A Színházi Élet 1928. novemberi számában megjelent egy felhívás, miszerint Magyarország történetében először, 1929. január 6-án megválasztják Miss Hungáriát. Véleménye az eseményekről mindenkinek volt, és az ország rögtön két pártra is szakadt, ellenzőkre és támogatókra. Az ellenzők megkérdőjelezték a szépségkirálynő-választás műfajának lényegét, de ezen belül leginkább azt, hogy erkölcsös-e fiatal lányokat kitenni egy ilyen megmérettetésnek. A másik oldal ezzel szemben üdvözölte a kezdeményezést, mondván, végre megmutathatja Magyarország is a női szépséget, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az, aki megnyeri a versenyt, egyenes utat kap a Párizsban megrendezendő Miss Európa-választásra, sőt ha ott is első helyet ér el, elutazhat Amerikába, a Miss Universe-versenyre is. Ezzel ismertebb lesz Magyarország, és egy új európai ország kapcsolódik be a versenybe, gazdagítva az ország hírnevét.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve jelent meg: a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház állított színpadra. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Miss Hungária
Magyarországon a versenyeket Incze Sándor, a Színházi Élet szerkesztője szervezte. A versenyre minden 16. életévét betöltött magyar lány jelentkezhetett. A nagy esemény fővédnöke Maurice de Waleffe, a párizsi Le Journal főszerkesztője volt, akit a térdnadrágok élharcosának is neveztek, mert még a frakkhoz is térdnadrágot húzott, és akiről még Márai Sándor is újságcikkben értekezett. Ezzel a felhívással Incze egy olyan lavinát indított el, amire senki nem számított. Fiatal lányok tömegei rohamozták meg a fényképészeket és küldték be jelentkezésüket a versenyre.
A zsűriben 21 férfi és egy nő ült. Maurice de Waleffe volt természetesen a zsűri elnöke, mellette Beöthy László, Brandenstein Albert báró, Herman Lipót, Hegedűs Gyula, Heltai Jenő, Iványi Grünwald Béla, Lengyel Menyhért, Márkus Emília, Csécsi Nagy Imre, Pekár Gyula, Pólya Tibor, Porzsolt Kálmán, Zádor István, Zichy Géza Lipót gróf, Zichy Tivadar gróf, Zilahy Lajos és Incze Sándor, a Színházi Élet főszerkesztője.
Az eseményt az Erzsébet körúton található Színházi Élet szerkesztőségében szervezték meg. Összesen 218 lány jelentkezett a versenyre, nem kis gondot okozva a szervezőknek, hiszen ilyen tömegre senki sem számított. A több száz lány közül 35 jutott be a döntőbe, végül a húszéves Simon Böske lett az első Miss Hungária győztese. A szőke, kék szemű Simon Erzsébet, a keszthelyi tiszti főorvos gyermeke arisztokrata úrilány benyomását keltette. Fiatal lányok hada levélben kért szépségtanácsokat tőle a verseny után. Böskének egyszerű válasza volt: „Hogy tettem-e előkészületeket a versenyre? Hát persze! Egy barátnőm útmutatása alapján az otthoni tükörben életemben először kifestettem a számat. Sokat kellett lemosni, mert a nevetéssel mindig lecsúsztam a vonalról.”
Miss Európa
1929. február 2-án Simon Böske, az első magyar szépségkirálynő az Orient Expresszel Párizsba utazott Incze Sándor és édesanyja kíséretében. Böskére sokan voltak kíváncsiak, főleg fiatal lányok, de újságírók és fotóriporterek is, akik a Gare de l’Esten fagyoskodva várták a Budapestről érkező vonat megérkezését cigányzenészekkel, magyaros ételekkel, magyar lovas huszárokkal. Párizsból a küldöttség Nizzába utazott, és Simon Böske öt nappal később, 16 lányt megelőzve elnyerte a Miss Európa címet.
A versenyről szóló tudósítások rámutattak annak árnyoldalaira is, kiemelve a kölcsönruhák csillogását és az üzleti haszonszerzést. Más lapok a magyar lány párizsi diadalát hangoztatták, akit a francia köztársasági elnök is fogadott, és aki ezáltal a trianoni békétől sújtott Magyarországra irányította a figyelmet.
Miss Európa 1929. március közepén érkezett vissza Budapestre, a Keleti pályaudvarra. A szíves fogadtatásra Magyari Imre, Bura Károly és Sáray Elemér cigányprímásokat és zenekaraikat hívták meg játszani. Azután Németh Károly dr. főjegyző csokrot nyújtott át Simon Böskének: vérvörös tulipánokat és mimózákat, szalaggal átkötve. Simon Böske meghatottan köszönte meg az üdvözlést: „Nem annak örülök – mondta –, hogy Miss Európává választottak, hanem annak, hogy általa Miss Hungária lett Miss Európa és ezzel dicsőséget szerezhettem a magyar népnek.” A következő szónok dr. Szemeréné Horváth René volt, aki a Budai Nők Kulturális és Jótékonysági Körének nevében üdvözölte Miss Európát. A forgatókönyv szerint ezután következett a diadalmas bevonulás. Végig, amerre ment, tömött sorokban álltak sorfalat az emberek. „Bözsi... Bözsi... Bözsike... Simon Böske zsebkendőt lobogtatva köszöntgette az üdvözlést, amely minél messzebb értek, annál inkább fokozódott.” A Nemzeti Színház balkonjáról színészek integettek a hazaérkezett Miss Európa kocsija után. Könnyekig megható látvány volt, amikor a Rókus-kórház ablakaiból a betegek százai lelkes integetéssel és kendőlobogtatással kísérték az elhaladó díszkocsit. De szép, de szép... – csak ennyit tudott mondani Simon Böske, aki maga se számított ilyen ünneplésre.
Amikor az impozáns menet a Kossuth Lajos utcába ért, az Astoriánál egy idősebb úr áttörte a rendőrkordont, odaugrott a kocsi elé és ezt kiáltotta: „Bözsike, mi is feljöttünk Keszthelyről!” A Nemzeti Kaszinó épületének ablakai teli voltak éljenző klubtagokkal. És repült a sok virág Miss Európa kocsijába. Öregasszonyok és kisgyerekek hatalmas virágcsokrokat dobáltak az autóba. Mire az akkori Eskü térhez ért az autó, Miss Európa térde már nem látszott ki a virágtömegből. A Gellért Szállóban Simon Böskét legjobb barátnője, Sávoly Dusi várta, kezében gyönyörű virágcsokorral.
Miközben a Keleti pályaudvaron hömpölygő tömegek várták a párizsi vonat megérkezését, amelyen Miss Európa utazott, a kor politikai szellemének köszönhetően nem mindenki örült az eredménynek. Ezen a napon Böskét antiszemita inzultus érte, mivel egy női küldöttség Miss Palesztinának nevezte, és autóján utazva a „Ronda zsidó lány!” és „Nem vagy magyar!” kiáltásokat küldték felé. A tüntetés Keszthelyen is folytatódott, diákok egy csoportja a vasútállomáson várta a hazatérő Böskét.
Házasságai és további élete
Amikor Böskét megkérdezték, hogy szépségkirálynőként milyen életcélja van, a válasza a következő volt: „Férjhez akarok menni egy csinos, intelligens, vagyonos fiúhoz úgy, amint az kedvenc regényeimben szokott történni.” „Az egyetlen vágyam az, hogy minél előbb férjhez menjek! – Igen, férjet szeretnék! – Zsidót – Csakis zsidót! De szép és gazdag is legyen.”
A verseny után hozzáment Brammer Pál textilkereskedőhöz, és a Petőfi Sándor utcai Brammer Ödön és Pál luxusruhaboltjában manökenként kezdett dolgozni, ezzel szintén új műfajt teremtve a divatban. Az esküvőt 1929. december 22-én tartották.
Az arisztokrata úri közönség hölgyei előszeretettel vették a Böske által bemutatott kollekciókat, ezzel megsokszorozva az eladások számát Brammerék boltjában.
A házasság öt évig tartott, majd válással végződött. „Eddig folyton engem változtattak, most én változtattam” – nyilatkozta a válással kapcsolatban Simon Böske, majd később férjhez ment Jób Dániel színházigazgatóhoz, akivel együtt vészelték át a holokausztot. Brammer Pál és Jób Dániel pisztolypárbajt vívott egymással a Böske kapcsán kialakult konfliktus során, ezzel újabb témát adtak a korabeli sajtónak.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Simon Böske további életéről alig tudunk valamit. A házaspár a holokauszt alatt bujkált, majd csillagos házban vészelte át a borzalmakat. Böske szüleit deportálták Keszthelyről Auschwitzba.
Jób Dániel 1955-ben meghalt, Böske pedig magányosan élt haláláig Budapesten, a VI. kerületi Szív utcában. A holokauszt üldöztetése nagyon megviselte, 1970-ben bekövetkezett haláláig mentális és idegrendszeri problémákkal küzdött. A házaspár sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Ha érdekel a 20. század magyar történelme, olvasd el a többi, a korszakkal foglalkozó cikkünket is:
