Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Királynak, császárnak, cárnak és egyáltalán: uralkodónak lenni nem könnyű. Emberek, országok, sokszor földrészek sorsa függ a döntéseiktől, pedig ők is csak olyan emberek, mint akárki közülünk. Vagy mégsem? Mindenesetre eltitkolni semmit nem tudtak sem a kortársaik, sem az utókor elől, a legfurcsább mániáikat sem. Persze volt, aki nem is akarta.
A Ranker összeszedett néhány bizarr történetet a múltból, melyek azt bizonyítják, hogy a legnagyobb uralkodóknak is voltak gyengeségeik, amik nemegyszer igencsak furcsa szokásokban öltöttek testet.
Frigyes Vilmos: óriásokból álló gyalogezred
Az 1713 és 1740 között uralkodott I. Frigyes Vilmos porosz király alaposan felduzzasztotta hadseregének létszámát: regnálása alatt a porosz haderő 38 ezerről 89 ezresre ugrott. A katonaság iránti elfogultságát jelzi, hogy ő maga kizárólag tiszti egyenruhában volt hajlandó megjelenni, ennél azonban különösebb passziói is voltak: eltökélte, hogy létrehoz egy ezredet, melyben kizárólag feltűnően magas katonák szolgálhatnak. A 6. gyalogezred tagjai számára a magassági követelmény 6 porosz láb, vagyis kb. 188 centiméter volt, ami jócskán meghaladta a korabeli (és a mai) átlagot – nem csoda, hogy a köznyelv Potsdami Óriásgárda vagy Magas Legények néven emlegette őket.
Az óriásgárda tagjai a király személyes szimpátiáját élvezték, katonatársaiknál jobb fizetést, kosztot és ellátást kaptak. Frigyes Vilmos szívesen mutogatta megtermett legényeit külföldi uralkodóknak, diplomatáknak, gyakran saját maga gyakorlatoztatta őket, olykor csak azért kellett elmasírozniuk előtte, hogy jobb kedvre derüljön. A király megszállottsága odáig fajult, hogy amikor egy különösen magas legény visszautasította ajánlatát, elraboltatta és erőszakkal soroztatta be az illetőt, máskor lefizette a parasztgazdákat, hogy langaléta fiukat küldjék el neki katonának. Más országok uralkodói is tudtak Frigyes Vilmos bizarr mániájáról, ezért ajándékokért, javakért cserébe szívesen küldtek neki magas újoncokat.
XIV. Lajos: beöntés
A legendás Napkirály, XIV. Lajos hetvenkét évig (1643-tól 1715-ig) ült Franciaország trónján, ezzel az egyik leghosszabb ideig regnáló európai uralkodónak számít. A király egy általa bámulatosnak tartott orvosi gyakorlatnak, a beöntésnek tulajdonította egészségét és hosszú életét. A korszakban divatos végbélpurgálást azonban Lajos nemcsak alkalomadtán, hanem majdnem napi szinten végeztette el magán, életében sok-sok ezer beöntést kapott. Gyakran megszakította beszélgetéseit udvaroncaival és elvonult privát lakosztályába, hogy megkapja a kezelést, majd a beöntéstől fellelkesülve visszatért és folytatta a társalgást. A király olyan nagy jelentőséget tulajdonított a beöntéseknek, hogy nem volt hajlandó közönséges vizet felvezettetni a hátsó felébe: angyalgyökérrel, rózsaolajjal és más olajokkal illatosított különleges folyadékot használt a nemes célra.
I. Fjodor: harangozás
Rettegett Iván orosz cár fia, az 1584 és 1598 között uralkodott I. Fjodor merőben más személyiség volt, mint édesapja: míg amaz leginkább a kegyetlenkedésekben és tömeges kivégzésekben lelte örömét, Fjodort csendes, visszahúzódó, mélyen vallásos emberként ismerték a kortársak, aki legtöbb idejét imádkozással töltötte. Nem vett részt az ország kormányzásában, az ügyeket sógora, Borisz Godunov irányította – a cár inkább a Moszkva környéki vidékeket járta és sorra látogatta a templomokat. Legnagyobb szenvedélye a harangozás volt: átszellemült örömmel vetette rá magát a templomok harangjaira, hogy azokat megkondítva misére invitálja a híveket. Nem csoda, hogy a köznyelv a Harangozó Fjodor gúnynévvel illette a félkegyelműnek tartott uralkodót.
Őrült Johanna: a férje, holtában is
A szerencsétlen sorsú I. Johanna kasztíliai királynőt Őrült Johannaként is emlegetik, és az az igazság, hogy erre a névre bizony többszörösen is rászolgált. Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd lánya még tizenévesen ment hozzá – állítólag szerelemből, ami a korszak uralkodói családjaiban ritkaságnak számított – Szép Fülöp Habsburg főherceghez. Johanna – aki bátyja, János halála után 1500-ban a spanyol királyság teljes jogú örökösévé vált – betegesen féltékeny volt férjére, és minden potenciálisan veszélyesnek ítélt nőt száműzött az udvarból. Fülöp azonban így is megtalálta a kiskapukat és gyakran félrelépett, a teljes kétségbeesésbe kergetve a királynőt.
A házasság váratlan tragédiáival ért véget, amikor Fülöp 1506-ban, mindössze huszonnyolc évesen gyors lefolyású, akkoriban forróláznak nevezett betegségben elhunyt. Johanna addig is labilis mentális állapotát teljesen szétzilálta férje halála: nem engedte eltemettetni Fülöp holttestét, helyette hónapokig körmenetben hurcolta magával az országban. A hullára fegyveres őrök vigyáztak, akiknek Johanna megparancsolta, hogy minden árgus női tekintettől óvják a néhai király földi maradványait. Ezt követően a királynő éveken át együtt élt halott férjével, mellette aludt, a lábát csókolgatta, úgy viselkedett, mintha Fülöp még mindig élne. 1509-ben apja parancsára Johannát elzárták a nyilvánosság elől, de a beszámolók szerint még rabságába is magával vitette egykori szerelme koporsóját.
Napóleon: édesgyökér
Bonaparte Napóleon a világtörténelem egyik legnagyobb formátumú uralkodójaként és hadvezéreként ismert, azonban volt néhány furcsa szokása, amikről kevesen tudnak: ezek közé tartozik az édesgyökér iránti olthatatlan szenvedélye. A francia császár emésztési zavarai miatt állandóan édesgyökeret rágcsált, egy lépést sem tett kedvenc gyógynövénye nélkül – nem csoda, hogy a túlzott édesgyökér-fogyasztás miatt idővel megfeketedtek a fogai.
VII. Keresztély: önkielégítés
Az 1766-ban, tizenhét évesen trónra lépett VII. Keresztély dán király súlyos mentális betegségektől szenvedett – egyes források szerint skizofréniával küzdött –, ezért többnyire régensek kormányoztak helyette. Üldözési mánia és hallucinációk gyötörték, gyakran vagdosta saját magát, de nemcsak ezzel, hanem botrányos viselkedésével, például kurtizánokkal folytatott afférjaival is felhívta magára a közfigyelmet. A legnagyobb felháborodást azonban a király önkielégítési kényszere okozta: Keresztély szinte állandóan, megszállottan maszturbált, gyakran hivatalos teendőit is visszamondta, hogy zavartalanul élvezhesse a saját magának nyújtott örömöket.
Csin Si Huang-ti: halhatatlanság
A Kr. e. 3 században élt Csin Si Huang-ti Kína első császára és a Csin-dinasztia megalapítója volt, aki a rivalizáló fejedelemségeket összeforrasztva egységes és erős birodalmat hozott létre. A császár ellen három sikertelen merényletet is elkövettek, nem csoda, hogy betegesen rettegett a haláltól és megszállottan kutatta az öröklét titkát. Varázslókat és sámánokat fogadott, hogy készítsenek neki halhatatlanságot biztosító elixíreket, hegyi és folyami szellemeknek áldozott, kegyeik elnyerésének reményében. Expedíciókat indított a Keleti-tengeren túli mesés Penglaj-szigetekre, ahol az ősi legenda szerint halhatatlanok élnek: a hajók legénységét megbízta, hogy hozzanak neki a varázserejű gyógynövényekből, melyek szerinte a szigetek népének örök életét biztosítják. Igyekezete azonban visszaütött: történészek szerint a császár halálát mérgezés okozta, amit az elixírekben, zavaros varázsitalokban található káros anyagok, többek között a higany válthatta ki.
Alexandra Amália: üvegzongora a gyomrában
A bizarr tévképzetek terén dobogós helyet érdemel I. Lajos bajor király lánya, az 1826 és 1875 között élt Alexandra Amália királyi hercegnő, aki íróként és műfordítóként is jelentős sikereket ért el. Az irodalmár hercegnő egész életét kolostorokban töltötte, és környezetében különös szokásairól vált ismertté – például mániákusan ragaszkodott a tisztasághoz, olyannyira, hogy kizárólag fehér ruhát volt hajlandó viselni. Ennél még sokkal bizarrabb, hogy azt képzelte, gyerekkorában lenyelt egy üvegből készült versenyzongorát, ezért mindig óvatosan, apró léptekkel sétált, nehogy véletlenül összetörjön gyomrában a zongora és az üvegszilánkok végezzenek vele.
III. Péter: játékok
Az 1762-ben megkoronázott III. Péter orosz cár mindössze hat hónapot töltött a trónon. Felesége, Nagy Katalin ugyanis palotaforradalmat robbantott ki ellene és sikeresen megbuktatta. Nem csoda, hogy Katalin és férje között feszült volt a viszony: a férfi elhanyagolta házastársi kötelességeit, ideje nagy részét inkább katonai egyenruhába bújtatott babáival töltötte, dicsőséges csatákat vívva a képzeletbeli harcmezőn, a lehető legaprólékosabban felállítva a seregeket és lemodellezve az ütközeteket. Péter megszállottsága odáig fajult, hogy amikor rajtakapott egy patkányt, amint egyik játékfigurája fejét rágcsálja, egyszemélyes bíróság elé állította és kötél általi halálra ítélte az állatot. A férje lakosztályába belépő Katalin döbbenten vette észre a szabályos, miniatűr akasztófán lógó patkányt, amely a beszámolók szerint három napig szenvedett a bitón, mire végül éhhalált halt.
