Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dr. Kristóf Margit orvosként egy egészen más szemlélettel állt az érkező koronavírus-járványhoz. A konzervatív terápiák mellett olyan gyógynövényeket kezdett keresni, amelyek vírusellenes hatásuknál fogva segíthetnek a betegség megelőzésében, kezelésében. Így jutott el egy olyan szerhez, aminek izolálásáért 2015-ben a kínai kutatók orvosi Nobel-díjat kaptak.
Kristóf doktornő gyerekkora óta arról álmodott, hogy orvos legyen. Terve sikerült is, a gyereksebészeten kezdett dolgozni, ám két lánya megszületését követően be kellett látnia, hogy két sebész egy családban elég nehezen oldja meg a gyereknevelést. Ekkor a gyógyszeriparban helyezkedett el, ahol lehetősége nyílt a gyógyszergyártásba is betekinteni. A természetes hatóanyagok nagyon sok gyógyszernek képezik az alapját, de a végső lökést ebbe az irányba édesanyja non-Hodgkin limfómája adta. A doktornő ekkor kezdett gyógynövényekkel és organikus alapanyagokkal foglalkozni, próbált édesanyjának mindenben segíteni, hogy leküzdje a betegséget. Ez végül sikerült is, Margit pedig teljesen elköteleződött az egészséges táplálkozás, életmód és a prevenció irányába. A mai napig ezen a területen képezi magát, fejleszt, és próbálja rávenni a körülötte élőket, hogy törődjenek többet az egészségükkel, mozogjanak többet, egyenek egészségesen, és akkor hosszabb és aktívabb időskor vár még rájuk. A mostani járvány idején a prevenció mellett arra helyezi a hangsúlyt, milyen anyagokkal lehet megtámogatni a szervezet védekezőrendszerét, hogy ha el is kapjuk a betegséget, enyhébb szövődményekkel megússzuk.
Melyik növény az, amit leginkább alkalmasnak tart a vírusellenes küzdelemre?
Az egyik kedvencem a Moringa Oleifera – magyarul lóretekfa – levélőrleménye. Ebben több mint 90 hatóanyagot azonosítottak, ezek közül kettőnek antivirális, antibakteriális, antifungális és parazitaellenes hatása is ismert és vizsgált. Amikor ebben az évben a Covid-19 első hulláma által előidézett súlyos szövődményekről olvastam, azon gondolkodtam el, hogyan lehetne ezt a hatást más gyógynövénykivonatokkal tovább erősíteni antivirális irányban. Ehhez olyan természetes kivonatra van szükség, amely az immunvédekezésben elsősorban a vírusellenes védekezést indukálja. Ezért elkezdtem keresni azokat a növényi kivonatokat, melyek ilyen hatást tudnak felmutatni, és ekkor találtam rá az artemisininről szóló első publikációra.
Ezt a szert eredetileg a malária elleni küzdelemben vetették be. Miért játszik olyan nagy szerepet?
A malária a WHO éves jelentése szerint még 2019-ben is körülbelül 228 millió embert érintett világszerte, és évente több mint 400 000 ember halálát okozza. Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsia jelentős területein is rengeteg mocsaras, lápos terület található, és a meleg, a magas páratartalom, a zárt vízrendszerek hiánya kedvez azon szúnyogfélék elszaporodásának, amelyek terjesztik a maláriát okozó parazitát. Ez a parazita a szúnyog szennyezett nyálával kerül a véráramba, majd számos transzformáción megy keresztül a köztesgazda ember szervezetében. Közben először a májban, majd a vörösvérsejtekben szaporodik, később más szerveket is megtámad. A betegség lefolyása hosszú évekig tart, extrém magas, 40-41 Celsius-fokos lázzal járó periódusokkal, sárgasággal tarkítva.
A kínaiak évszázadok óta alkalmazták egy helyi faféle kérgét empirikus alapon a malária gyógyítására, mivel megfigyelték, hogy a fa kérgét rágcsálva csökkentek a lázas periódusok és tünetek. Ez a kínafa, melyből a kinint állították elő. Jóval később a Tiszavasvári Alkaloida állította elő a hidroxiklorokint, egy mai napig használt maláriaellenes gyógyszert.
Ha a kinin jó gyógyszer, miért kezdtek másik keresésébe?
Sajnos a malária parazitája egy idő után rezisztenssé válik a gyógyszerekre, így történt ez Kínában is. Az 1950-es évekre egyre több klorokinrezisztens maláriaesettel kellett szembenézniük az orvosoknak világszerte. Mao Ce-tung kiadta a kínai kutatóknak, hogy találniuk kell egy másik természetes hatóanyagot, amely képes meggyógyítani a klorokinrezisztens maláriát. Két évtizedes kutatás kezdődött, majd 1972-ben egy gyógyszervegyész izolálta az artemisinin nevű hatóanyagkomplexet az Artemisia annua nevű növényből. A magyarul egynyári ürömként emlegetett növény Délkelet-Ázsiában honos, kivonata 1973 óta használt a malária kezelésében, és bebizonyosodott, hogy a rezisztens maláriát is képes gyógyítani. Dr. Juju Tu 2015-ben orvosi Nobel-díjat kapott az artemisinin izolálásáért.
Hogy jön egy maláriaellenes szerhez a koronavírus?
Már Juju is kísérletezett az artemisinin más belső parazitafélék elleni felhasználásával. Később több vizsgálat is igazolta, hogy a 250 millió embert érintő mételyméreg-fertőzésben, az ugyanennyi áldozatot szedő leishmaniasisban, vagy a hazánkban is jól ismert toxoplazmózisban is hatékonyan pusztítja el a parazitákat, illetve gátolja a szaporodásukat. A klímaváltozás miatt ráadásul ezeket az egzotikusnak tűnő parazitákat már Európában is terjesztik a lepkeszúnyogok. Mivel a vírusok inkább hasonlítanak a parazitákhoz, mint más patogén kórokozókhoz, a 2020 áprilisában, a Viral Research-ben megjelent tudományos közlemény igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Ez a cikk ugyanis arról számolt be, hogy az artemisinin hatását vizsgálták flavivírusokkal fertőzött állatokban. A flavivírusok közé tartozik az újszülötteknél kisfejűséget okozó zika, a dengue-láz, a nyugat-nílusi láz és a japán encephalitis is.
De a koronavírus nem tartozik közéjük...
Az artemisinin hatásmechanizmusa volt az, ami arra sarkallt, hogy elgondolkozzam, vajon más esetekben is hasznos lehet-e ez a hatóanyag. A cikk megállapításai szerint az artemisinin megemeli a szervezetben az interferon szintjét. Az interferon egy jelző fehérje, elsősorban a fertőzött sejtek bocsátják ki azért, hogy a környező sejteket riasszák, és aktiválják az immunvédekezést. Amikor a vírusok a gazdaszervezeten kívül vannak, nem mutatnak életjelenségeket, a sejtekbe bekerülve viszont átírják azok saját DNS-programját. Magukat replikáltatják, míg a sejt fel nem használja az összes energiáját. A fertőzött sejtek azonban interferont termelnek, ami bekerül más sejtekbe, majd ott olyan fehérjék szintézisét indítja el, melyek segítenek elpusztítani a fertőzött sejteket, s így a vírus replikációját. Emellett a természetes ölősejteket és a falósejteket is aktiválják, melyek elpusztítják és eltakarítják a fertőzött sejteket. Az artemisinin által okozott interferon-hatásfokozás nem vírusspecifikus, tehát joggal feltételezhető, hogy nemcsak flavivírus-fertőzés esetén, hanem más vírusok, például influenza vagy koronavírus-fertőzés esetében is hasznos lehet.
Miért gondolja, hogy jelenleg hasznunkra lehet ez az anyag?
Az artemisininnek jelentős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása is van. Ezek a hatások részben azért fontosak, mert például a koronavírus-fertőzés esetében a legsúlyosabb szövődmények a tüdőt érintik. A vírus bizonyos embereknél a legapróbb gázcseréért felelős tüdőhólyagocskák állandó gyulladását okozza. Ez gátolja a gázcserét és a megfelelő oxigenációt, ezért szorulnak az ilyen betegek mesterséges lélegeztetésre. Az antioxidáns hatás segít abban, hogy a sejtmembrán- és molekulaszerkezetet károsító szabad gyököket semlegesítse, helyreállítsa az elektronszerkezeteket és védje a sejteket az oxidatív stressztől. Emiatt a hármas hatás miatt (azaz a vírus elleni immunválasz aktiválása, a gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatás) ez a hatóanyag-kivonat érdemes arra, hogy más, szintén gyulladáscsökkentő, antivirális, antibakteriális, antifungális hatású anyagokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal kombinálva segítségünkre legyen a járvány ellen. Bár a növény, melyből az artemisinint kivonják, nem honos Európában, van már hazai termesztő, és a hatóanyag is rendelkezésre áll.
