Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bőkezű mecénásként, a művészetek, a tudomány és a szociális ügyek lelkes támogatójaként vált híressé Marczibányi István, akinek nevét ma az általa megvásárolt és Buda ifjúságának adományozott terület őrzi.
A Budapest II. kerületében, a Rózsadomb alján, a Millenáris mögött található Marczibányi tér ma leginkább Marczi néven ismert művelődési központjáról ismert, melynek létrehozásához a névadó, Marczibányi István teremtette meg az alapokat: ő volt az, aki a 19. század elején megvásárolta az addig beépítetlen dűlőt, és végrendeletében a budai ifjúságnak adományozta, „játék és testgyakorlás” céljára. De is ki volt a bőkezű mecénásként, a kultúra, a tudomány és a szociális ügyek támogatójaként híressé vált alispán?
Puhói Marczibányi István Makón látta meg a napvilágot 1752. július 25-én, régi, jelentős földbirtokokkal rendelkező nemesi család sarjaként, édesapja, Marczibányi Lőrinc csanádi főjegyző, majd alispán és országgyűlési követ volt. A fiatalember Budán, Pozsonyban és a nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult, majd Egerben szerzett jogi diplomát. A Bánság visszacsatolása után, 1780-ban a temesi kerület tartományi biztosává nevezték ki, ezzel együtt a királyi főjegyzői címet is elnyerte, később Csanád megye alispánjaként szolgált. Tisztségéről 1786-ban betegsége miatt lemondott és dombegyházi birtokára vonult vissza, négy évvel később a vármegye egyik követeként részt vett az országgyűlés munkájában.
Az 1779-es bajor örökösödési háború idején Marczibányi jelentős anyagi támogatást nyújtott az udvarnak, I. Ferenc osztrák császár és magyar király pedig nem felejtette el bőkezű segítőjét: 1800-ban királyi tanácsossá nevezte ki. Marczibányi addigi lakhelyéről, a Csanád megyei Tornyáról Pestre, majd Budára költözött és megnősült, Majthényi Máriát, Majthényi Károly királyi tanácsos lányát vette el. Ekkoriban kezdte tehetős mecénásként támogatni az irodalmat, művészeteket és a tudományt: lelkes és bőkezű pártfogója volt a nyelvújító Kazinczy Ferenc, Révai Miklós, Virág Benedek munkájának, végrendeletében birtokai jövedelméből 50 ezer forintos támogatással alapítványt hozott létre szépirodalmi művek és magyar nyelvű tudományos munkák jutalmazására. A Marczibányi-díj kiosztásának tisztét később a Magyar Tudományos Akadémia vette át, egészen 1944-ig évente odaítéltek egy nagy- és egy kisdíjat a két legjelentősebb munkának.
Szintén 50 ezer forinttal támogatta Marczibányi a Ludovika Akadémiát, azzal a kikötéssel, hogy az oktatásnak magyar nyelven kell folynia. Több vármegyében alapított iskolát a szegények részére, Léván pedig saját vagyonából piarista gimnáziumot hozott létre, finanszírozta a pilisvörösvári, solymári és a vajdasági kamenicai templomok felújítását és bővítését. Nagy értékű drágaság- és régiséggyűjteménye jelentős részét már életében a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, halála után az egész kollekció a múzeum tulajdonába került. Nem csak a kultúrát és a tudományt támogatta bőkezűen, szintén jelentős összegekkel járult hozzá szociális intézmények létrehozásához és működéséhez: 1806-ban megvásárolta és az Irgalmas Rendnek adományozta a Császár fürdőt és a környező házakat kórház és menedékház létesítése céljából.
A mai Marczibányi tér helyén elterülő kihasználatlan dűlő az 1800-as évek elejéig a nem túl hízelgő Lauswiese (Tetvesrét) nevet viselte, ezt vásárolta meg 1803 körül a lelkes mecénás, hogy a budai ifjúság használatára bocsássa. A területet már hősünk életében Marczibányi-rétként emlegették a helyiek, a mecénás 1810. december 21-én bekövetkezett halála után pedig hivatalossá vált a megnevezés. A rét beépítése a 20. század elején történt, ekkortól Marczibányi térként ismert a terület, és a végrendelet szellemiségének megfelelően 1972-ben épült fel a Marczibányi Téri Művelődési Központ, mely azóta is az ifjúságot szolgálja. Az épületen tábla őrzi a névadó emlékét.
Nemcsak Budapesten, de szülővárosában, Makón is közterületet neveztek el a néhai királyi tanácsos emlékére: a rendszerváltáskor a városi fürdő előtti Marx teret nevezték át Marczibányi térré, 2011-ben azonban a területet újra átkeresztelték: felvette a termál- és gyógyfürdő tervezője, Makovecz Imre építész nevét. Cserébe a Posta utcának a Hagymaház előtti részét, egy addig névtelen közteret neveztek át Marczibányi István térnek.
Térfigyelő sorozatunk előző részében a józsefvárosi Horánszky utcába kalauzoltuk el olvasóinkat.
