Nem szabad az ördögöt a falra festeni – tartja a jó tanács, olykor még azt is hozzátéve: mert megjelenik. De vajon honnan ered ez a kicsit tréfás intelem?
A falra festett ördögre vonatkozó intelem arra figyelmeztet: ne beszélj arról, amitől félsz, mert még bekövetkezik. A kellemetlenségek elkerülésének ez a módszere az emberiséggel egyidős babonás hiedelmekre vezethető vissza, melyek szerint a kimondott szónak mágikus ereje van, képes megidézni a jelölt személyt vagy dolgot, illetve előidézni egy baljós eseményt.
Egyes vallásokban ezért nem szabad a hívőknek Isten nevét kimondaniuk, de ezért merült feledésbe a medve ősmagyar elnevezése is: a hatalmas állatot őseink ugyanis felsőbbrendű lénynek tartották és féltek nevén nevezni, ezért kellett később a medve szót valamelyik szláv nyelvből átvennünk – írja O. Nagy Gábor. Színházi körökben Shakespeare Macbethjére illik „skót darabként” hivatkozni és nem kimondani a dráma címét, ez ugyanis a babona szerint súlyos balszerencsét hozhat a színészek és a menedzsment fejére.
Az ördögöt és a falfestést illető, Európa-szerte elterjedt, számos nyelvben megtalálható szólásmondás már a 15. században ismert volt, alapjául pedig valószínűleg egy középkori legenda szolgált: a történet szerint egy szerzetes gyönyörű Mária-képeket festett, az ördögöt azonban rendkívül csúf módon ábrázolta. A festő épp egy templom magas falára mázolt egy ilyen képet, amikor megjelent előtte az ördög és felszólította: ne merészelje őt ennyire rútan megfesteni.
A szerzetes nem engedelmeskedett a parancsnak, mire az ördög bosszúból kirántotta alóla az állványzatot. A jámbor művész Máriához imádkozott segítségért: a Szűzanya kinyújtotta számára a képen már megfestett kezét és megtartotta a szerzetest a levegőben, amíg társai létrát nem hoztak, hogy lesegítsék őt a magasból, így megmenekült a zuhanástól és a kínhaláltól.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
