Az emberi test kész tárháza a különféle trükköknek, amelyek jól elszórakoztatnak tétlen óráink idején. Néhányan képesek mozgatni a fülüket, vagy különös hangot képeznek a fülükben egy apró izom segítségével.
Az állatok füle kifejezetten mozgékony: a hang irányába fordul, lelapul, oldalra csapható és még sorolhatnánk. Eredetileg mi, emberek is képesek voltunk mozgatni a füleinket, ha nem is olyan mértékben, mint más emlősök. Az evolúció szempontjából előnyt jelent a hang irányába mozdítható fül, és ahogy az állatoknál is látjuk, a kagyló mozgatása a kommunikációnak is része. A fül mozgatásához szükséges izmok most is rendelkezésünkre állnak, ha nem is olyan mértékben, mint évezredekkel ezelőtt. Mégis csak nagyon kevesen képesek erre akaratlagosan: az emberiség 22 százaléka tudja az egyik, 18 százaléka mindkét fülkagylóját mozgatni. Ám a mozgatás igazából nem olyan nagy ügy: sokan egy bizonyos hangot is képesek meghallani, amit mások nem.
Mi ez a zaj?
Alapvetően a fülünk arra szolgál, hogy meghalljuk a kívülről érkező zajokat. Kivéve azokat, akik fülzúgástól szenvednek, alapvetően becsukott szemmel, erősen koncentrálva sem hallunk semmiféle hangot, ami közvetlenül a fülünkből származna. Ugyanakkor vannak emberek, akik képesek akaratlagosan mozgatni egy aprócska izmot, a tensor tympanit (magyarul dobhártyafeszítő izomnak nevezik) a fülük belsejében, és ezáltal egy különös, zümmögő hangot hoznak létre. A kalapácscsont mellett található izom eredeti szerepe az, hogy csökkentse a rágás közben keletkező zajt, védjen a fülbe érkező váratlan, erős hanghatások károsító hatásaitól, és megfeszülésével a kalapácsot középre nyomja, így feszíti ki a dobhártyát. Ám ennek az izomnak az akaratlagos mozgatása rezgéssel és sajátos hanggal jár, amit a trükkre képes emberek gondtalanul élveznek unalmas óráikban. A jelenséget 1884 óta ismerjük, mégis csak kevesen hallottak még róla. Ha próbára tennénk magunkat, próbáljuk ki, hallunk-e valami zümmögést, ha a nyak vagy az állkapocs izmai erősen feszülnek, például egy alapos ásítás során.
Egyéb furcsaságok: Darwin-fül
Nem csupán a fülek mozgatása és a belső zajkeltés az, amitől különlegesnek érezhetjük magunkat. A fülkagyló felett található apró lyuk csupán az emberek öt százalékánál fordul elő, a kutatók nem is tudják, vajon mire szolgálhat. A Darwin-fül már kétszer olyan gyakori, egy aprócska dudort jelent a fülkagyló peremén. Charles Darwin úgy vélte, ez annak a jele, hogy őseinknek a mostaninál hegyesebb füleik voltak, ami nemcsak esztétikai változást jelentett, de jobb hallással is járt. További érdekesség – és erre minden ember képes –, hogy a szemünk és a dobhártyánk összehangoltan mozog. Amint tekintetünket valami felé fordítjuk, a dobhártyánk is rezegni kezd, akkor is, ha teljes a csend. A látás és a hallás ilyen pontos összehangolása arra utal, hogy mindkét érzékszerv mozgását ugyanaz az agyi terület irányítja, igyekezvén minél teljesebb képet kapni a külvilágról.
Trükkök, amikre csak kevesen képesek
Nem csupán a fülünk az, amely különös trükkökre képes. Próbáljuk csak meg egymástól függetlenül, külön mozgatni a lábujjainkat, főleg a kis lábujjunkat – csak keveseknek sikerül. A szemöldökök külön mozgatása is ritka adomány, aki ügyesen kontrollálja az arcizmait, képes rá, hogy csak az egyik szemöldökét vonja fel. A kutatók szerint erre a műveletre korábban szinte mindannyian képesek voltunk: egyes majmok így jelzik egymásnak a veszélyt. Ha már az arcunknál járunk, különböző trükköket csinálhatunk a nyelvünkkel is: ha elég rugalmas és hajlékony, különböző alakzatokat formálhatunk belőle: az emberek 63 százaléka képes összecsavarni a nyelvét, egy hullámot kialakítva középen, de vannak, akik két vagy három hullámra is képesek.
