Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy-Britannia első női orvosa katonaorvosként, sebészként, emberbarát társadalmi reformerként is jelentős elismerést szerzett – csak éppen senki sem tudta róla, hogy nő.
Dr. James Barry hosszú pályája során az angol hadsereg egyik legmegbecsültebb orvosa lett – a legnagyobb szenzációt azonban 1865-ben bekövetkezett halála után keltette. Ugyanis amikor a holttestét megvizsgálták, az orvosok megdöbbenve vették észre, hogy a doktor úr valójában nő volt. A botrányos esetet felkapta a viktoriánus közvélemény, az emberek egymásra licitálva próbálták kideríteni, ki lehetett ez a titokzatos nő, aki fél évszázadon át mindenkit megtévesztett a nemi hovatartozását illetően.
Felvette elhunyt nagybátyja nevét, hogy egyetemre mehessen
Még Charles Dickens is foglalkozott a titokzatos dr. Barry rejtélyével, a korabeli bulvárlapok pedig azt híresztelték, a néhai III. György király törvénytelen lánya lehetett a magát férfinak kiadó nő. A nemesi származás valójában távol állt hősünktől, aki 1789 novemberében, Margaret Ann Bulkley néven látta meg a napvilágot az írországi Cork megyében, egy jómódú kereskedő második gyermekeként. Anyai nagybátyja, James Barry ismert festőművész, a Királyi Akadémia tagja volt, bátyja ügyvédként praktizált, és volt még egy húga is, Juliana. Mivel dr. Barry holttestén az orvosok egykori terhesség nyomait fedezték fel, a történészek azt feltételezik, Juliana valójában nem Margaret kistestvére, hanem saját gyermeke volt, mert miután a lányt kamaszként megerőszakolta az egyik nagybátyja, és ő teherbe esett, a család a megszégyenülést elkerülendő Margaret húgaként nevelte fel a gyermeket.
Az Ír Köztársaság 1798-as kikiáltása, majd bukása után a családra nehéz idők köszöntöttek: a katolikusellenes hangulatban a családfő elveszítette megélhetése nagy részét, sőt végül az adósok börtönébe került. Margaret és édesanyja Londonba költözött, ahol a művész nagybácsi anyagi támogatásából éltek. A lányt környezete rendkívül intelligens, szorgalmas és ambiciózus fiatal hölgynek ismerte meg, ezért igyekeztek megteremteni számára a tanulás és az előremenetel lehetőségeit, melyek a nők esetében akkoriban igen szűkösek voltak. Margaret a nagybácsi ismerőse, dr. Edward Fryer által ismerkedett meg az orvostudomány alapjaival, később pedig házitanítói munkát vállalt a nagybácsi egy másik barátja, a venezuelai forradalmár Francisco de Miranda tábornok fia mellett. Naphosszat a tábornok óriási könyvtárát bújta, és idővel úgy döntött, orvosi pályára lép. Döntését a festő nagybácsi befolyásos patrónusa, Lord Steuart Erskine, Buchan grófja is támogatta.
Amikor James Barry 1806-ban elhunyt, vagyonából jelentős részt hagyott unokahúgára, ami fedezhette volna a lány tanulmányait – csak éppen nem volt olyan orvosi egyetem, ahová női hallgatókat felvettek volna. Ekkor született meg az a nem hétköznapi ötlet, miszerint Margaret férfinak öltözik, felveszi halott nagybátyja nevét, anyjával Edinburghba költözik, és felvételizik az ottani orvosi egyetemre. A skót főváros kellően távol volt Londontól is és Írországtól is ahhoz, hogy a rejtélyes orvostanhallgató valódi hátterét illetően bárki is sikeresen kutakodhasson. A tervek szerint diploma után Venezuelába utazott volna, és visszavéve női személyazonosságát Miranda tábornok forradalmi csapatában szolgált volna orvosként.
Nem tisztázott, hogy Margaret kizárólag a csalás miatt és a haszon kedvéért vett fel férfi-személyazonosságot, vagy esetleg már korábbról kezdve diszfóriát érzett születési nemével kapcsolatban, és férfiként találta meg valódi nemi azonosságát. Egy alkalommal, még kamaszként élveteg, pénzpazarló bátyját megfeddve azt mondta: „Ha nem lennék lány, biztosan katonának állnék!”.
Bűnös viszonyt folytatott a dél-afrikai kormányzóval?
James Barry kiváló tanulónak bizonyult az egyetemen, ugyanakkor alacsony, vékony termete, lányos arca és magas hangja gyanút keltett diáktársaiban és tanáraiban. Az persze meg sem fordult a fejükben, hogy a tehetséges orvostanonc nő lehet, inkább arra gyanakodtak, hogy James egy 12-13 éves fiú, aki idősebbnek adja ki magát, hogy egyetemre járhasson. Emiatt majdnem a diplomázástól is eltiltották, de végül Lord Erskine közbelépésével mégis megszerezhette az orvosi végzettséget. Miranda tábornokot időközben tőrbe csalták és bebörtönözték (pár évvel később a rácsok mögött lelte halálát), ezért a venezuelai terv meghiúsult. Az ifjú doktor – továbbra is férfiként élve – miután hat hónapos gyakornoki idejét letöltötte egy londoni kórházban, 1813-ban katonaorvosként belépett a brit hadseregbe.
A hadsereg kötelékében Barryt az akkoriban brit fennhatóság alatt álló Dél-Afrikába vezényelték, ahol tíz évig szolgált, sőt tehetségének és szorgalmának köszönhetően idővel a gyarmati katonaság helyettes tisztiorvosává nevezték ki. Miután meggyógyította a fokvárosi brit kormányzó, Lord Charles Somerset lányát, a tekintélyes férfi családi orvosává és közeli barátjává lett. Somerset állítólag még Barry titkát is ismerte – azt pletykálták, a kormányzó és a doktor között „bűnös viszony” áll fenn, még hivatalos vizsgálatot is elrendeltek az ügyben, konkrét bizonyítékot azonban nem találtak.
Dr. Barryt környezete hirtelen haragú, lobbanékony férfinak ismerte, aki bárkivel könnyen összeveszett, emellett érzékeny volt alacsony termetére és meglepően kényes a külsejére: társai igazi dandyként jellemezték. A beszámolók szerint előszeretettel üvöltözött a betegekkel, orvostársaival, sőt a feletteseivel is, és haragjában gyakran orvosságos üvegeket vágott a falhoz. Barry agresszív természete talán női mivoltának elnyomásából származott, így próbált minél macsóbb benyomást kelteni – hiszen a férfiaktól hagyományosan elvárták, hogy merészek, tettre készek, és ha kell, agresszívak legyenek –, nehogy fény derülhessen valódi kilétére. Ugyan olykor az a pletyka terjengett róla, hogy igazi nőfaló – persze ez is inkább csak a saját kitalációja lehetett –, magánéletét homály övezte, nagyon kevés barátja volt, szinte senkit sem engedett közel magához, idősebb korában Psyche névre hallgató kutyája és inasa társaságában élt.
Elvégezte az első sikeres császármetszést
Orvosi képességeit és szakmai tudását mindenki elismerte, ezért a pletykák és a személyiségével kapcsolatos kifogások dacára hősünk akadálytalanul emelkedhetett a ranglétrán. Somerset a dél-afrikai gyarmat egészségügyi főellenőrévé nevezte ki, majd a hadsereg általános orvosi főellenőre lett. Ebben a tisztségében gyakorta utazott a világ egyik pontjáról a másikba, megjárta Jamaicát, Máltát, Korfut, Mauritiust, Szent Ilona szigetét és Trinidadot. Mauritiuson összetűzésbe került egy orvos kollégájával, a vitából hadbírósági ügy lett, de Barryt végül felmentették. Egy ideig a krími háborúban is szolgált, ahol a legendás ápolónő, Florence Nightingale mellett dolgozott. Nightingale és Barry nem igazán jöttek ki egymással, a nővér orvos kollégáját öntelt, agresszív tuskóként jellemezte, mint mondta, az egyik legnehezebb eset volt, akivel a katonaságnál összehozta őt a sors.
Dr. Barry ugyanakkor elkötelezett híve volt a társadalom jobbításának: igyekezett orvosi tudását és a hadseregnél elfoglalt pozícióit emberbaráti célokra használni. Tízéves dél-afrikai ténykedése során átterveztette a fokvárosi csatornázási rendszert, feletteseit folyamatos reformötletekkel bombázta, igyekezett javítani a börtönökben, kórházakban és a katonai barakkokban tapasztalható körülményeken. Nem válogatott a betegek között: ugyanúgy gyógyította a gazdagokat és a szegényeket, a briteket és a helyi lakosságot, sőt a rabszolgákat is teljesen egyenlő orvosi bánásmódban részesítette. Barry volt az első európai orvos, aki sikeres császármetszést hajtott végre, melyben az anya és a gyermek is életben maradt – hálából a csecsemő a James Barry Munnik keresztnevet kapta, mely továbböröklődött a családban, így kapta a nevét James Barry Munnik Hertzog tábornok, Dél-Afrika későbbi miniszterelnöke.
A cseléd hozta nyilvánosságra a titkot
Barryt 1857-ben, a helyi kórházak főellenőreként Kanadába vezényelték, két évvel később viszont – életkorára és gyenge egészségére hivatkozva – akarata ellenére nyugdíjazták. Utolsó éveit csendes magányban töltötte Londonban, mígnem vérhas végzett vele 1865. július 25-én, hetvenöt éves korában. A neves orvos titka csak a halott átvizsgálásakor derült ki, a közvéleménynek pedig egy elégedetlen cseléd szivárogtatta ki az információt: az elhunyt otthonát kitakarító asszony, miután nem fizették ki a neki ígért pénzt, bosszúból elárulta, milyen döbbenetes felfedezést tett Barry orvosa, amikor megtekintette páciense holttestét. Miután a közvélemény tudomást szerzett az elhunyt orvos titkáról, sokan az egykori katonatársak, kollégák közül azt állították, mindvégig tudtak a dologról. A botránytól tartva a brit hadsereg viszont minden, Barry személyével kapcsolatos iratot titkosított, így az általános megrökönyödést és országos bulvárpletykálkodást követően a történet majdnem egy évszázadra feledésbe merült.
Az aktákat az 1950-es években ásta elő Isobel Rae történész, akinek sikerült feltárnia az orvos valódi származását és személyazonosságát, visszavezetnie a történetet a „valódi” James Barryhez és az ír Bulkley családhoz. Az elmúlt ötven évben több elmélet is napvilágot látott a doktor nemi hovatartozását illetően. Egyesek szerint Barry interszex lehetett, azaz anatómiai jellegzetességek olyan kombinációjával született, ami alapján nem volt egyértelműen besorolható a tipikusnak tartott férfi-női kategóriákba – képtelenségnek tartják ugyanis, hogy egy nő a brit hadseregben szolgálva ötven éven keresztül sikeresen eltitkolja születési nemét.
Mások szerint ennek az elméletnek a híveit burkolt szexizmus vezérli, hiszen kétségbe vonják, hogy egy nő képes lenne ilyen jelentős eredményeket elérni az orvoslás területén. Szerintük dr. James Barryt a női emancipáció úttörőjeként, a modern világ egyik első és legtehetségesebb női orvosaként kellene tisztelni, aki bizonyította, hogy a társadalmi ellenállást kicselezve, kellő szorgalommal, tudással és leleményességgel bárki képes lehet elérni az álmait.
