Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Léteznek olyan apró szigetek, ahol felesleges lenne magyarázni, miért harcolnak érte. Na, a Hans-sziget nem ilyen, és két, békésnek tartott ország mégis ezért a tenyérnyi földért küzdött.
- Ez az enyém!
- Nem, ez az enyém!
Hallottál már így veszekedni két gyereket egy játékon? Akkor te is tudod, hogy ez általában fél óráig tart, és végül együtt játszanak a gyerekek, vagy megy mindenki a maga dolgára, és hagyja a játékot a fenébe. Jelen esetben a két gyerek Kanada és Dánia, és évtizedeken át tartott a homokozólapát-vitájuk, amely barátságos háborúból játékká, majd katonai hagyománnyá változott Hans-szigetén.
Ha még sosem hallottál a Hans-szigetről, az azért lehet, mert önmagában nincs is miért mesélni róla. Nem látványos, nem méretes: hossza 1,290 méter, szélessége 1,199 méter kopár sziklacsúcs, ahol fű se nő. Szóval első hallásra nem egy idilli környezet, Kanada és Dánia mégis évtizedeken át harcolt a 1,3 négyzetkilométeres területért a Nares-szorosban, amelyen a két ország osztozik.
Hans közepén halad át szorost kettészelő képzeletbeli vonal, és a térképre nézve meglepő, hogyan kerül itt képbe Dánia, de most ne merüljünk el Grönland történelmében. A jelen helyzetben éppen elég annyit tudni, hogy a Föld legnagyobb szigete politikailag dán fennhatóság alá tartozó autonóm terület, ahogy az ezt körülvevő víz egy része is, és szerintük Hans is. És pont ugyanígy gondolta ezt a kanadai szomszéd.
A tulajdonjogi vita történelmi távlatokba vész, ahol mindkét ország többször is megküzdött azért, hogy a saját zászlóját tűzze két döglött sirály közé, 1973-ban nekiugrottak a határszerződés aláírásának, a szigetről akkor sem tudtak megállapodni. A kanadai helyesírás szerint whiskyháború néven elhíresült fejezethez 1984-ben értek el: a világ egyik legbékésebb nemzete azzal provokálta Dániát, hogy kitűzte zászlaját a szigetre, és ott hagyott egy üveg kanadai whiskyt. Válaszul a dán grönlandi ügyekért felelős minisztere, Tom Høyem maga látogatott el Hans-szigetre a dán zászlóval, egy üveg világhírű dán snapsszal és egy levéllel: „Üdvözöljük a dán szigeten” (Velkommen til den danske ø).
Innentől már likőrháború néven is emlegetett konfliktus egy igazi passzív-agresszív ital- és zászlócserévé alakult, majd az évek során már különböző, az országokra jellemző kis tárgyak is a szigetre kerültek. Például a kanadaiak egy inuit jelzőkővel járultak hozzá a gyűjteményhez, mindezt egészen 2005-ig játszották. Akkor a kanadaiak és a dánok úgy látták, hogy az orosz hadsereg sarkvidéki térhódítása miatt jobb lenne összefogni.
2008. május 4-én egy ausztrál, kanadai, dán és brit tudósokból álló nemzetközi csoport egy automatizált időjárás-állomást telepített a Hans-szigetre.
2018. május 23-án Kanada és Dánia bejelentette, hogy közös munkacsoportot hoz létre a vita rendezésére. Korszakalkotó ötletként a sok helyen évszázadok óta bevált mintával rukkoltak elő: a kopár kőszigetet közös fennhatóság alá vonták. Ez feljogosítja a legközelebbi kanadai és dán önkormányzatokat a terület közös kezelésére, és mindkét ország kitűzheti a zászlóját.
Azt nem tudni, hogy az italküldözgetést rutinból továbbra is tartja-e a két ország, de az biztos, hogy ez volt a történelem legbékésebb konfliktusa, amit az is előrelendített, hogy a két vitázó egyetértett abban: az északi területen egyre inkább terjeszkedő oroszokat már nem vonnák be a civakodásba, és inkább kihagyják a vodkaháborút.
