A gyönyörű és tragikus sorsú királyné, a Sisiként becézett Erzsébet küzdelme a bécsi udvar szigorú elvárásaival, anyósával és saját szerepével végül életmódjában mutatkozott meg a legjobban. Evés- és testképzavar a 19. századi bécsi Burgban.
Ferenc József osztrák császár és magyar király az osztrák–magyar kapcsolatok javulásában és az 1867-es kiegyezésben is kulcsszerepet játszó felesége amikor nem verset írt, olvasott, vagy a történelemben, filozófiában, az osztrák birodalom népeinek kultúrájában művelődött, hatalmas energiákat fordított arra, hogy testét a maga által kreált szépségideál szerint kondicionálja.
A máig népszerű Sisi mai szemmel nézve minden bizonnyal anorexiás (esetleg bulimiás) volt, és súlyos testképzavarban szenvedett. A nem evéstől és a sok sporttól állandó fejfájás és rosszullét gyötörte, törékeny, szilfid alkata és a bársonyosan puha, sima bőre mégis nők millióinak szolgált mintául.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Az első fitneszlady
Sisi szépségtitkait az egykori udvari gyógyszerkönyvekben fennmaradt receptekből ismerjük. A királyné „saját márkás” termékeit az ún. magiszterek, vagyis a királyi udvar gyógyszerészei és azok alkalmazottai készítették, kizárólag az ő számára.
Erzsébet magassága 172 cm volt (ami a korban szokatlanul magasnak számított), testsúlya 50 kg körül mozgott, és ezt egészen haláláig, 61 éves koráig igyekezett tartani, vékonyságát ráadásul 50 centis(re húzott) derékbőségével hangsúlyozta. Amikor dr. Kerzl, Erzsébet királynő későbbi orvosa az udvarhoz szerződött, döbbenten nézte a királyné sport- és diétahóbortját. Megpróbálta őt lebeszélni róla, de kevés sikert aratott.
Ezt az alakot nyilvánvalóan csak úgy tudta elérni, ha egész életében kemény sanyargatás alá vetette magát. Súlyáról pontos naplót vezetett, és az életében központi szerepe volt karosszékhez hasonlító ülőmérlegének, amivel rendszeresen mérte a súlyát. Rengeteget sportolt, minden kastélyában volt bordásfal, különféle ugrókötelek, gyűrűk, és a reggeli tornáját is ezeken a sporteszközökön végezte. Napközben vívott, öt-hat órát sétált kemény hegyi túrákon, majd a nap végén lovagolt.
Kimerítő sétáira magával vitte két magyar udvarhölgyét, Ferenczy Idát, majd később Majláth Saroltát, akik nem bírták az iramot, és egy idő után fellázadtak a császárné hóbortja ellen. Sisi kénytelen volt belátni, hogy udvarhölgyei nem bírnak vele tempósan sétálni órákon át, így úgy döntött, hogy hordszéket vivő embereket szerződtet az udvarhölgyek mellé.
Botrány egy fürdőszoba miatt
Erzsébet rendületlenül hitt abban, hogy az olívaolajos fürdőnek karcsúsító hatása van, így rendszeresen alkalmazta, sőt alvás előtt a csípőjére ecetes borogatást tett, mert úgy vélte, hogy az remek zsírégető. Testét gőzfürdőkkel tartotta fitten, és gyakran merítkezett meg a forró fürdő után 7 fokos jeges vízben. Ez a szokása teljesen elborzasztotta férjét.
Imádta a kádfürdőt, de amikor a Burgba fürdőszobát építtetett, óriási megbotránkozást keltett vele, akkoriban ugyanis a sokat tisztálkodó nők gyanúsak voltak. A gyanú alapját a különböző nemi betegségek adták, ezért a sokat mosakodó nőt gyakran vádolták prostitúcióval, mondván, hogy a nemi betegsége miatt tisztálkodik. Sisi esetében nyilvánvalóan nem erről volt szó, csupán felismerte, hogy a rendszeres tisztálkodás a testi szépség fontos eleme.
Egyetlen narancs egy napra
Napi öt-hat órányi sportolása szokatlan volt a királyi udvarban, drasztikus koplalókúrái pedig legendásak voltak. Sisi gyakorlatilag egész életében éhezett. Híres narancskúrája, ami egy nap egyetlen narancs elfogyasztását engedélyezte, tejnapjai, amikor csak írót és kecsketejet ivott, levesnapjai, amikor marhahúsból készült erős húskivonat fogyasztott, igencsak megnehezítették a királyi udvar szakácsnőinek életét. Nem beszélve arról, hogy folyamatos kontroll alatt álltak, és minden receptet meg kellett mutatniuk Sisinek.
Theresia Teufel, a királyné főszakácsnője szigorúan alacsony kalóriájú ételeket és desszerteket alkotott meg számára. Reggelizni nyolc és kilenc óra között szokott, és öt óra után már semmit nem evett. Volt, hogy napokig nem vett magához egy falatot sem, ha pedig igen, akkor étkezésének 99 százaléka zöldségből és gyümölcsből állt. Amikor férje, Ferenc József császár tudomást szerzett arról, hogy felesége drasztikus diétaként kúraszerűen sóval kikevert 5-6 tojásfehérjét fogyasztott csupán egy nap, teljesen elborzadt.
Zöld dióval az ősz tincsek ellen
Hosszú haját speciális hajpakolásokkal szépítette, bőrét a királyi udvar patikájában készült krémekkel ápolta. Amikor hajat mosott, általában kéthetente, az egész napos elfoglaltság volt, de hosszú hajának napi fésülése is legalább két órát vett igénybe. A királyné kedvenc samponjai közé tartozott a tojássárgájából, konyakból és almaecetből készült ún. „Medici Katalin hajsampon” vagy a búzacsírából, mézből, szappanreszelékből és 50 százalékos alkoholból kikevert hajsampon.
Az őfelsége számára, a királyi udvar fodrásza által kreált Sennhofer-féle virágpomádé 100 g különféle illatszerből (d’Enfleurage Rose, d’Enfleurage Jasmin, d’Enfleurage Fleur d’Oranger), 300 g marhacsontvelőből, 400 g disznózsírból, 100 g kakaóvajból és 100 g színezetlen méhviaszból készült.
Erzsébet királyné rendkívül büszke volt tehát hajkoronájára, naponta órákat töltött az ápolásával, amikor pedig őszülni kezdett, indigóból és zöld dió levéből készült festékkel festette.
A boldog békeidők natúrparfümjei
Sisinek nem volt olyan testrésze, amit valamilyen krémmel ne ápolt volna, a szemránckrémtől a lábkrémig a királyi udvar kozmetikusai mindenre találtak megoldást, és parfümjeit is ők készítették el. Arcpakolásainak alapanyagai között volt mandulaliszt, földieper, túró, tejföl és mandulaolaj. Egyik kedvenc udvarhölgyéről, Ferenczy Idáról arcpakolást is elneveztek, amelyet zabpehelyből, tejből és rózsavízből kevertek ki, és amit a császárné is gyakran alkalmazott.
Míg önsanyargató életmódjának számos eleme a mából visszatekintve inkább elrettentésül szolgálhat, natúrparfümjeinek receptúrái jobban kiállják az idők próbáját. A királyné két parfümöt különösen szeretett. Az Ibolyillat Sisi-módra 100 g ibolyavirágból, 80 ml 50 százalékos alkoholból és 100 ml desztillált vízből készült. A Windischgrätz-módra készült fahéjparfümöt 4 g fahéj, 150 ml rózsavíz, 60 ml narancsvirágvíz és 100 ml 90 százalékos alkohol keverékéből állították elő számára.
Hajával ellentéteben fogaival sohasem volt megelégedve, sárgás színük állandóan frusztrálta. Anyósa, Zsófia főhercegné gyakran utasította Sisit rendszeres fogmosásra, de a sárga színt nem tudta megváltoztatni. Rengetegféle fogport és szájvizet használt. Kedvence a narancs- és citromhéjból, tengeri sóból és szódabikarbónából készült fogpor volt, de a szantálfából és hígított sósborszeszből kikevert szájvíz is nagy kedvence volt. Ajakápoló sminkjét az udvari gyógyszerészek olívaolajból, avokádóolajból, vajból, lanolinból és nyers céklaléből keverték ki számára. Ettől ajkai szép piros színt kaptak.
Ecettel a zsírpárnák ellen
Sisinek soha nem volt tokája, amit úgy ért el, hogy nemcsak a csípőjére tett ecetes pakolást, hanem a nyakát is rendszeresen ecetes pakolással fedte be. Egy speciális „szépségágyon” aludt, ami vékony lószőrből készült matracból készült. Nem használt tollpárnát, selyempaplant, ezzel megkímélte magát a gerincproblémáktól. Az udvarban amolyan Sisi-hóbortnak vélték ezt az ágyat, ám utólag kiderült, hogy ortopédiai szempontból kiváló volt.
A császárné rendszeresen masszíroztatta is magát, aminek valószínűleg nem sok hatása volt, hiszen elképzelhetetlen lett volna, hogy ruha nélkül jelenjen meg a masszőr előtt, így bármilyen furcsa is, a királynő testét és izmait fűzőbe szorítva, nyakig felöltözve dolgozták meg.
Erzsébet imázsa és emlékezete
A hajkoronájára oly büszke Erzsébet nemigen gondolta volna, hogy pár évtized elteltével nők sokasága mond búcsút az évszázados hagyománynak, és levágatja, sőt hullámberakással díszíti majd a haját. Szépségideál volt a korszakában, amelyhez önsanyargató testedzési és étkezési szokásai mellett tudatos imázsépítésével is hozzájárult: ritkán engedte magát fotózni, 30 éves kora után pedig megtiltotta, hogy fotográfiát készítsenek róla.
A gyermekeit gyászoló, a bécsi udvarban szinte végig boldogtalan királyné vigaszt talált az utazásokban. Szeretett például Madeira vagy Korfu szigetén időzni, utóbbin palotát is építtetett magának. Európa tájait inkognitóban, minimális kísérettel járta be. A halál is egyik utazása során, Svájcban érte: Genfben egy olasz anarchista merénylő szúrta le, amikor magyar társalkodónőjével, Sztáray Irma grófnővel igyekezett éppen hajóra szállni. A királynét Bécsben temették el, de Budapesten is számos emlék, így az egyik legszebb fekvésű Duna-híd és városrész is őrzi a szépségébe menekülő Erzsébet emlékét.
