pedig az az állapot, amikor ennek híján valaki szétcsúszik, és képtelen a tőle elvárt helyes viselkedésre.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
