Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte minden amerikai nő tőle tanult főzni: Julia Child szakácskönyvét csak az 1963-ban elkezdett televíziós főzőiskolája múlta felül. Közvetlenül, érthetően és kedvesen mesélt a francia konyha sajátosságairól, így a nézők úgy érezhették, mintha az anyjuk vagy barátnőjük tanítaná őket a legfinomabb fogások elkészítésére. Kevesen tudták, hogy Julia a második világháború során ugyanilyen hatékonysággal még kémként dolgozott és cápákat riasztott el kotyvalékaival…
Ahogy elnézzük a francia konyha szépségeit ecsetelő, kellemes hangú, lelkes, tipikus háziasszony kinézetű Juliát, nehezen hisszük el, hogy mielőtt megtanult volna főzni, hírszerző tisztként alkalmazták, ráadásul az az ügynökség, amelyet a CIA elődjeként tartanak számon. Az első igazi recept, ami Julia kezéből kikerült, egy cápariasztó keverék volt, egyébként meg annak idején még abszolút nem foglalkozott ételek gyártásával, sőt egyáltalán nem is konyított a konyhaművészethez. Érdekes módon pont a hírszerző munka és akkor megismert férje, Paul Child ébresztette rá, mennyire jó dolog főzni.
Átlagos élet átlag feletti magassággal
Julia Kaliforniában született Carolyn McWilliams néven 1912 augusztusában, vagyonos családba. Kiváltságos életet élt, a legjobb iskolákban tanult, kifejezetten tehetségesnek bizonyult olyan sportokban, mint a kosárlabda, a tenisz vagy a golf. Ebben nőktől – főleg akkoriban – szokatlan, 188 centiméteres magassága is segítette. 1934-ben főiskolát végzett angolból és történelemből, aztán egy lakberendezési cégnél helyezkedett el titkárnőként. Története eddig semmi különös: saját bevallása szerint is átlagos életet élt, kihasználatlan képességekkel, gépelt, aztán cikkeket, reklámokat írt, szabadidejében sportolt és élte a megszokott amerikai életet. Talán így is maradt volna, ha nem szól közbe a történelem.
Katonának túl magas, kémnek ideális
A második világháború alatt Julia végre megmutathatta, hogy jóval több rejlik benne egy gazdag családba született lánykánál. Ahogy a legtöbb amerikai, ő is segíteni szerette volna országát, amikor látszott, hogy nem kerülhetik el a háborút. Először önkéntesnek jelentkezett a pasadenai vöröskeresztnél. Harcolni sem lett volna rest, ám magassága miatt nem vették fel sem a hadsereghez, sem a tengerészethez, így eleinte polgári foglalkozású személyként alkalmazták ellenséges repülőgépek megfigyelésére, és ismét az írógép előtt találta magát, mégpedig az Office of Strategic Services (rövidítve OSS, a CIA elődje) washingtoni főhadiszállásán. Szerencsére képességei hamar meggyőzték a feletteseit arról, hogy képes kezelni a titkos iratokat is, sőt kutatónak is ideális. 1944-ben már Srí Lankára, Kínába és Indiába is áthelyezték, már rég nemcsak leírta, de katalogizálta és továbbította is a hírszerzési információkat. Útközben hosszas kísérletezés után kifejlesztette a réz-acetátos cápariasztót, amivel sok amerikai haditengerésztiszt életét mentette meg – és megismerkedett Peter Child ügynökkel.
Kezdődhet a főzés!
Peter és Julia a háború után, 1946-ban házasodtak össze, és a férj volt az, aki kényes, francia konyhához szokott ízlésével elkezdte megreformálni Julia csekély kis főzőtudományát, aki addig csak vizet tudott forralni a teához. Mrs. Child azonban ettől még nem vált otthonülő feleséggé: az amerikai külszolgálatnál dolgozott, majd követte férjét Párizsba egy megbízatás során. Az itt töltött időszakban alakult ki az asszonyban a francia konyha iránti rajongás és a vágy, hogy a recepteket Amerikába is hazavihesse. A híres Le Cordon Bleu főzőiskolában képezte tovább magát, tagja lett a Cercle des Gourmettes női főzőklubnak, s hamarosan már egy amerikaiaknak szánt szakácskönyv – a Mastering The Art Of French Cooking – társszerzőjévé vált.
Így lett belőle tévésztár
A könyvet a következő tíz év során számtalanszor újraírták és kibővítették – már 1961-ben is 734 oldalas volt –, ahogy a három szerző, Child, Beck és Bertholle egyre tapasztaltabb lett. Még főzőiskolát is nyitottak együtt egyenesen a Child házaspár konyhájában. Julia nagyban hozzájárult a sikerhez: a bonyolult recepteket is képes volt érthetően, gyakorlatiasan és részletekbe menően angolra fordítani, s olyan tanácsokat adott, amelyek segítségével az átlagos amerikai háziasszony is el tudta készíteni őket. A könyv végül hatalmas siker lett, olyannyira, hogy még 2010-ben is forgalomban volt, és a francia konyhaművészet egyfajta bibliájává vált. Az első könyvet húsz másik követte, de ezeket Julia nagyrészt már egyedül írta. The French Chef néven tévésorozata is indult 1963. február 11-én a WGBH tévécsatornán, ahol a könyvekből megszokott közvetlen stílusban szólt a nézőkhöz, kiegészítve sajátos, éneklő beszédstílusával. A siker azonnali volt, de tartós: a műsor tíz éven át futott, és Peabody- és Emmy-díjat is ért. A háziasszonyok ezután sem maradtak Julia Child nélkül, az asszony számos főzőműsorban szerepelt még a nyolcvanas és a kilencvenes években is.
Az utolsó évek
Paul Child 1994-ben halt meg, Julia egészségi állapota pedig 2001-re romlott le annyira, hogy idősotthonba kelljen költöznie – ekkor már a francia becsületrend és több egyetemi tiszteletbeli doktori cím birtokosaként. A konyha, amely oly sok éven át szerepelt különböző műsorokban – s amelynek pultjait Julia magasságához igazították – múzeumba került. Julia Child 2004. augusztus 13-án hunyt el veseelégtelenségben, 92. születésnapját már nem tudta megünnepelni. Életéből 2009-ben film is készült Julie és Julia – két nő, egy recept címmel, Meryl Streep és Amy Adams főszereplésével.
