Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mi a zsidó vallás álláspontja a fenti kérdésben? Cikksorozatunk mai fejezetében Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának válaszát olvashatod.
A kérdés feltevése maga indukálná a valószínűleg minden megszólaló által képviselt választ: az ember társas lény, függő viszonyban van sokféle értelemben is szűkebb és tágabb környezetétől, így nyilván a közösség boldogsága előrébb való.
Frölich Róbert nyugalmazott dandártábornok, volt vezető tábori rabbi, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, 2015 és 2018 között országos főrabbi.
Amennyiben elfogadjuk ezt mint alaptételt, úgy meg kell vizsgálnunk, milyen hatással van az egyénre a közösség boldogsága.
Jeremiás próféta így ír:
„Keressétek annak a városnak a békességét, ahová száműzettetek, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz, mert annak békéjétől függ a ti békétek.”
Ennek értelmében a közösség boldogsága, érzelmi stabilitása, nyugalma a legfontosabb, hiszen az egyén mint a közösséget építő elem ebből merít erőt, a közösség emeli őt fel egy magasabb emocionális állapotba. A közösség képes vigasztalni, megsokszorozni az örömöt és eloszlatni a csüggedést. A közösség tagjának lenni biztonságot, összetartozást jelent, s ez önmagában ha nem is boldogság, de jelentős építőköve annak.
Végül, de nem utolsósorban, a zsidó Biblia igen sok esetben fogalmaz egyes szám második vagy harmadik személyben, de valójában többes szám második személyt ért alatta, vonatkoztatva a szöveget az egész társadalomra. Ilyetén olvasatban a közösség magasabb helyet foglal el az egyénnél, érdekei előrébb valók az egyes ember érdekeinek.
Ezek szerint tehát a közösség boldogsága fontosabb az egyén boldogságánál. Ugyanakkor másik oldalról is megvilágíthatjuk a kérdést.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
- Dr. Németh Gábor katolikus lelkipásztor, erkölcsteológus
- Dr. Frölich Róbert főrabbi
- Dr. Szalai Miklós ateista filozófus
- Tóth Zsuzsanna buddhista tanító
- Kovács Miklós Ahmed imám
- Fekete Ágnes református lelkész
A közösség elvont fogalom. Fizikailag nem létezik, még akkor sem, ha az egyes alkotóelemei, az emberek fizikai lények. Ilyeténformán a közösség boldogsága sem létezik, csupán az őt formáló individuumok érzelmei alakítják és formálják.
Boldogtalan, érzelmi hullámvölgyben lévő emberek képtelenek lesznek felszabadult, boldog közösséget alkotni. Az egyének (melyek összessége az éppen aktuális közösség) emocionális állapota meghatározó vonása lesz a közösségnek.
Pozitív, életigenlő, közvetlen és vidám közösséget csak hasonló lelkiállapotú egyének képesek kialakítani. Ha tehát boldog közösséget szeretnénk létrehozni (anélkül, hogy definiálnánk a boldogságot, hiszen az jócskán meghaladná ennek az írásnak a kereteit), akkor boldog emberekkel kell azt megtennünk.
Ezek szerint mind az egyén, mind pedig a közösség szempontjából az egyéni boldogság fontosabb a közösség boldogságánál.
Ám az igazi válasz véleményünk szerint az, hogy egyik sem élvez prioritást a másikkal szemben. Egy boldog közösség könnyedén tud egy boldogtalant megvidámítani, és egy kirobbanóan életvidám ember pusztán egyéniségével képes magával ragadni akár egy egész közösséget. Mindkettő hat a másikra, mindkettő elengedhetetlenül szükséges tehát egy egészséges mikro- vagy makrotársadalom létéhez.
Múlt havi kérdésünk így hangzott: Bűn-e az abortusz? A főrabbi válaszát itt olvashatod el:
